Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Darkó Jenő: „Pascua Romanorum” (Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia településföldrajzához)
DARKÓJENŐ „PASCUA ROMANORUM” Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia települ és földrajzához Valójában a honfoglalást követő magyar megtelepedés egyik legfontosabb kérdése, hogy kik laktak ezen a földön a honfoglalás idejében, vagyis kiket és milyen politikai, természeti és gazdasági viszonyokat találtak ezen a tájon a honfoglalók. Természetesen abban a felfogásban, ahogyan a krónikáink is tárgyalják a honfoglalást, nyilvánvaló és szükségszerű ennek a kérdésnek a felvetése. Amennyiben ugyanis megmaradunk a honfoglalás egy adott időponthoz köthető felfogása mellett, és azt egy egyszeri és hirtelen jött politikai, társadalmi, uralmi és etnikai változással kötjük egybe, úgy jogosnak tűnik az igény annak megválaszolására, hogy egyáltalán valakiknek a kárára is történhetett-e a magyar honfoglalás. Éppen azért kérdéses a honfoglalásnak az a beállítása, amely annak részeseit aktív és passzív résztvevőkre osztja. Anonymus Gesztájának 9. fejezetében beszél a magyarok bejövetele előtt Pannóniában élt népekről. A megtelepedés helyének közelebbi megjelölése nélkül szlávokat, bolgárokat, vlachokat és a „rómaiak pásztorait” említi.1 Továbbá leírja (c. 9.), hogy: „Úgy tartják, hogy Attila király halála után Pannónia földje római legelő volt, mivel az ő nyájaik legelésztek Pannónia földjén. Jogosan mondják tehát Pannónia földjét rómaiak legelőjének, mert hiszen a magyarok javaiból a rómaiak húztak hasznot.”2 (c. 11.) „Úgy tartják, hogy ... (Pannónia földje) először Attila király birtokában volt. Halála után Pannónia földjét római előkelők foglalták el egészen a Dunáig, ahol is saját pásztoraikat helyezték el. Azt a földet pedig, amely a Tisza és a Duna között fekszik, maga Keán, a bolgárok fejedelme, Zalán nagyapja foglalta el egészen a lengyel és ruthén határvidékig, ahol is szlávokat és bolgárokat telepített le. Azt a földet pedig, amely a Tisza és az Igfon-erdő, valamint Erdély között fekszik, a Maros és a Szamos folyók között, maga Marót vezér szállta meg, akinek az unokáját a magyarok Ménmarótnak nevezik, ennek a Marót vezérnek sok barátja volt, és földjén lakott a kozárok népe. Azt a földet pedig, amely a Maros és Orsóvá (Vrscia) között fekszik, egykor a kunok segítségével a vidini Glád vezér szállta meg, akinek nemzetségéből származik Ajtony (Ochtun), akit a Maros mentén fekvő várában, Szent István királyunk idejében a király unokája, Doboka fia Csanád megölt, mivel Ajtony fellázadt másokkal együtt a király ellen. A király Csanádot tettéért Ajtony birtokaival jutalmazta, és annak feleségét is hozzáadta. A királynak ugyanis szokása volt a javakat hívei között szétosztani, Ajtony várát ettől fogva Csanád-vámak hívják."3 — Az előadásból világosan kitűnik, hogy itt a ‘vlachi’ nem azonos a római pásztorokkal (patores romanorum). A XI. századi gesztával és a későbbi krónikák előadásával ellentétben Anonymus a vlachokat nem azonosítja a ‘római pásztorok’-kal.4 Ano- nymusnál ugyanis azt olvassuk, hogy ezeket a római pásztorokat (pastores romanorum-ot jelzős genitivusnak fogva fel!) bizonyos római előkelők (romani principes) telepítették le egykor Pannóniában, mégpedig Attila halála (453) után. Ismerve Pannónia — adatokban meglehetősen szűkös — kései történetét,5 az Anonymusnál is szereplő „romani principes” esetében csakis a IX. század elején szerepet játszó „rectores bulgarorum”-ra gondolhatunk, akiket a bolgárok helyeztek a Dráva—Száva-közén lakozó karantán szlávok fölé.6 Figyelemre méltó az Anonymusnál fennmaradt krónikás hagyomány, amely tudni véli, hogy Attila halála (453) után Pannónia ismét római uralom alá került.7 — Helyénvaló ugyanakkor Deér József azon megállapítása is, hogy amikor Anonymus művének 9. fejezetében a magyarok bejövetele előtt Pannóniában élt népekről beszél, az előadásban Pannónia itt nem kifejezetten a Dunántúlt, hanem a Karoling-kori irodalmi gyakorlatnak megfelelően8 az egész Magyarországot jelöli. Deér József megállapítását figyelembe véve tehát a fennmaradt tudósításban külön kell választanunk egymástól az egész egykori Magyarország területére és a csak Pannóniára vonatkozó híradásokat mind Anonymusnál, mind pedig a krónikáinkban. Az egykori Magyarország részét alkotó 1 SRH 1937.1. 45.: „terram Pannonié... habitarent Sclavi, Bulgari elBlachi acpastores Romanorum ...” — Vö.: DEÉR József 1941. 97. 2 SRH. I. 46. 3 SRH 49—50. 4 DEÉR József 1941. 97. 5 Bővebben: DARKÓ Jenő 2001. 7—21. 6 DEÉR József 1928. 5. 7 L. Avitus pannóniai látogatását. — SIDONIUS c.VII. 588—591. — DEMOUGEOT, Emilienne 1979. 768. 12. alj. 8 SCHÜNEMANN, K. 1923. 133
