Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán

Tisicum XIX. tényezők eloszlása sem homogén, ezért Christaller munkája nyomán azt feltételezzük, hogy a kenderföldi teli körül kialakult gazdasági-gazdálkodási tér sokszögű lehetett, bizonyos területeken (pl.: tiszai alluvium) erőteljesen kiterjedhetett, más területeken (pl.: Ásotthalom felé eső maradványfelszín) pedig határfelületet alkothatott a más tellek gazdaságirányító szerepével. így a kenderföldi gazdasági tér a társadalmi és környezeti erőforrások, energiák, határok mentén torzulásokat szenvedhetett, de a környezetében található 1 napi járóföldre, 5-6 km sugarú, mintegy 50-100 km

2 kiterjedésű területre biztosan kiterjedt, csak a természeti és társadalmi tényezők inhomogén eloszlása következtében nem köralakban, hanem sokszögben. A sokszögön belül, ahogy korábban megfogalmaztuk, mozaikos kifejlődésben, de övezetekbe rendeződve helyezkedhettek el az egyes gazdasági tevékenységek. A pollenadatok alapján feltételezzük, hogy a legkülső övezetben, a telitől legtávolabbi régiókban helyezkedhettek el az energiaforrás szempontjából kiemelkedő jelentőségű erdők. Ebben a gazdasági elrendeződésben találjuk a kenderföldi teli (és valószínűleg valamennyi bronzkori teli) gazdasági szerkezetének egyik sarkalatos pontját, mert a napi ételkészítéshez, a téli tüzelő ellátáshoz, a bronzöntéshez ezekről a területekről gyűjthették be a szükséges fa mennyiséget. így a legelőterületek kiterjesztése az allúviumon az erdőterületek, faforrások egyre távolabbra kerülésével, a faanyag beszállításának növekvő munkaidő és energiaköltségével járt együtt. Természetesen felmerül, hogy a trágya, szalma, falevelek összegyűjtésével és szárításával jelentős mennyiségű fűtőés tüzelőanyagot halmozhattak fel, viszont hiányoznak azok archeobotanikai adatok, egészen pontosan a bronzkori felieken feltárt kemence, tüzelőhelyeken végzett fitolit és anthrakológiai elemzések, amelyek eldöntenék ezt a bronzkori társadalom szempontjából csekélynek tűnő, de a gazdálkodás szempontjából még is csak alapvető kérdéskört. Környezettörténeti adatok hiányában csak valószínűsíthetjük a trágya, szalma felhasználását a teli tüzelőanyag ellátásában, de fontos kiemelnünk azt a tényt, hogy ezeket az energiaforrásokat nem lehetett a réz, ón, antimonit, arzén olvasztására, bronz készítésére felhasználni, és a fa nem csak energiaforrásként, hanem igen fontos építőanyagként is szolgálhatott. Tehát a faanyagot mindenképpen fel kellett használni a teli gazdasági életében, így a faanyag beszállítása gátat szabhatott a legelőterületek kiterjesztésének, a közösségi energiák felhasználásának, és végső soron alapvetően befolyásolhatta a teli lakóinak életét. Például a közösség létszámának növekedése a faanyag növekvő felhasználásával, az állattenyésztés, gabonatermesztés növekedésével, a gabonaföldek és legelők kiterjedésével járhatott együtt. Viszont ez maga után vonta, hogy az erdősült területek távolabbra kerültek a telitől, még akkor is, ha a kenderföldi teli alatt húzódó magaspart északi előterében a telitől alig néhány száz méterre a jó vízellátású és erdővel borított tiszai ártér húzódott. A fentebb leírtak alapján így talán nem véletlen, hogy mindkét polgári alluviális szigeten található bronzkori tell a sziget északi peremén helyezkedett el. így viszont jelentős közösségi energiák, munkaidő és energia fordítódhatott a faanyag megszerzésére, és ez egy bizonyos ponton (távolságon) túl már gazdasági korlátozó tényezővé vált a közösség számára. Összefoglalva a kenderföldi teli környezetében végzett paleoökológiai munka eredményeit, egy igen sokféle módon hasznosított táj rajzolódik ki a teli körül. Az erődített teli körül közvetlenül nyitott, taposott, gyomokkal borított központi állattartó övezetet alakítottak ki. Ezen túl legelő területek helyezkedtek el, amelyek lenyúltak a tiszai allúviumba is. A legelőterületekből kiemelkedő, egykori folyóhátakon, árvízmentes területeken alakíthatták ki a szántóföldi művelést, a gabonaföldeket. Mivel ezek a felszínek csak foltszerűen maradtak fenn, ezért a gabonatermesztés is csak foltszerűen, mozaikosan történhetett a kenderföldi teli környékén. Fával borított területek a bronzkor folyamán szinte csak a tiszai allúvium területén maradtak fenn, és erre a területre koncentrálódott a termelő gazdálkodás mellett is fennmaradt igen fontos improduktív gazdálkodási forma, az intenzív gyűjtögetés (kagyló, csiga, gyógynövény, erdei gyümölcsök, stb.), a halászat és a vadászat is. így adataink alapján készült gazdasági modell azt sugallja, hogy termelő gazdálkodás által intenzíven hasznosított, átalakított területek és kevésbé bolygatott, elsősorban improduktív módon kiaknázott területek egyaránt előfordultak. Egyértelműnek látszik, hogy a helyi geomorfológiai adottságok, a lokális vízellátottság, talajvíz magasság, az időszakos vízborítás lehetősége, azaz a hidroszeriesz helyzet határozta meg, hogy melyik területet hogyan hasznosíthatták. A kenderföldi teli összehasonlító geoarcheológiai elemzése A lokális környezeti tényezők és gazdasági tér geoarcheológiai modellezése mellett lehetőségünk nyílt más területeken található bronzkori tellek környezettörténeti adataival összehasonlítani a kenderföldi teli paleoökológiai tényezőit. Láthattuk, hogy a polgári löszös szigeten másik középső bronzkori teli (Ásotthalom) is kialakult. Ásotthalom geomorfológiai helyzete szinte teljes mértékben azonos a kenderföldi teli helyzetével, a tiszai allúvium és a polgári löszös sziget határán, a magaspartszerűen alámosott peremen helyezkedik el. Az Ásotthalmi teli déli, keleti részén, a löszös sziget területén ugyanolyan differenciált, változatos maradványfelszín alakult ki, mint Kenderföld környezetében, és a régészeti geológiai fúrások nyomán készített geológiai keresztszelvény azt bizonyítja, hogy a mélyebb fekvésű területeken (pleisztocén kori, bronzkorra már feltöltődött folyómedrek, mögöttes mocsarak) időszakos vízborítás alakulhatott ki. Áradások idején Ásotthalom ugyanolyan szigetként létezhetett, mint a kenderföldi tell. A sziget jelleget még jobban kihangsúlyozták a mindkét teli esetében kimutatott, áradások idején vízzel telt, a tiszai allúviumra nyíló kör, illetve félkör alakú árkok. A hasonló védelmi jelleg és környezet azonos gazdálkodásra, | 474