Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Lovas Kiss Antal: Az újirázi templombúcsú és falunap
LOVAS KISS ANTAL AZ ÚJIRÁZI TEMPLOMBÚCSÚ ÉS FALUNAP A rendszerváltást követően a külső politikai kontroll csökkenésével a magyarországi lokális társadalmak fokozottan szembesültek a lokális arculatvesztéssel és a közösségi kapcsolatok formálissá válásával, a közösségek széthullásával. Az ország nemzeti identitásának újrafogalmazásával párhuzamosan az önkormányzatiság kialakítása során a helyi hatalmi elit számára hangsúlyozott cél lett az egyedi lokális arculat kialakítása, illetve újraalkotása. Az 1989-es rendszerváltozás óta eltelt 18 évben általánosan jellemző a lokális közösségek hely- és szerepkeresése, melynek jellemző formája az ünnepteremtés, ezért a rendszerváltás időszaka az ünnepek, ünnepi alkalmak átértékelésének máig tartó periódusa is. Az ünnep alapvetően reprezentálja a közösséget, olyan kiemelt időpillanat, amelyek köré a lokális identitás megfogalmazható. Az ünneplési gyakorlat újjáépítése lehetőség az emlékek kollektív birtokba vételére,1 2 mivel módot teremt a helyi társadalom kollektív tudatának és kollektív emlékezetének formálására. Nemcsak a hatalmi elit pozíciójának erősítésére nyílik így lehetőség, hanem a lokális kapcsolati háló újjászövésére is, hiszen „a társadalmi ünnep lényegénél fogva közösségi jellegű”.1 Tehát a közösségi ünnep alkalmas arra, hogy megerősítse az egyénben a közösséghez tartozás tudatát.3 A megszerkesztett ünnepek gyakran más, korábbi ünnepek elemeiből építkeznek, miközben idővel maguk is mintává válnak.4 Ebben a tanulmányban egy kis-sárréti település, Újiráz falunapjának jellemzőit mutatom be. A falu térségi beágyazottságát tekintve a terület ünnepi szokásvilágának formálódásában jelentős szerepet játszott a rendszerváltozással járó országos társadalmi, politikai átalakulás, valamint az évtizedek óta nyomon követhető, azonban a rendszerváltozással új értelmet nyert individualizációs és modernizációs folyamat.5 Ám az egyedi stratégiák kialakulására legmarkánsabban a sajátos, történelmileg determinált helyzet hatott: — a trianoni határmegvonás következtében a terület elvesztette hagyományos térségi kapcsolatrendszerét. A kis-sárréti terület a XX. században a periféria perifériája lett;6 — a szocialista érában Hajdú megye a hozzá csatolt bihari csonkot nem tudta saját rendszerébe integrálni; — a térségben faluösszevonásokra került sor, ennek során a települések lakói lokális és vallási identitásukban is csorbát szenvedtek (a katolikus felekezetű Ujirázt a református Csökmőhöz csatolták); — a rendszerváltást követően vált világossá, hogy a térségben élők önmeghatározása nem történt meg, ezért itt különösen jelentőssé vált a lokális identitást demonstráló ünnepi alkalmak megteremtése. Újiráz térségi helyzete sajátos, mert a váradi káptalan által 1912-ben telepített falu katolikus szigetként áll a református felekezeti tömbben. A szocialista érában Csök- mővel összevont település az 1989-es rendszerváltást követően nyerte vissza önállóságát. A falu létrejötte során a telepesek kiválasztásának alapvető szempontja volt a vallásosság, ezért az újháziak önmeghatározásában napjainkig jelentős szerepet játszik a vallásos múlt. Az újházi templombúcsú lényegében a faluközösség kialakulásának emlékünnepe maradt a szocializmus időszakában is.7 Az évek során megtartotta családszervező szerepét is, erre az alkalomra tértek haza a településről elszármazók.8 A minden év októberének második vasárnapján megtartott, kiemelt jelentőségű ünnep alkalmas volt arra, hogy a 1 FEJŐS Zoltán 1996. 132. 2 VEREBÉLYI Kincső 2004. 17. 3 COHEN, A.P. 1995. 50. 4 VEREBÉLYI Kincső 2004. 19. 5 Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor nyomán individualizáción azt a klasszikusan Európában végbement, majd onnan szétterjedt folyamatot értjük, amely az egyént „leválasztja a közösség köldökzsinórjáról”, a hagyományos „Gemeinschaft” típusú közösségeket „Gesellschaft” típusú közösségekkel (Tönnies, F. 1983. 7—35.) váltja fel; a közösség korábbi elsődleges értékvoltát fellazítva önértékké teszi az egyén önérvényesítését, személyes boldogulását és autonómiáját. KAPITÁNY Ágnes—KAPITÁNY Gábor 1995.9—10. 6 BÉRES Csaba—SÜLI-ZAKAR István 1990. 7 A hetvenes évektől nem csak Újirázon, hanem az ország más pontjain is az erősen szekularizálódott tcmplombúcsú lett a lokális társadalmak legfontosabb közösségi ünnepe. SZUHAY Péter 1994. 365.; HERNÁDI Miklós 1985. 176. 8 BÁLINT Sándor 1939. 198. 477
