Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Reményi László - A nagyrévi kultúra kulturális és kronológiai kérdései
Régészettudomány | löníthetően került elő a nagyrévi kultúra telepe és temetője 20 6. Lágymányoson késő nagyrévi-vatyai település ismert harangedényes előzmények nélkül 20 7 míg a legészakibb ismert lelőhelyen, a Budai-várhegyen 20 8 a Nagyrév-Vatya telep alatt, a Duna-parton fekvő Corvin téren harangedényes és Nagyrév-Vatya leletanyag is előkerült 20 9. Azaz a szűkebb érintkezési zónában a kora bronzkor 2b. időszakra a Harangedény-Csepel-csoport lelőhelyeit a nagyrévi kultúra lelőhelyei váltják fel és a két kulturális egység nagyrészt 21 0 egymástól elkülönülten, önállóan jelennek meg. Míg a harangedényes lelőhelyek egy jól körülhatárolható ökológiai zónában, a Duna ágak közelében koncentrálódnak, addig a nagyrévi kultúra lelőhelyeinek földrajzi elterjedése szélesebb körű: ahogyan a Duna-Tisza közét, úgy a Csepelsziget belsőbb területeit is benépesítik. Tehát a kora bronzkor 2b. időszakban a Harangedény-Csepel-csoport elterjedési területének nagyrészén megjelennek a nagyrévi kultúra földrajzilag és kulturálisan egyaránt önálló lelőhelyei 21 1, ugyanakkor a nagy sírszámú, a valószínűleg a 2b. (esetleg 3.) időszakban is használt budakalászi temető 212 alapján, elsősorban északon továbbra is feltételezhető a Harangedény-Csepel-csoport önálló késői (kora bronzkor 2b.) fázisa. Valószínűleg hasonló lehetett a helyzet a nagyrévi kultúrával érintkező többi kortárs, vagy részben kortárs kultúra (Makó, Perjámos, Hatvan, Somogyvár-Vinkovci, Kisapostag) közös határzónáiban is. Ezek közül a leglátványosabbak a késő nagyrévi temetőkben megjelenő kisapostagi sírok említett esetei. Hasonló kulturális modell a korszakban más területekről is ismert, ugyanis hasonlóan írható le a zsinórdíszes kultúra, a késő Makó-Kosihy-Caka-kultúra, a közép-európai harangedényes csoportok és az első közép-európai kora bronzkori kultúrák (proto-Aunjetitz, Aunjetitz) viszonya is 21 3. A fentiek alapján a korábbi - a régészeti kultúrákat földrajzilag, kronológiailag és kulturálisan egyaránt élesen elkülönítő - modell helyett egy olyan kép vázolható fel, amelyben a két részben kortárs kultúra lelőhelyei földrajzilag nem elkülönülten, hanem a széles határzónában részben egymást váltva, részben egyidejűleg élnek 21 4. Mint arról már többször szó esett, a nagyrévi kultúrát jellemző teli-életmód hátterében egy egyre inkább körvonalazható komplex szocio-ökonómiai szisztéma áll, amelynek 206 ENDRŐDI Anna - HORVÁTH M. Attila - MARÁZ Borbála 2007. 207 TOMPA Ferenc 1943.18-29. 208 HANNY Erzsébet - REMÉNYI László 2003. 209 HABLE Tibor - HORVÁTH M. Attila - VÉGH András 2005. 210 Egyelűre egyedül a Corvin tér kivételével: HABLE Tibor - HORVÁTH M.Attila-VÉGH András 2005. 211 Amelyek anyagi kultúrája, település szerkezete, temetkezési rítusa egyaránt eltér a harangedényes hagyományoktól. 212 OTTOMÁNYI Katalin - CZENE András 2006., CZENE András 2008/a. 213 HEYD, Volker 2007. 362-368. 214 Hasonló megoldást már Czene András is javasolt a Tatai bronzkoros konferencián tartott elúadásában: CZENE András 2008/b. gazdasági-demográfiai alapjai a fentebb vázolt folyamatok során teremtődtek meg. A teli-kultúrák időszakát azonban a gazdasági változásokhoz hasonlóan jelentős társadalomtörténeti folyamatok is jellemzik. A kora bronzkor 1. időszakban a Kárpát-medencét benépesítő makói kultúra kis intenzitású, szegényes anyagi kultúrával jellemezhető települései és kis sírszámú, jellemzően urnás temetkezései alapján sem településhierarchia nyomai, sem a társadalomból - temetkezési rítusa és sírmellékletei alapján - kiemelkedő személyek nem azonosíthatók, így a kultúra társadalma kevésbé lehetett differenciált, amely a feltételezett alacsony demográfiai szinttel jól magyarázható. A kora bronzkor 2a. időszakban, a feltételezett demográfiai növekedéssel párhuzamosan azonban a Duna-mentén alapvető társadalmi változások zajlottak. Északon a Harangedény-Csepel-csoport megjelenésének látványos bizonyítékai a csoport vegyes rítusú (csontvázas, szórthamvas, urnás) temetői. Előfordul, hogy a temetkezések szórtabban, csoportokban kerülnek elő 21 5, azonban nagyobb (több mint száz 21 6, sőt több mint ezer sírós 21 7) temetőik is ismertek. Ezekben nemcsak a rítus változatos, de komoly eltérés mutatható ki a mellékletek gazdagságában is. így azok a temetkezések, amelyekben a magasabb társadalmi státust jelző presztízstárgyakként interpretált Beaker Package elemei (harangedények, réztőrök, csont csuklóvédő, csontgomb) is jelen vannak, a társadalomból kiemelkedő - mellékletek alapján a harcos elithez tartozó - személyek sírjaiként értelmezhetők 21 8. Ugyanakkor a kulturális egység, Duna-mentén sorakozó lelőhelyei között - a közép-európai harangedényes csoportokhoz hasonló módon 21 9 - egyelőre hasonló differenciálódás, településhierarchia nem mutatható ki. A harangedényes csoportok társadalmát így olyan differenciált társadalmakként értékelhetjük, amelyben a társadalmi hierarchiát régészetileg megfogható módon a társadalom kiemelkedő tagjainak, az individuumok társadalmi presztízsét hangsúlyozó sírok jelzik 22 0. Annak ellenére, hogy a proto-nagyrévi - nagyrévi fejlődés, a Harangedény-Csepel-csoporttal azonos gazdasági alapokra épült 22 1, a nagyrévi komplexum fejlődése (először 215 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1997., ENDRŐDI Anna 1992., ENDRŐDI Anna-HORVÁTH M.Attila 2000. 216 Békásmegyer: KALICZ-SCHREIBER Rózsa - KALICZ Nándor 2000., Csepel, Északi-szigetcsúcs: ENDRŐDI Anna - HORVÁTH M. Attila - MARÁZ Borbála 2007., Szigetszentmiklós: PATAY Róbert 2008. 217 Budakalász: OTTOMÁNYI Katalin - CZENE András 2006., CZENE András 2008a. 218 A kérdéskör kiterjedt irodalmából csupán az egyik legfrissebb átfogó összefoglalást emeljük ki: HEYD Volker 2007. 341-351. (további büséges irodalommal). A magyar kutatásban: KALICZ-SCHREIBER Rózsa - KALICZ Nándor 2000., 2001. 219 vö.: HEYD, Volker 2007. 339-341. 220 HEYD, Volker 2007. 351-362. Fig. 19., 26. 221 Bár az alapok azonosak voltak, azonban a teli települések gazdasági szisztémája fokozatosan átalakult, amit jól jelez például, hogy Tószegen a ló korai jelentűsége a késűbbi idúszakokban visszaszorul 243
