Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán

Tisicum XIX. a nagyobb kovagumókat agancsszerszámokkal kivájták. Az ütőkövek, retusőrök és üllők kvarcitból készültek (nagy keménységű helyidegen nyersanyag). Az agancsszerszámok közt főleg a banán alakú szúrószerszámok domináltak, ezen kívül kapa és csákány-szerű formák találhatóak köztük. Az agancsszerszámok gímszarvasból készültek.

12

0 A kibányászott nyersanyag rendkívül rossz minőségű, a gumók belseje zárványos, üreges, külső kérgük is repedezett. Hozzávetőlegesen 1/4 részük használható fel igazán eszközkészítésre. A kovagumókat az ütőkövekkel verték szét, és kipróbálták, mit érdemes továbbszállítani megmunkálásra. Az igazi műhelyhulladék kevés: a fejtő a nagy kitermelés ellenére sem volt műhely. A két művelt gödör kb. két méter átmérőjű, egy méter mély gödör volt. A bánya korát megállapítani igen nehéz, az agancseszközök ugyanis évezredeken keresztül azonos formájúak, és az a szarvas-fajta, amelynek agancsából készültek, a paleolitikumtól kezdve folyamatosan él hazánk területén. A korra utaló nyomok: egy csigahéj, amely a bronzkor végén jelenik meg, 2 db 12. századi cseréptöredék, egy moustérien típusú kaparó, hátlapja elrepedt, és rövid, háromszög alakú, jellegzetes bázisú szilánkok (az érdi középső paleolit anyaghoz hasonló). Az ásató véleménye szerint a farkasréti kovafejtő középső-paleolit korú, de nem lehetetlen, hogy később is művelték. Az agancsokból vett minta alapján 1

4C mérések is történtek. Sajnos, az agancsok már a talajban erősen kilúgozódtak, kollagén-tartalmuk igen csekélyre csökkent, így a mérés körülményes volt. A Bernben mért dátum: 3470 ± 80 év Kr.e., a groningeni laboré (amely faszenet mért, nem agancsot): 40350 ± 900 év Kr. e.

12

1 A legújabb feldolgozás a bánya egyik fő használati periódusát a késő rézkor - kora bronzkorra tehető leletekkel támasztotta alá.

12

2 A százhalombattai, új ásatásokból előkerült leletanyagban sokféle színárnyalatú szarukövet találunk.

12

3 A nem hagyományos szövetű és színű szarukő-változatok tűz hatására váltak módosult változatokká.

12

4 A tűz hatása kétféleképpen érhette a nyersanyagot. Érhette bányászata közben, ahogy tűz és hideg víz segítségével repesztették a sziklát, hogy hozzáférhessenek a nyersanyaghoz. De a már kibányászott nyersanyagot is hevíthették hosszú ideig (edzés, ún. Heattreatment), hogy szövete tömörebbé, homogénebbé váljon, és ezért eszközkészítésre alkalmasabb legyen. A bronzkor elején a bánya közelében letelepedő Harangedényes csoport újra kezdte bányászni a budai szarukövet, talán éppen a farkasréti bányában.

12

5 Kis terület birtokosa lévén a 120 Sajnos faunisztikailag nem meghatározó, a pleisztocénban és a holocénban is élő fajta. 121 GÁBORI-CSÁNK Veronika 1989. 122 VÖRÖS István 2000. 123 Ez talán több, egy időben létező bányahely használatát jelenti. 124 Szeretném megköszönni T. Biró Katalinnak a nyersanyag meghatározásában nyújtott segítségét. 125 Bányához igen közeli lelőhelyei, ahol budai szarukőből pattintott leleCsepel csoport nem tudott jobb nyersanyaghoz jutni. A szarukő bányászatának és megmunkálásának ismeretét áthagyományozta a nagyrévi kultúra embereire, és onnan pedig ez az ismeret a vatyai kultúrába került. Az, hogy mindhárom kultúra pattintott kőeszköz-nyersanyagának fő részét a budai szarukő teszi ki, arra utal, hogy egyik kultúrának sem esett területére jobb nyersanyagot szolgáltató bánya,

12

6 hisz a bányászástól nem idegenkedtek, de ennél jobbat nem találtak. Érdekes módon az ország középső részén élt nagyrévi és vatyai kultúra népessége az É-ÉK-magyarországi nyersanyagokkal valami ok miatt nem élt. Sem obszidián,

12

7 sem más északi nyersanyagok,

12

8 sem a Mátra, Cserhát hidrokvarcit-féleségei

12

9 nem kerültek be a vatyai telepekre nagyobb mennyiségben. A bronzkor folyamán ez a távolság már nem számított áthatolhatatlannak vagy elérhetetlenül távolinak,

13

0 e mögött a jelenség mögött tehát nem földrajzi, hanem kulturális akadályt, helyesebben talán hagyományt kell látnunk. Mivel a vatyai telepeken azonban szinte minden irányban kiinduló, fejlett kereskedelem zajlott különösen a kultúra életének III. fázisától,

13

1 a vatyai kultúra szinte kizárólagos budai szarukő használatát a helyi kőzet kényelmes elérhetőségével és a gyártott eszköztípusoknak megfelelő minőségével magyarázzuk.

13

2 A budai szarukövet használó kultúrák iparát nagyban meghatározta a nyersanyag milyensége: eszközeinek nagy részét blokknyersanyagokból-gumókból szétvert atipikus, véletlenszerűen keletkezett szilánkokon alakították ki bifaciálisan, néha több soros, fűrész-szerű, mély fogazással. Az így előállított fűrészek szinte mindegyikén az él mentén párhuzamos, erőteljes sarlófény látható: befoglalva vagy önállóan gabona-arató eszközök voltak. Az eszközök vizsgálata közben többször észlelhető a fűrész-élek több irányú tájolása, újrateket, depót is találtak, pl. Budapest-Albertfalva: T. BIRÓ Katalin 2002. 126 Ha a kultúrák elterjedési területét egybevetjük a nyersanyag-lelőhelyek földrajzi helyzetével, valóban ezt a következtetést vonhatjuk le. 127 Mindössze három darab, obszidián nyersanyagú tárgyat ismerünk vatyai területekről, az egyik egy kakucsi retusálatlan penge, a másik Nagykőrösről egy pengeszerű szilánkon kialakított fűrész, a harmadik Százhalombatta-Földvárról egy pengetöredék. Demecser-Roffaj leletanyagának nagy részét viszont az ott helyi eredetűnek számító obszidián teszi ki. 128 Pl. mezőzombori kova, Kakucsról egy megmunkálatlan szilánk nyersanyaga. 129 Néhány jelentéktelen pattinték és szilánktöredék SzázhalombattaFöldvár, Bia-Oreghegy és Kakucs-Balladomb anyagában, köztük sávos limnokvarcitok és szurdokpüspöki kvarcit. 130 Az egyre elterjedtebb és fejlettebb lótartás, kocsizás, fogatolás leletei ettől a kortól maradtak ránk már nagyobb mennyiségben (csiszolt agancs-lószerszámok, kocsi- és kerék-modellek). Ld. pl. MOZSOLICS Amália 1953; BÁNDI Gábor 1963; BÓNA István 1960. 131 Ld. a telepek anyagában megjelenő mészbetétes, perjámosi, vattinai, aunjetitzi, magyarádi stb. kerámia és fémimportokat, hatásokat. 132 Az eszközkészítés produktivitása legjobban a százhalombattai SAXproject ásatási anyagban mérhető le: az előkerült leletek szerszámhulladék aránya kb. 50-50%. Ez azt jelenti, hogy minden második leválasztott szilánk volt megfelelő eszközkészítésre. Ugyanezt az arányt értük el kísérleteink során is. ANTONI Judit - HORVÁTH Tünde 2003. | 422