Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Voigt Vilmos: Nem mind ... ami fénylik

Amikor fellőtték az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant, szinte másnap megvolt már a vicc: ,JEíogy hívják az első magyar női űrhajóst? — Farkatlan Berta.'''' A frappáns nyelvi bravúr és a kiváló feminista olvasási lehetőség ellenére is — még ez sem egyszerűen erotikus folklór. Második tanulságunk: nem minden paródia erotikus, ám a travesztiák esetében az erotikum igazán gyakori megoldás. Ugyanakkor még az ilyen szövegváltoztatások esetében sem az erotikum az egyetlen cél. És az ilyen változtatások jól jelzik, utólag sok mindent lehet „erotizálni", ami eredetileg nem is volt az. Sajnos, néhány „tudós" folklorisztikai „szövegelemzés" is inkább e kategóriába sorolható. 3. Többször elhangzott az a vélemény, miszerint „a magyar nép szemérmes, nem nevez nyíltan meg sokmindent, ezért van oly sok mélyértelmü szimbólum a népköltészetben". Ennek az állításnak az első fele sem igaz. A magyar nép (egyébként a világ minden népe ugyanilyen) sokmindent nevén nevez. Káromkodásai, átkai is jól bizonyítják ezt. Az élményelbeszélések (nemcsak a háborúról) olykor Jaroslav Hasek nyelvével vetekednek. Noha még a férjét (is) gyűlölő Győri Klára visszaemlékezéseiről sem tudjuk, csakugyan szószerinti-e a közlés, azt azonban nem hiszem, hogy a maga körében Kali néni lakatot tett volna a szájára. Aki már hallott valódi családi veszekedést (a „nép" körében), észrevehette, hogy nemcsak durva, kegyetlen és szókimondó a szöveg, hanem olyan kimunkált, találóan megfogalmazott, hogy mindehhez évszázados és kollektív nyelvi előgyakorlatok voltak szükségesek. Arról most nem is beszélek, hogy az asszonyok közötti veszekedések közismert csúcspontja volt az, amikor felrántották a szoknyát és a másikra meztelen ülepet mutogattak. Nem hiszem, hogy ezek a „voltaképpen igen szemérmes" asszonyok a „kalitkába zárt madár" poétikai eufémizmusát használták volna akkor, amikor a közösülésre gondoltak. Amikor a regösénekben vagy egyéb jókívánságok előadása során a legények vagy fiatal fiúk a meglátogatott család és a süldő lány jelenlétében azt kívánják, hogy a lánynak „akkora csöcse legyen, mint a bugyogós korsó, akkora segge legyen, mint az ólajtó" — nem hiszem, hogy ugyanezen legények „a szerelmi sikerről való beszámolás" megfogalmazására ne tudtak volna egyértelműbb megoldást találni, mint (ez Vargyas 176. szimbolikus népdalszöveg-példája az általa szerkesztett Népköltészet. Az új akadémiai kézikönyv Magyar Néprajz V. kötetében, Budapest, 1988, az általa írott „Lírai népköltészet" fejezetben, a 484. lapon) az ilyesmit ,Jíull a szilva áfáról, Most jövök a tanyáról. /Ej haj ruca ruca. Kukurica derce. " Nem minden folklór műfaj erotikus és szókimondó. De vannak ilyenek. Sok erotikus jellegű trufát, viccet ismerünk. Noha nem minden szövegfilológiai aggály nélkül olvashatjuk Burány Béla mese-köteteit — azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy soktucat valódi folklór szöveget közölt. Néha egy-egy mese (mondjuk „a királykisasszony /anya/jegyei" — AaTh 850, különösen a királykisasszony anyajegyeinek kitalálása: Motif-Index H525, és ugyanott KI358 a királykisasszony egyre feljebb húzza a ruháját, csakhogy láthassa a hős mókázó állatait) inkább csak lehetőséget ad az erotikus jelenetek részletezésére, máskor azonban, mint a „bijoux indiscrets"- elbeszéléseknél (a megnevezést a francia filozófus, Denis Diderot 1748-ban készült regénye címeként használta, olyan történetek gyűjtőneveként, amelyekben egy-egy tárgy /máskor testrész, bolha stb./ mesél a környékén lezajlott „eseményekről") ez a kerete az erotikus narratívaknak. A nemi érintkezésről illetve az ezt nem jól ismerő emberekről szóló történetek világszerte megtalálhatók. Noha szinte lehetetlen azt mondani, milyen stílusban foglalkoznak e történetek az említett motívumokkal — az a benyomásunk, hogy sem a finomkodás, sem a malackodás nem jellemzi a valódi folklór szövegeket. Nevén nevezik a dolgokat, ugyanakkor megmarad a mesei stílus és szemantika is — ez a különös, furcsa, egyszerre hihető és hihetetlen világ. Ez annál inkább nyilvánvaló dolog, mivel a mesék, viccek, eredetmondák, proverbiumok esetében csak bizonyos al-műfajok erotikusak, és ezért az általában a mesére, viccre, eredetmondákra, proverbiumokra jellemző tartalmi és formai vonások e szövegekben is megmaradnak. A magyar folklór ahol erotikus akar lenni — az is. Ahol meg nem az, ott kár lenne igazán körmönfont módon ilyen értelmezéseket kiagyalni. A normális erotika egyébként ma is hoz „új" alkotásokat. Nemrég hallottam a következő viccet: „A falusi Pista bácsinak a kocsmában a legények Viagrát csempésznek a sörébe. Az öreg egy idő múlva kimegy az árnyékszékre, majd visszajön, összevissza vizes a nadrágja. Kérdik a legények: mi történt? Felel az öreg: ahogy kiveszem a nadrágból, látom, ez nem az én tököm, hát visszatettem." Természetesen a történetnek egy folklorista el tudja képzelni korábbi strukturális és motivációs előzményeit, köztük azt is, hogy itt is egy idős és paraszt ember kárára nevetünk. Azonban itt mégis, a Viagra említése miatt is arra gondolhatunk, ez a szöveg nem lehet régi, ugyanakkor kitűnő a poén, és benne van a jó viccekre jellemző, a röhögés után felsejlő rezignáltság is az, hogy elég sok új Viagra-vicc van, az ilyen folklór új elem produktív voltát bizonyítja. Harmadik tanulságunk ez: ha a népköltészetben ki akarják mondani az erotikus összefüggéseket, ezt meg is teszik, több műfajban, több alműfajban is. Nincs tehát értelme annak, hogy minden komoly érv nélkül „ki nem mondott erotikát" fedezzünk fel más esetekben. 4. Nem csupán a szövegekben, motívumokban van erotikus folklór, hanem sok szöveg funkciójában is. Ugyanis több folklór műfajban szinte társadalmilag kötelező az erotikus tartalom kiemelése. Nincs mesekincs erotikus mesék nélkül. Ezek sem körmönfontan, rejtetten azok, hanem egyértelműen, legfeljebb, hajó a poén, a történet végén még jobban nevetünk. Ugyanakkor nem durva, nem is obszcén történetek ezek, inkább a „frivol" vagy „laszcív" megjelölés illik rájuk. Ilyen „a hóba pisálás" története. Az anya/apa igen vigyáz a lányára. Mégis, az egyik téli estén legény-látogatót fogadnak, aki egyszer ki is megy az udvarra. Távozta után fedezik fel, hogy a legény kacskaringós szöveget pisált a kertbe Mondja az anya/apa a másiknak: ne mérgelődj annyira, nem olyan nagy dolog ez. — Dehogynem — felel a másik szülő — megismerem a lányom kézírását." (Ujváry Zoltán olyan szövegváltozatot is tett közzé, ahol a 247