Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
túszhoz igen erős és sokoldalú volt, s azoktól elválaszthatatlan. A természetes liliom pedig — mint az egyik legkedveltebb és legtiszteltebb szimbólum — attribútuma volt az említett szenteknek. Régtől ismert róla, hogy a lelki hatalom, a kegyelem és a tiszta szépség jelképe. A liliomos jogar többek között Krisztus és a mennyek királynéjának, Máriának a jelvénye. A fehér liliom a szűzi tisztaság és ártatlanság jelképeként elsősorban Szűz Mária attribútuma, de további szentekhez is társítják, pl. Szt. István fiához, Imre herceghez. A liliom —• a vallásos emberek gondolkodásában — az isteni gondviselést és a világ világosságát is jelképezi. Di- szitő motívumként az ótestamentum is említi. A Szűz Mária-kultuszról köztudott, hogy igen mélyen kötődik a magyar szellemi és hitélethez, annak egyik sarkalatos pontja. A Boldogasszony iránti tisztelet a honfoglalás előtti korok óta jellemzője a magyarságnak; a máig élő legenda szerint Mária a mennyekből kék palástjával oltalmazza a hozzá fohászkodókat.57 (A mai mezőtúri katolikus templom titulusa és főoltárképe is a Boldogasszonyhoz kapcsolódik, illetve őt ábrázolja, ahogyan a XIX—XX. Nag-Twry pecsét a magyar kamarához írt levélen 1578 századi katolikus pecsétképek is.) Az is ismert, hogy 1190 táján III. Béla rendelkezésére helyezték el Esztergom vártemplomi bejárata fölé azt a mozaik-berakásos képet, amely Szent Istvánt ábrázolja, amint országát a Boldog- ságos Szűznek ajánlja fel. A felajánlás azonban nem kizárólag Sz. Mária személyének, hanem a világ urának, az Istennek szól. Ugyancsak jól ismert, hogy Nagyváradon Szent László építtetett székesegyházat a Boldogasszony tiszteletére, s hogy a Mária-tisztelet a reformáció korában is megmaradt. Bornemissza Péter, a tüzes szavú prédikátor is költői sorokban hódolt Mária előtt. A reformáció magyarsága úgy érezte, Isten bűneink miatt szabadította ránk a törököt, s nekünk vissza kell térnünk hozzá: „Hajh, de bűneink miatt gyűlt harag kebledben, elsújtád villámidat dörgő fellegedben,” írta a református Kölcsey a Himnuszban. A Szt. István-i felajánlás — lényegében egybekapcsolta a honfoglalás előtti, utáni és a keresztény hit felvételével kialakított magyar életszemléletet. Ennek jelentőségét jelzi, hogy az országfelajánlás emlékeit Hunyadi Mátyás jeles történetírói le is jegyezték műveikben.58 A stilizált liliomokról tudjuk, hogy főként a világi uralkodók jelvényeiként szerepelnek, így például az Anjouk és Firenze címerében, de megtalálhatók egyes testületek, városok jelképei között is. Abban az időben, amikortól a természetes liliomot ábrázoló mezőtúri pecsétnyomatok első darabjai megőrződtek az archívumi gondoskodás következtében, már a magyar heraldika és jelképválasztás jellemzője volt a természetim formákat követő ábrázolás, teret engedve a díszítést kedvelő szemléletnek. Az élőlények (köztük a növények) megjelenítésének speciális, ún. stilizált (tipizált) ábrázolása kb. a XVII. századtól kezd újra visszatérni.59 Ezek a változások — miként majd láthatjuk is — Mezőtúr pecsét- és címerképeinek változásában is megmutatkoznak.60 Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a hódoltsági települések pecsételési gyakorlatába a török nem szólt bele, ahogyan lényegében érintetlenül hagyta a helyi igazgatást is. De szabadon terjedhettek a reformáció tanításai is. A török adminisztráció pecséthasználatra vonatkozó intézkedéséről a szffagisztikai szakirodalomban nem ismerünk példát. A hódoltság idején a jász, a kun, a 57 GLATZ Ferenc 2000. 105.; LAJDI Klára 2007. 11. 59 STRAUB Éva 1999.89., 229., 16—17.; Vö. Bellusi Boross család 58 NEMESK.ÜRTY István 1997. 4—7. 1578. évi címere. 60 STRAUB Éva 1999. 16., 20, 190. 179 Nag’Twry pecséttel zárt levél 1586-ból
