Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - V. Szabó Gábor - Egy hiányzó láncszem… Adatok egy új késő bronzkori szitulatípus kapcsolatrendszeréhez
Régészettudomány 9. kép: Hajdúböszörményi típusú szitulák elterjedése 1. Hajdúböszörmény 2. Nyírlugos 3. Sényő 4. Tiszanagytalu 5. Mezőkövesd 6. Szentes 7. Nagyvárad/ Oradea 8. Temesremete/Remetea Mare 9. Felsőszék/Ság 10. Lucski/ Lucky 11. Tuzla-Lukavac 12. Niedzieliske 13. Biernacice 14. Granzin 16. Osternenburg 17. Unter Glauheim 18. Wollishofen (JANKOVITS Katalin 1996 alapján, kiegészítésekkel) Abb. 9. Verbreitungsgebiet der Situlen vom Typ Hajdúböszörmény: 1. Hajdúböszörmény 2. Nyírlugos 3. Sényö 4. Tiszanagytalu 5. Mezőkövesd 6. Szentes 7. Nagyvárad/Oradea 8. Temesremete/Remetea Mare 9. Felsőszék/Ság 10. Lucski/Lucky 11. Tuzla-Lukavac 12. Niedzieliske 13. Biernacice 14. Granzin 16. Osternenburg 17. Unter Glauheim 18. Wollishofen (Nach JANKOVITS Katalin 1996, mit Ergänzungen) kép 1-3) Ugyancsak ebből a zónából ismerjük a hosszúpályi, berettyóújfalusi és a püspökladányi hosszúpályi típusú, formájukban szoros rokonságot mutató szitulákat is. Ebbe a világosan elhatárolható, zárt műhelytradíciót kirajzoló elterjedési körbe (8. kép) jól illeszkedne az általunk feltételezett hajdúsági/mikepércsi lelőhely verziója. Az Abosról/Obisovce származó trébelt díszítésű szitula, valamint az itt előkerült két hosszúpályi típusú bronzedény tanulsága szerint a Hernád völgyének Kassa környéki régiójában egy, a Tisza-vidéki műhelyekkel szoros kapcsolatban álló, de önálló arculatú műhelykör bontakozik ki. A J. Bártik illetve E. Studeníková által ismertetett bronz és arany tárgyak 51 és a bécsi aukción kalapács alá bocsátott leletegyüttes tanú8. kép: • = Hosszúpályi típusú szitulák: 1. Hosszúpályi 2. Berettyóújfalu 3. Püspökladány 4. Abos/Obiáovce • = Azonos motívumrendszert hordozó, feltehetőleg egy műhelykörből származó hajdúböszörményi típusú szitulák: 5. Hajdúböszörmény 6. Nyírlugos 7. Sényő 8. Felsőszék/Ság A = : Obisovcetípusú szitulák lelőhelyei 9. Mikepércs 10. Abos/Obisovce Abb. 8. • = Situlen vom Typ Hosszúpályi: 1. Hosszúpályi 2. Berettyóújfalu 3. Püspökladány 4. Abos/ObiSovce • = Situlen vom Typ Hajdúböszörmény, mit ähnlichen Motiven, folgernde aus gleichem Werkstattkreis: 5. Hajdúböszörmény 6. Nyírlugos 7. Sényő 8. Felsőszék/Ság • = Fundorten der Situlen vom Typ Obisovce: 9. Mikepércs 10. Abos/Obisovce A keltezés kérdésénél bizonytalanabb a szitulák valós előkerülésének helye. A Tiszántúlon előkerült edény formájának és a köpenyén található díszítéseknek közeli analógiái az Alföld északkeleti részén, egy jól körülhatárolható területen sűrűsödnek. Ezen a nagyjából 100 km-es sugarú körön belül kerültek elő, a díszítésükben edényünkhöz legközelebb álló hajdúböszörményi, sényői, nyírlugosi hajdúböszörményi típusú szitulák. 5 0 (7. riáns időben megelőzi a hajdúböszörményieket, minthogy annak is, hogy egyazon műhelyek, egyidőben állítják elő a két szitula típust (PATAY Pál 1981. 75). 50 Patay Pál a sényői, hajdúböszörményi és nyírlugosi szitulákat hasonló díszítésük alapján egy zárt műhelykör termékének vélte (PATAY Pál 1969. 177-181: PATAY Pál 1969a. 15). Ebbe a „szilárd magba" sorolja a T. Soroceanu a szilágysági Felsőszéken/Ságon (7. kép 4) előkerült szitulát is (SOROCEANU, Tudor 2008. 184) Eltérő díszítési struktúrát - talán egy-egy önálló műhelykor motívumkincsét mutatják a szentes nagyhegyi, mezőkövesdi és tiszanagyfalusi szitulák (PATAY Pál 1969a. 21). Ugyancsak önálló stílust képviselnek a lucski/Lúcky (NOVOTNÁ, Mária 1991. Taf. 11. 54), és - a felsőszéki/sági kivételével - az Erdélyből ismert hajdúböszörményi típusú szitulák (SOROCEANU, Tudor 2008.176-186). 51 BÁRTIK Juraj 2007: STUDENÍKOVÁ, Etela 1999; STUDENÍKOVÁ, Etela 2007. 289 |
