Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők

mokkái, s egyéb fafeldolgozó kisebb üzemekkel, üveghutákkal is. Az itt élő lakosság szlovák és német ajkú, ez pedig azt jelenti, hogy a nem magyar etnikum a bányászatból, iparból él elsősorban. A birtokosok szakemberként telepítették a szlovák és német erdőmunkásokat, vasércfeldolgozókat birtokaikra, s ők meg is feleltek ennek a követelménynek. Mezőgazdasági uradalmaikban ugyancsak a szlovákok nyertek tért uradalmi cselédként, hiszen a magukat nemeseknek tudó és tartó magyar etnikum vagy a városi polgár uradalmi cselédnek nem állt el, gyárba is nehezen jutott el. Az uradalom és annak összetett, az északi részeken bányászati-ipari struktúra idegen volt tőlük.

36 Ez nem a magyar, hanem a szlovák nemzetiség megerősödésének kedvezett, és annak adott lehetőséget a térfoglalásra. Talán az Andrássy-birtok kivétel kissé e tekintetben (Krasznahorka váralj a és környéke). A Kubinyiak, Csákyak, Coubourg-Koháryak, illetve a megnyitott bányák népessége mind a szlovák etnikum terjeszkedését segítették elő. A cselédek javarésze is a szlovák lakosság köréből került az uradalmakba. Őket később a két világháború közötti, majd a második világháború utáni földrendezések előnyös helyzetbe juttatták, birtokot kaptak, s erősödött pozíciójuk. Ez annál inkább fontos, mert a kapitalisztikus — eleinte még uradalmi keretek között — kialakult iparosodással függ össze, s épp arra a XIX. századra esik, amikor a szlovákság visszaszorításának vádjával áll elő a hivatalos szlovákiai történetírás. A magyar származású birtokosok bányanyitása, ipartelepítése, komplex uradalmak kialakítása éppen nem a szlovák etnikumot szorította vissza, s a mai Szlovákiát fosztotta meg értékeitől, hanem azt gyarapította. Más kérdés az, hogy a bányába, iparba települő szlovákság társadalmilag milyen helyen állt és a korabeli hierarchiában hol helyezkedett el azon a ranglétrán, ahol a birtokos nemessség vagy a földjét művelő, majd a jobbágyfelszabadítással ezt el is nyerő jobbágyság állt. Ez azonban nem nemzetiségi kérdés.

37 Jellemző az is, hogy a magyar közösségek, amelyek zömükben földművelők és parasztok voltak (nemesi vagy jobbágyi eredetük dacára), Csehszlovákia szocialista korszakában, a kollektivizálás után alig tudták megszokni, s szinte büntetésnek vették az ingázást, az ipari munkahelyekre való eljárást. Gyűjtéseink szerint úgy vélik (Deresk, Mellété), hogy a szlovákoknak ez sokkal természetesebb volt, könnyebben vették, s inkább otthon érezték magukat. Természetesen a jrd illetve a tsz megalakulása miatt a földjükről elűzött parasz36 Fényes E., 1837. III. 135—138. — Hunfalvy J., 1867.224—318. — Hering S., é.n. 221—243. — Szabó E., é.n. 251—272. — Gömöri M., é.n. 273—290. — Paládi-Kovács A., 1988. 37 Sajnálatos módon a szlovák bányászok, munkásság betelepedése egy helyre, illetve a kibocsátó falvak társadalmának leírása egyáltalán nincs feldolgozva. Trencsén, Zólyom, Túróc, Liptó, Árva, Sáros megyék lakosságának mozgása alig ismert, holott Csaplovics János leírja, hogy miként mennek innen tömegesen a tótok nemcsak a szomszédos megyékbe, hanem az Alföldre. Ez számukra emelkedést jelentett, mert a mostoha természeti viszonyok közül kiszabadultak. Vö.: Csaplovics J., 1990. 76. — Ilyen lehetőség volt az uradalmon belüli mozgás, a bányavidékre való költözés is. — Hivatkozom a csanádmegyei pitvarosi gyűjtésemre, ahol a családi emlékezet szerint az Alföldre azért jöttek az ősök, mert Árvában, Trencsénbcn éheztek, az Alföldön 12. kép. A szilicei jégbarlang nyáron (Fotó: Gecse Annabella, 2003) tok ingázó munkássá válása egészen más volt, mint a helyben lakó, családostól gyár- vagy bányatelepre kerülő szlovákságé. Ők hetente, kéthetente hazajártak, olyankor találkoztak családjukkal, s gyökértelenek voltak a városban.

38 A szocialista mezőgazdaság megszervezése mindkét országban földönfutóvá tette a lakosokat, de Csehszlovákiában jobban megmaradtak falulakónak a kétlakiság ellenére is a magyar falvak lakói, mint a magyar részeken. Az iparból származó jövedelem, bár nem volt nagyobb pénz, de mégis pénzforgalmat idézett elő. Fokozatosan átalakult a falvak képe építészetileg, új típusú házakba fektették a jövedelmet a föld helyett, mert a paraszti takarékosság táplálkozásban, ruházkodásban megmaradt. 3.5. Igen fontos külső meghatározó tényező társadalmi szempontból, milyen a közvetlen földrajzi környezet egyegy településen, s mekkora a közösség lélekszáma. A földrajzi adottság jelenti a mezőgazdasági művelés lehetőségét, azon belül speciális növénykultúrák meglétét (pl. gabona, káposzta, krumpli, len, kender, stb. termelését), hiszen erre épülhet kereskedelem, háziipar (gyolcs készítése, egyes területek ellátása ott nem termő mezőgazdasági javakkal). Az erdőhaszon, amire ipar és kereskedelem épülhet (üveghuta, mész- vagy szénégetés, faeszközök gyártása); vasérc vagy tűzálló agyag kitermelése, amiből paraszti szintű ipari tevékenység, s távoli kereskedelem települhet; s természetesen a már említett uradalmi, majd modern gyáripar, amely munkát ad a környék lakosságának; vadászati lehetőség, amely ugyan nem a paraszti pedig sohasem. Ezért a lakosságcsere idején a látványos és gazdagígéretű propoganda ellenére sem akartak visszamenni. 38 „Az én komám elsők között ment cl a gyárba dolgozni, mert a jrd előtt kijött egy rendelet, hogy menni kell munkára. Hát nem sok jót mondott. Még élt édesapám, bement a jrd-be, de azt nem bírta és elment máshová. Építkezésen dolgozott egészen nyugdíjas koráig. Csak hétvégeken jött haza vagy ha messzebb dolgoztak kéthetente..." (Deresk). „1952 szeptemberében mentem el Ózdra. Itt csak 200 forintom volt, nem tudtam a beteg apámat is ellátni. A gyárba felvettek. Szabad napjaimon műveltem a földet. Mindennap hazajártam egy bódés kocsival, ami Kelemérből indult. 15—20 forintba került havonta. 850-950 forintom volt havonta. Igaz vasárnap is menni kellett, de hétközben volt egy szabadnapom. Nem volt az élet..." (Kelemér). 331