H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE
14. kép. Zádor István: Óvóhely (Fényes Adolf 1944-ben az óvóhelyen) »Szolnoki Művésztelep«-i fejezetére pontot tehetünk... " A megyei Újjáépítési Hivatal igazgatójaként aztán gyakorlatilag is bizonyítja telepmentő, a műtermeket helyreállítani akaró eltökéltségét. A művésztelep megmentésére, újraélesztésére nem CHIOVINI, hanem Elek István közölt első ízben nyilvánosságnak, illetékeseknek szóló határozott felhívást. Már 1945 októberében papírra veti, hogy „Az újjászületett demokratikus Magyarországnak nem lehet közömbös, hogy mi lesz a szolnoki művészteleppel. Kötelességünk, hogy újjáépítsük a magyar képzőművészetnek ezt a fellegvárát, hogy ismét alkothassanak itt művészeink és alkotásaikkal hirdessék a világ minden részében a még romok közt élő, de dolgozó, jobb jövőben bizakodó, megújult Magyarország művészetét. Mert — írja — ...a minapában kint voltam a Szolnoki Művésztelepen, s nagy szomorúság fogott el. — Szemem előtt rémlett a szomorú esemény, amidőn szegény Pólya Tibort temettük. Fülembe sírtak a szomorú és bánatos szavak, amelyekkel Szép Ernő zokogva búcsúztatta felejthetetlen barátunkat. — Ismét könnyes lett a szemem, mert a telepen mindenütt pusztulást, romokat látok. A Pusztítás Végzete nem kímélte sem Szolnokot, sem a Szolnoki Művésztelepet. Nincsenek itt a művészek! Hol lehetnek? Mit csinálnak? Hol vagy SZLÁNYI Lajos? Hol vagytok ZÁDOR István, BORBEREKI — Te kedves Bür — és Ti mind a Többiek? Igaz, most késő ősz van. Hullanak a hervadt, sárga falevelek. Romok közt jár az ember. Nemsokára itt a tél, ámde lesz tavasz is és Nektek itt a helyetek. Ti tudjátok, Ti tudjátok azt legjobban, mit jelent Szolnok a magyar művészetben. Ti tudjátok, hogy egy külön lap, egy külön színes fejezet, telve ifjonti törekvésekkel, 40 EGRI Mária: CHIOVINI Ferenc. Bcsenyszög, 1899. november 16. — Szolnok, 1981. december 9. In: TISICUM. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. Szolnok, 2003. 409. 41 Dr. ELEK István: Szolnok jelentősege a magyar művészetben. (Felhívás a magyar képzőművészet barátaihoz). In: Vándortüz. Megjelent a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör gondozánagyszerű eredményekkel, melyek Párizsban, Rómában, Velencében hirdették a kis magyar város művészeinek, s a magyar léleknek törekvéseit, eredményeit... ...Szolnok ott terül el az Alföld közepén, a végtelen rónán, a Tisza innenső partján, ahol a kis Zagyva folyócska ömlik a Tiszába. A Zagyva túlsó partján a régi vár helyén van a Művésztelep. A Tisza túlsó partján a Szandai nagy rét, mint egy üde, zöldszínű folt, melynek szélén a Móric-liget nyárfái sötétlenek. A zöld folt közepén egy kútágas, mellette állás. Távolabb egy fehér színfolt, a legelésző gulya. A kép alján a Tisza folyó. Fölötte pedig a csodás, kékszínű szolnoki ég. — Milyen szép képeket festett itt Olgyay Ferenc és Zombory Lajos! Jön a tavasz. —A Tisza elöntötte a rétet. — Az ár megnyugodott. — Nosza siet ZADOR István, már rajzolja is vázlatkönyvébe a képet, mely őt megihlette. Igaz-e Zádor Pista? Emlékszel-e? Emlékezzél és jöjj vissza! A Szandai réten töltés halad keresztül a Szőlőkhöz. — Kifelé menet a gát és a Holt-Tisza között gyümölcsöskertek. — Tavaszi virágzásban állnak a fák, mind egy-egy virágcsokor. — Emlékszel-e SZLANYI Lajos, milyen szép tavasszal a Holt-Tisza? Milyen derűs képeket festettél Te ottan? »Azért szeretem a képeit, mert olyan boldog színek vannak rajta.«. Emlékszel-e, ki mondotta? Jöjj hát és fessed tovább a Holt-Tiszát és a virágzó almafákat!... ,M A telep első félszázadát meghatározó alapító- és törzstag, FÉNYES Adolf azonban már soha többé nem tért vissza a telepre. 1942-ben még ugyan ,,-sgy-" szerint „egy jó képpel szerepel a kiállításon ' 42 , de a rákövetkező esztendő verniszázsára már képet sem küld. Többé nem mozdul, nem mozdulhat Pestről. Utoljára talán ZADOR István beszélgethetett vele el hosszabban, 1944 végén. 1944. IX. 18-án meg is örökítette. Az Óvóhelyen címet viselő 255x303 mm-es, bizonyára az utolsó kép az óvóhelyen leromlott egészségi állapotban bujkáló, éhező idős FÉNYES Adolfról, akinek halálát 1945. március 15-én regisztrálták. 43 De a többi megszólított sem jelentkezett. SZLANYI Lajos az 1943-as kiállításon szerepel utoljára Szolnokon, a háború esztendei alatt és az azt követő években, egészen 1949. december 8-án bekövetkezett haláláig nem tért többé vissza Szolnokra. A még régi, hosszú és folyamatos szolnoki tartózkodás miatt szinte az alapító tagok közé is sorolható VIDOVSZKY Béla és ZÁDOR István is utoljára az 1943-as, Nagyváradot is megjárt jubileumi tárlat alkalmával voltak együtt jól ismert, telepi kollégáikkal, csakúgy, mint a negyvenes évektől törzstagságot nyert fiatalabb kollégáik: HOLLÓSNÉ MATTIONI Eszter, BORBEREKI KOVÁCS Zoltán, GÁBORJÁNI SZABÓ Kálmán, BERNÁTH Aurél és BASILIDES Barna. A háborús években a sában 1947. év május havában tartott kultúrnapok alkalmával. 4. szolnoki szám. Szolnok, 1947. június hó. 17—28. 42 -sgy-: Feltűnő szép és rendkívül gazdag a Művésztelep őszi tárlatának anyaga. SZV. XXIV. évf. 1942. szeptember 9. 2. 43 SZABÓ István: ZÁDOR István két kéziratos önéletrajza. In: JAKU, XLV. évf. 2. sz., 1999. március-május, 106. és 110. 287
