H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"
L. JUHASZ ILONA „BIZONY, BOSZORKÁNYOK MEG MINDIG VANAK!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században Egyik adatközlőm szájából hangzott el 2000-ben a címben szereplő kijelentés 1 , amikor a temetkezési szokásokat kutattam, s a halállal kapcsolatos hiedelmeket gyűjtöttem egy egykori gömöri bányásztelepülésen, Rudnán. A kutatás mintegy „melléktermékeként" többek között számos boszorkánnyal és rontással kapcsolatos hiedelmet is lejegyeztem. Ezek zöme adatközlőim (akik különféle korosztályokat képviselnek) szerint napjainkban, vagy pedig a közelmúltban „történt". Többen is meggyőződéssel állították, hogy boszorkányok még ma is vannak a faluban. Az alábbiakban az ezzel a témával kapcsolatos hiedelemtörténetek segítségével próbálom felvázolni, milyen kép él napjainkban a település lakói körében a boszorkányokról és a rontásról. A kutatott településről Rudna bányásztelepülés, a járási székhelytől, Rozsnyótól alig 4 kilométer távolságra fekszik a szlovák—magyar nyelvhatáron. A lakosság nagy részének a településen működő vasércbánya, valamint a rozsnyói bányaüzem biztosította a megélhetést, de többen foglalkoztak földműveléssel, illetve állattartással is, ezek közül több olyan család is, amelynek férfi tagja a bányában dolgozott. A településen szlovákok és magyarok, valamint alacsony létszámban cigányok élnek. A 20. század elején a szlovákság számát a kenyérkeresetet biztosító vasércbánya miatt betelepült családok jelentősen gyarapították. A bányaüzem bányászlakásokat épített a falu északi részén, ekkor alakult ki a település kolóniának nevezett része, ahová több szlovák család költözött be, elsősorban a Kassához közeli Aranyidáról 2 és Besztercebánya 3 környékéről. Az itt lakókat kolóniásoknak, az „őslakosokat" pedig falusiaknak nevezték, s néhányan még napjainkban is bizonyos értelemben alacsonyabb rendűnek tartják az újonnan betelepülteket. A legutóbbi népszámlálás (2001) adatai szerint a faluban a 768 lakos közül 439 szlováknak, 321 magyarnak, 1 pedig cseh nemzetiségűnek vallotta magát. A település felekezeti szempontból is nagyon tarka képet mutat: nagyjából megegyező arányban élnek itt reformátusok, evangélikusok, valamint római katolikusok, s aránylag magas a vallás nélküliek száma. 5 Helyben lakó papja sohasem volt egyetlen felekezetnek sem a faluban. A reformátusoknak és az evangélikusoknak van templomuk, a katolikusok a szomszédos járási székhelyre, Rozsnyóra jártak és járnak (ma már csupán egy-két személy) templomba. Az evangélikus és református templomot sem látogatták-látogatják nagy számban a hívek, a község nem nevezhető vallásosnak. A falu lakossága nagy részének kereseti lehetőséget biztosító helyi bányaüzemet 1983-ban zárták be, így ezután a rozsnyói bányaüzemben dolgoztak, valamint különféle vállalatoknál, hivatalokban és más intézményekben találtak munkát. Az 1989-es rendszerváltás után — miután a rozsnyói bányát is bezárták —, nagyon sokan váltak munkanélkülivé. A megélhetés érdekében néhány család ismét gazdálkodni kezdett, többen vásároltak tehenet, néhányan más háziállatot is, s többen — elsősorban a fiatalok — külföldön vállaltak munkát. A településen — néhány család kivételével — az életszínvonal csökkenését figyelhetjük meg. A település ipari jellege miatt korán polgárosult, a helyiek a viseletből már a 20. század elején kivetkőztek. A fentiekből is kitűnik, hogy egyáltalán nem beszélhetünk ún. hagyományőrző, archaikus településről. A kutatott települcsen nem ejtik a hosszú mássalhangzókat. 3 írásomban a gyűjtött hicdclcmtörténctckct is eredeti nyelvjárás 4 szerint jegyeztem le, sem stilisztikailag, sem helyesírásilag nem 5 módosítottam a szövegen. Zlatá Idka Banská Bystrica Scítanie obyvatel'ov, domov a bytov 2001 A lakosság 33,3% római katolikus, 20,4% evangélikus, 20,1% református, 1% görög katolikus, 0,5% Jehova Tanúi, metodista 2,7%, 20,4% pedig vallás nélküli. Scítanie... 236—237. 101
