H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
EGRI MÁRIA: LAKI IDA MŰVÉSZETE
6. kép. Mars, a vörös bolygó (1982) Általában a színeket is a dekorativitás érdekében választja. 1963-as, Lacika beteg képénél a csíkos, pöttyös mustrákat, a sárga, kék, narancsosak pasztelles variációit, 1964-es Dinnyeevő-jén a csíkos blúzt, a sötétzöld héjú élénkpiros dinnyét. Az ugyanekkor készült Olvasó leány képén a narancsos ruha, a fekete haj, a zöld ágyra, a test alá terített fehér textília dekoratív hatását fokozza az odadobott, piros-sötét kockás díszpárna, a csíkozott falkárpit. A nőalakok fekvő, guggoló, összegömbölyödő karcsú vonalait a művész hasonló céllal kontúrozza; például Ablakot törlő vásznán a zöld geometrikus síkokkal jelzett ablakban guggoló kékruhás nő összefogott formáit. A művész egyre többször használja a sima farostot színként, festetlenül hagyva, önmagát érvényesítve körvonalként, térformálóként. A Csendélet szoborral (1969) munkáján például a fehér kerámiatál külső-belső formáinak, mélységének illúzióját adja a festetlen farost. Sőt ahogy a széleken megszalad a fehér festék, az agyagedények megkopott mázára asszociál. A művész második kiállítását a Fényes Adolf Teremben 1969-ben rendezte. Urbán Miklós ismertette a tárlat képeit a Művészet 1969/8. számában. Stíluskritikája rávilágít Laki Ida hatvanas években alakuló korszakának jellemző sajátosságaira. „Afestőnő új képei színvilágukkal 7. kép. Merengő (1964) 8. kép. Lacika beteg (1963) keltik fel a látogató érdeklődését. A bemutató helyiséget bensőségessé és varázslatossá teszik a felületek, amelyet Sz. Laki Ida kiállított; — a pasztell-árnyálatok egy egészen különleges összetételével rendelkeznek... A kolorit — (középértékű narancsok-kékek, zöldek-vörösek-barnák meglehetősen tág tartománya) — a lazúrosán felvitt egyenletes vékony festékréteg alól mattírozó sötét, vagy tompán barna alap által tömörül és válik sajátossá. Sz. Laki Ida az egysíkú dekoratív festészet és az impreszszionizmus eredményeire támaszkodva jutott el jelenlegi modoráig. Elsősorban Gauguin-t választotta példának — a színek, a dimenziók és látószög tekintetében —, de Van Gogh és Cézanne is hatott rá. Ez nem jelent önállótlanságot, hiszen művészi mondanivalójában és életérzésében merően különbözik az említettektől. Miután néhány eszköz átvételt kísérel meg tőlük, rátalál egyéni formavilágára. 269
