Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán

Tisicum XIX. száma. Ezt főképp azokon a leletanyagokon mérhetjük le, ahol a feltárás igényes vagy modern szemléletű, és nagyobb felületű volt egy szondázó ásatásnál (pl. Bölcske-Vörösgyír, Kakucs-Balladomb, Százhalombatta-Földvár 8 esetében). Bár az előző korokhoz képest bizonyos mennyiségben és minő­ségbeli megtorpanást észlelünk, ez nem az iparbéli tudás hanyatlására írható, hanem egy sokkal fejlettebb társadalom akkori szükségleteire. Ehhez csak egy lényeges szempont, hogy sok előző korokban kőből készült tárgytípust ebben a korban már többnyire fémből készítenek. Bizonyos formák öntésére azonban makacsul (nem tudni miért) nem vállal­koznak, így azok továbbra is a régi tradícióknak megfelelően kőből való pattintással vagy csiszolással készülnek. Ezért rendkívül fontos vizsgálati szempont, hogy a kőből készült leleteket ne a teljes tárgyi leletanyagból kiragadva próbáljuk meg értelmezni, hanem az egészbe beleillesztve, éppen an­nak szerves, kiegészítő részeként. 9 A kora- és középső bronzkorban is találunk pattintott esz­közökből felhalmozott raktár/kincsleleteket (depókat), ez további bizonyítéka a kő-nyersanyag megbecsült voltának. A korai bronzkorba sorolhatók a Nagykálló-Telekoldal; Buda­pest-Albertfalva, 1014 gödör; Budapest-Csepel - Rákóczi út, 12. gödör; Budapest-Csepel - Hollandi út depó-leletanyagai. A nagykállói lelet az ottományi kultúra hagyatéka, míg a Bu­dapest környéki leletek a Harangedény-Csepel csoportba tar­toznak. A deponálás szokása a középső bronzkorban is meg­marad: Dunaföldvár-Öreghegy bronzkori településéről, a felső rétegből (Vatya-koszideri) került elő pattintott eszközkincs. Tekintsük át röviden most azokat a formai eszköztípusokat (I.) és nyersanyagokat (II.), amelyek a részletezett kritériu­mok mellett és ellenére is a korai és középső bronzkor biztos " vezérleleteinek " tekinthetők. I. Formai típusok: L/1, háromszög alakú, bifaciális kidolgozású, völgyeit bá­zisú nyílhegy; I./2. hegy (általában bifaciális kidolgozással); I./3. lándzsahegy; I./4. kés; I./5. fűrész-aratóeszköz. I./1. Nyílhegyek. Már a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúrában feltűnnek a háromszögletű szilánkon készült, völgyeit bázisú, bifaciális megmunkálású, lapos nyílhegyek, amelyek bázisa 8 A Százhalombatta-Földváron újra indult nemzetközi ásatáson (1998­tól, Százhalombatta Archaeological Expedition, SAX-project néven) a 20x20 méteres szelvényben kézi bontással és a föld átszitálásával évente kb. 50-100 db pattintott kőeszköz kerül elő, biztos rétegtani összefüggésben. A "régi" ásatásokból és gyűjtésekből 292 db pattin­tott eszközt vizsgáltam szakdolgozatomban (HORVÁTH Tünde 1997, közlése HORVÁTH et al. 2000), majd a SAX-project ásatásaiból 4 ása­tási évadból újabb 279 db kőeszköz dolgoztam fel (HORVÁTH Tünde 2005). 9 A fémművesség irányából Id. HORVÁTH Tünde 2004a. néha enyhén, néha erősebben konkáv, a hegy további felszíni retusálással van kialakítva. A telep- és temetőanyagokban egyaránt jelen levő, altípusokra bontható nyílhegyek többsé­ge helyi, vagy közeli elérhetőségű obszidián nyersanyagból készült. 1 0 Ehhez hasonló formák találhatók a badeni kultúrá­ban is, 1 1 bár a késő rézkori kultúra közölt leletanyaga nagyon szegényes, 1 2 ám már ebben a közlési állapotában is világo­san eltérő a telep- és temetőanyag tekintetében. Talán ez a tradicionális tudás és forma tekinthető a korai bronzkorban a Harangedény-Csepel csoportban feltűnő, majd a nagyrévi, vatyai kultúrába is átöröklődő kisméretű, vékony, lapos, erősen konkáv bázisú, bifaciálisan megmunkált, felszíni re­tusálással kialakított nyílhegy-típus előfutárának. Figyelem­re méltó egyezés, hogy a badeni kultúra Budapest környéki lelőhelyeinek és a Csepel csoport lelőhelyeinek nagyszámú egyezését találjuk az új topográfiai-leletmentő ásatásokat nézve, és hogy a két kultúra hasonló nyersanyaggal, a helyi elérhetőségű budai szarukővel dolgozik. 13 Ismerünk Budapest területén egy budai szarukő bányát is, amelynek különböző bányaművelési periódusai közül az új feldolgozások a késő-rézkor - kora bronzkor időszakára is kelteznek. 1 4 Bár a badeni kultúra és a Csepel csoport közötti kulturális vagy genetikai örökség még nem bizonyítható, 15 a Csepel csoport és a nagyrévi kultúra közötti kapcsolatok mára nagyjából körvonalazódtak: a nagyrévi kultúrát bizo­nyos értelemben a Csepel csoport területi és néhány téren (nyersanyaghasználat, egyes kőeszközfajták) kulturális örö­kösének tekinthetjük. 1 6 A Csepel csoport egy időben létezik Budapest környékén a kora bronzkori nagyrévi kultúrával, és 10 Pl. Polgár-Basatanyáról, Szarvas vidékéről - Cs. BALOGH Éva 2000. 51. 55. 2 kép, 4-5. A polgári leletet az előlapján felszíni, a hátlapon peremi retusálással dolgozták ki, a szarvasi leletnek csak a peremén láthatók párhuzamos, meredek retusok. Továbbiak ismertek pl. Tenk­ről és Magyarhomorogról (T. DOBOSI Viola 1968. Abb. 16-17.). 11 Alsónémedi, 19. sírból: BANNER 1956. T.XLIV/15, további közöletlen leletek Balatonőszödről. 12 2001-2002 folyamán Balatonőszöd-Temetői dűlőben (M-7 autó­pálya-leletmentés) tártunk fel nagy kiterjedésű badeni települést. Kőanyagában olyan bifaciális megmunkálású, háromszögletű hegyek találhatók, amelyek vaskosabb szilánk-formán készültek oly módon, hogy a szilánk bázisát kifordították a hegy valamelyik oldalélévé, és a testét bifaciálisan további retusálással megmunkálták. A leletanyagot Zandler Krisztián dolgozta fel. 13 Budapest környékén, Id. pl. Csepel-Hollandi út anyagában, Budapest­Medve utca, Káposztásmegyer anyagában a badeni kultúrában: T. BIRÓ Katalin 1991; ENDRŐDI Anna 1984, ibid. 1991. 14 GÁBORI-CSÁNK Veronika 1989; VÖRÖS István 2000. 15 Ellenben pl. aZók-vucedoli kultúrával, amelyben világosan látszanak a késő-rézkori tradíciók, és a népesség átöröklődése is igen valószínű. Egyetlen antropológiai adat támogatja a késő rézkori badeni és a kora bronzkor harangedényes kultúra embertani anyagának hasonlóságát: az alsónémedi és a budakalászi temető embertani anyaga Tóth T. véleménye szerint (főleg a férfiak) a csehországi harangedényes né­pességhez, a bulgáriai Ruse (Gumelnita kultúra) és a toscanai őskori népcsoportokhoz áll közel: TÓTH Tibor 1977, ibid. 1980. 16 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1972, ibid. 1976, KALICZ Nándor - KA­LICZ-SCHREIBER Rózsa 1998-2000. 414

Next

/
Oldalképek
Tartalom