Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága
17. kép. Papi Lajos szobrászművész és Sváby Lajos festőművész közös kiállítása után. Balatonszéplak, Interpress Galéria, 1983 1-1 földrajzi, régészeti, nyelvészeti, 2 történeti és 4 néprajzi előadás volt. Közös kötetek (pl. Tiszazugi Füzetek, Jászdózsa és Csépa tanulmánykötetei, a tiszazugi konferenciák megjelent anyaga, SZMNA, Szolnok megye népművészete, Adatok Szolnok megye történetéből /-//.). Közösen rendezett, úgynevezett interdiszciplináris szemléletű kiállítások (pl. Gyermekkor, Szolnok a plein-air korában, Szolnok város kisipara, Halottkultusz, a 15 éven át minden évben megrendezett tiszazugi kiállítások, Hol élünk?, Ezer év a Tisza mentén, s számos jubileumi és képzőművészeti alkotásokkal illusztrált néprajzi, történeti, vallási néprajzi kiállítás). Társszerzőségben írott és szerkesztett munkák sora (pl. Szabó István—Szabó László, Szabó István—Egri Mária, Györffy Lajos—Egri Mária, Szabó László—Gu18. kép. A Notre Dame előtt Danyi Ferenccel, Sebök Margittal és Egri Máriával, a Vasarely Múzeum 1990-es párizsi bemutatkozó kiállításakor lyás Éva, Gulyás Éva—Bereczki Ibolya, Bellon Tibor—Szabó László, Gulyás Éva—Füvessy Anikó, Gulyás Éva—Tóth János, Vadász István—Béres Mária). A hosszú évekig való együttdolgozás lehetőséget adott arra, hogy ne csak tudomást szerezzen más szakterületek eredményeiről, ismerje főbb problémáit, hanem arra is alkalmassá tette, hogy maga is felismerje egy-egy előtte felbukkanó tény, adat, forrás, jelenség fontosságát, s mások számára már félkész állapotban szállítsa, adja át további kimunkálásra — vagy maga próbálkozzon értelmezni, megfejteni, kidolgozni azokat. így keletkeztek pl. olyan cikkek, mint a néprajzi irányultságú A rontási babona egy áldozata a XX. században, A gyermek úszni tanítása Tisza menti falvakban, „Akinek foga fáj... ", Az első szolnoki chirurgus népi gyógyászati feljegyzései, A szolnoki „Scorbuntius Úr” gyógyító könyvecskéje. Képzőművészeti, esztétikai értékítéletet is tartalmazó írásai: Műteremlátogatás Malle Leis észt grafikusnál, Gondolatok Silvi Liiva szolnoki kiállítása kapcsán, Jávor Pál: „Möndölecskék" — egy falfestmény ürügyén, Holló László a művész és az ember. Olyan, kutatás közben, hirtelen felbukkant történeti, kultúrtörténeti adatok közzététele, amelynek fontosságáról meg van győződve, de maga nem kíván velük foglalkozni, mások számára viszont fontos lehet: A debreceni kollégium diákjai az 1848—49. szabadságharcban, Magyar László, az Afrika kutatás egyik úttörője, Mária-napok Törökszent- miklóson jó ötven évvel ezelőtt, Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzolók. 19. kép. Jüri Arrak észt festőművésszel, a budapesti Art 9 Galéria kiállításának rendezése közben Az említetteken kívül ott vannak azok a munkák, amelyeket társszerzőségben írt a művészettörténész Egri Máriával, Szabó László néprajzossal. Amikor ezt megemlítjük, a bibliográfiából egyszerűen kiszemezhetjük az érintett írásokat. Ez azonban nem elegendő. S itt jelentkezik az a tényező, amit írásom elején Aggodalmak címszó alatt előadtam: a túlzott személyes érintettség. Ám úgy vélem, most ennek nem hátránya, hanem előnye mutatkozik meg. Mint vele néprajzosként hosszú időn át együttdolgozó, közösen nagy tanulmányokat író társa tanúsíthatom, hogy milyen alapos, aprólékos kutatómunkát végzett, mennyire igyekezett megérteni szempontjaimat, belehelyezkedni egy másik tudomány sajátos nézőpontjába, alkalmazott módszerébe, mennyire igazodott hozzá, s közben mennyiben és milyen intenzitással formálta az én felfogásomat, gyarapította ismereteimet, s mennyit kaptam tőle és milyen tapintatosan. Az együttműködésünk, közös munkáink mindkettőnk szemléletére, módszerére, problémafelvetésére pozitív hatással voltak. 27
