Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Sánta Gábor - A Halomsíros kultúra Domaszék-Börcsök-tanyai településének legkorábbi szakasza és a telep szerkezete

Régészettudomány SÁNTA Gábor A Halomsíros kultúra Domaszék-Börcsök-tanyai településének legkorábbi szakasza és a telep szerkezete Marcsinak, az első, ásatáson töltött nyaram emlékére Bevezetés 2005. május 19. és június 20. között Paluch Tibor vezetésével megelőző feltárás folyt a tervezett M5-ös autópálya nyomvonala Szegedet keletről elkerülő szakaszának 166+540 és 166+740 km-szelvénye között talált 17/51 (M5 81. sz.) lelőhelyen, Domaszék-Börcsök-tanya mellett (1. kép 2.). A kiásott terület Domaszéktől DK-re, az 51. sz. főúttól délre mintegy 1000 m-re található egy, a környezetéből laposan kiemelkedő dombháton, melyet nyugat és dél felől semlyék, nádassal borított vízjárta terület vesz körül.

1 Geológiai fúrásunk alapján ez a mélyedés a bronzkorig nyílt víztükörrel rendelkező tó volt, melynek eutrofizációja - szerves anyaggal való feltöltődése - a település használata idején kezdődött el.

2 A feltárással érintett felület 19 800 m2, a település szélét egyik irányban sem érték el. Ezen a területen 486 jelenséget dokumentáltak, melyek igen nagy százaléka a Halomsíros kultúrába sorolható.

3 Mivel ezek zöme cölöplyuk, melyekben korhatározó lelet általában nem került elő, a későbronzkori településjelenségek pontos számát sem ismerjük. Napvilágot látott néhány - igen gazdag leletanyagú - kora bronzkori, Nagyrévi kultúrába tartozó gödör, valamint három csoportban néhány urnás, kora bronzkori temetkezés. A lelőhelyen feltehetően avar sírok is mutatkoztak, és újkori bolygatás nyomaira is bukkantak. A feltárás időtartama alatt végig megfeszített tempóban, néha rossz időjárási körülmények között folyt a munka, ennek ellenére a leletanyag és a dokumentáció is jól áttekinthető. Sajnos a leletek igen töredékesek, csupán néhány edényt lehetett kiegészíteni vagy kiszerkeszteni, ezek is főleg nagyréviek. A kerámiaanyag igen jelentős mennyiségű, formákban gazdag, benne világos tipológiai különbségek ismerhetők fel. Néhány gödörből - zárt, dokumentált körülmények közt - olyan jellegzetes töredékek is napvilágra kerültek, melyek fontos, régóta hiányolt infor1 PALUCH Tibor 2005. 226. A lelőhely a Kiskunság homokhátságának délkeleti homoktakarójának peremére esik, a tájban kötött homokbuckák, vizenyős, szélkifúvásos mélyedések (semlyékek) váltakoznak homokkal és löszös homokkal. Jellemző a lelőhely elhelyezkedésére, hogy alig egy kilométerrel kelet felé - a Maty-ér partján - már típusos és infúziós lösszel fedett dombsorok vannak. 2 A fúrások részletes geoarcheológiai feldolgozására később kerül sor. 3 PALUCH Tibor 205. 226. mációkkal szolgálnak a Dél-Alföld Halomsíros kultúrájának kronológiai viszonyait illetően. Munkamódszer A település anyaga a készülő doktori disszertációm alapját képezi.

4 A restaurált, leltározott régészeti leleteket 2008 szeptemberében kezdtem tanulmányozni. Elképzelésem az volt, hogy a teljes leletanyagot áttekintem, közben az objektumokról naplót készítek, melybe jellegüket, korukat, saját megjegyzéseimet vezetem. Hamar kiderült, hogy a feltárás alatt egy korszakúnak gondolt lelőhelyen a nagyrévi kultúra is jelen van. Ettől kezdve az egyik legfőbb kérdés a halomsíros és nagyrévi objektumok (illetve leletek) elválasztása lett. Néha egyazon objektumon belül találkoztam a két időszak cserepeivel, de a dokumentáció szerint egy jelenségből származtak. Ilyen esetekben arra kellett gondolnom, hogy két különálló, de érintkező/szuperpozícióban lévő gödröt bontottak egybe, illetve későbbi beleásás is előfordulhatott. A korai és későbronzkori objektumok elválasztása után megkíséreltem a halomsíros gödrök között tipológiai csoportokat keresni, ezeket gödrökhöz és tárgytípusokhoz kötni, így felderíteni a telep belső kronológiáját. A gödrök anyagának átvizsgálása során kiválogattam a rajzolandó cserépanyagot, majd megkezdtem a leletek rajzolását a legkorábbinak gondolt tárgyakkal. A tipokronológiai rendszer már korábban leírt és a Reinecke-féle relatív kronológiai rendszerben elhelyezett tárgyak előfordulása vagy hiánya alapján épül fel. A tálak különböző variánsainak különböző leletegyüttesekben való előkerülése egyértelművé tette ezek eltérő korát; néhány típus csak a legelső periódusban volt használatban. Közeli párhuzamaik megerősítették ezt a feltételezést. Ezek alapján több (legalább 2-3) időbeli csoport választható el. Mivel a vizsgálatok még folynak, ez alkalommal csupán a legkorábbi anyagról és a település szerkezetéről esik szó, hozzátéve, hogy a leletek tipológiai elemzése nem teljes körű, és csak a jól meghatározható darabokra épül. Mindazonáltal fontosnak tartottam, hogy a datáló értékkel bíró tárgyakat ne önmagukban, hanem leletegyütteseik típusainak egy-egy tagjával együtt mutassam be. Erre azért is szükség volt, mi4 Ezúton is szeretnék köszönetet mondani PALUCH Tibornak a leletanyag közlésre való átengedéséért. 255 |