Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán

Természettudomány és régészet | lassanként beleolvad abba kis létszáma miatt.

1

7 Ugyancsak szerves kapcsolat áll fenn egy fázissal később a nagyrévi és vatyai kultúra között is, lévén a nagyrévi kultúra a vatyai egyik kialakító-eleme. Bronzkori kontextusban a legkorábban a Csepel-csoportban feltűnő nyílhegy-típust

1

8 más korai bronzkori kultúrákból Túrkeve-Terehalomról,

1

9 és Kecskemét-Csukás ér lelőhelyről

2

0 ismerjük. Talán ide tartozik (nagyrévi kultúra) Százhalombatta néhány szórvány darabja is.

2

1 A középső bronzkorban a vatyai kultúrából Százhalombatta-Földvárról budai szarukő-változatokból, pruti kovából, és liditbői (2. kép 1.), Kakucs-Balladombról valószínűleg pruti kovából, Bia-Öreghegyről budai szarukőből,

2

2 a füzesabonyi kultúrából pedig Tószeg-Laposhalomról jáspisból

2

3 került elő. Az eddig ismert leletek teleprétegekből származnak.

2

4 Szelevény környezetéből is közölnek egy nyílhegyet, szórványként.

2

5 A típus elterjedése leszűkül egy jól körülhatárolt területre (nagyjából Magyarország középső részét jelölhetjük meg), időben viszont az egymást követő és egymással érintkező kultúrák sorlánca mutatható ki. Mivel többségében helyi nyersanyagokon készülnek, kizárt, hogy távoli importként kerültek volna hazánk bronzkori kultúráihoz. A ceglédi rontott vagy félbehagyott kidolgozású lelet esetében vélhető, hogy 17 Legutóbbi munkájában Kalicz-Schreiber Rózsa a harangedényes népesség létezését is megkérdőjelezte, és csak "a területek és kultúrák fölötti kapcsolatok, a különleges leletek a szociális szféra síkján érvényesülő megnyilvánulását, a társadalmi presztízs" kifejeződését látta a Harangedény-Csepel csoportban. Az angol iskolával egyetértve megkérdőjelezte a 'Beaker Folk' létezését. KALICZ Nándor - KALICZSCHREIBER Rózsa 1998-2000. 18 Szigetszentmiklós-Üdülősor, kárpáti radiolaritból, Cs. BALOGH Éva 1992. 203; Budapest-Hollandi út, KOPACZ, Jerzy 2001. T. XXIII/7; Budapest-Albertfalva, budai szarukő, Építménytől...2002. Tárgykatalógus, 38, 39. Legutóbb talán harangedényes-kontextusból, Szombathely-Reiszig erdő alatti dűlő: ILON Gábor 2004. T. XXVI/1. 19 Budai szarukőből az ottományi kultúrából, Cs. BALOGH Éva 2001. 98. T.III/9. 20 Limnokvarcitból, nagyrévi kultúra. 21 A százhalombattai leletek: egy a MNM leltárkönyvébe bejegyzett, elveszett példány, és SAX-2000, ID. 836 kivételével szórványként kerültek elő, Sebestyén Lajos amatőr gyűjtőtevékenysége folytán. Mivel nemcsak felszini gyűjtésből, hanem partszakadás során gyűjtött darabokból is került elő nyílhegy, ezért akár a nagyrévi kultúrába tartozó leletek is lehetnek köztük. 22 Cs. BALOGH Éva 1998-1999. 24.10. ábra 8. 23 BANNER János - BÓNA István - MÁRTON Lajos 1959. Abb. 17/15; Cs. BALOGH Éva 2001. 96; fotója KOPACZ Jerzy 2001. T.XXXVII/7. 24 Dani János és Szabó Gábor Polgár környéki (M3 autópálya-leletmentő ásatás) lelőhelyein késő-füzesabonyi sírokból is ismert néhány uj lelet, nyersanyaguk obszidián. Az új leletek azért fontosak, mert sírmellékletek, és sírbeli helyzetük további adatokat szolgáltat számunkra. Az ásató régészek szíves szóbeli közlése. 25 Leletmentés során került a szentesi Koszta József Múzeumba, H.: 2,5, Sz.: 1,7 cm, Ltsz.: 54.154.1. Igen kopott felületű, hegye törött, alapja alig völgyeit, középen kicsúcsosodik. A közelben a nagyrévi kultúra, a klasszikus hatvani, és a késői, koszideri fázisba sorolható hatvani kultúra leleteit ismerjük (temető és telepek is). P. FISCHL Klára 1997.15.15. kép/1. ez a megállapítás a távoli nyersanyagból készült leletekre is érvényes. Különösen figyelemreméltó tradíciót őriz a területi és időben is kontinuus Harangedény-Nagyrév-Vatya kör, bár a típus elterjedése - hangsúlyozom: transz-kulturális: a tószegi, túrkevei, polgári lelőhelyeken a füzesabonyi és ottományi kultúrákból is ismert. A bronzkori leletek sem egységesek kidolgozásukat tekintve, a rézkori hegyekhez hasonlóan.

2

6 Több altípusra bonthatók, amely altípusok a használat során való alakváltozásra, a nyersanyag-kiválasztásra, a kiinduló alapformára, és a mester akaratának érvényesülésére, vagy akár a véletlenre vezethetők vissza. Közös jellemzőjük, hogy bár a kész formák esetében a megmunkálás sokszor annyira „dús", hogy nem dönthető el egyértelműen az eszköz kiinduló alakja, mégis azt mondhatjuk, hogy leginkább magas hátú pengék, esetleg szilánkok lehetnek a kezdő kiindulási formák. A bronzkori típusok abban különböznek a rézkoriaktól, hogy alapjuknál a völgyelés jóval erőteljesebb (konkávabb bázis), szakásodó végkialakítással, és hogy néhány leletnél a nyílhegy elő- és hátlapján elég erőteljes, magas középborda húzódik, amelynek tengelyétől az oldalélek irányában a további retusálás történik. A kész nyílhegy - átmetszetben jól láthatóan - kettősen domború kiképzésű, míg az ismert rézkori példányok mindegyikére a lapos kialakítás jellemző.

2

7 Eltérés figyelhető meg a bronzkori darabok megnyúltabb, karcsúbb formájában is, a rézkori nyílhegyek - általában - vaskosabb, tömzsibb formájúak. A bronzkori darabok méretüket tekintve is eltérőek: a mikro-méretűnek számító (pl. a kakucsi és biai) daraboktól egy százhalombattai hegyig, amely majdnem 40 mm hoszszúságú (a pattintott eszközöknél a kisméretű kategóriába tartozik). Méretbeli különbségeik talán a zsákmányállat méreteivel hozhatók kapcsolatba.

2

8 A fegyver hatékonyságát a szlovák kutatók experimentális kísérletekkel tesztelték. A bronzkori nyílhegy-típussal vadászó „modern" ember 75 méteres távolságból egy futó szarvast nyilazott le: a nyílhegy az állat mellkasába hatolt, és a másik oldalon jött ki, azonnal végezve a nagytestű állattal. Egy másik vadászaton 40 és 60 méterről két medvére lőttek rá, az egyik az állat mellkasába, a másik pedig szívébe kapta a halálos nyílvesszőt. A bázis kialakítása egyértelműen a nyílvessző és a hegy befoglalásával hozható összefüggésbe. Ezt a rögzítést ter26 A nyílhegy alakjának változása (erősebben, mélyebben konkáv bázis, oldalélein a bázisnál „szakásodása", és a nyílhegy formájának karcsúsodása talán a kisméretű (90-130 cm hosszú, 2,5-6 cm széles, 1 cm vastag) kompozit íjak feltűnésével hozható kapcsolatba. Ezek legkorábban kelet-európai katakomba sírós kurgán-temetkezésekben tűnnek fel, 3000 BC-től. KLOCHKO Viktor 2001. 94. 27 A bronzkoriak között is akadnak azonban lapos kiképzésű, csak az oldalélükön és a bázisukon retusált példányok, pl. Százhalombattáról a 87.86.1-2, Kakucsról, Szigetszentmiklósról. 28 Azaz a kisebb testű állatokhoz mikro, a nagyobbakhoz kisméretű eszközöket használtak. BÁTORA Jozef 1994. 415 I