Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők

11. kép. Tornaija és Királyi határán épült új bérházak az eltérő eredetű tótok laknak, s kifejezetten hangsúlyozza, hogy sem nyelvileg, sem pedig antropológiailag nem egységesek. Ugyanezt a déli részen lévő palóc és barkó csoporthoz sorolt magyarokról is megállapítja. Szól Csernek, Betlér, Tisolc eltótosodott német lakosságáról is. A ma oly fontos asszimiláció nála így jelenik meg: „A tót elem nagy vonalban lakik a magyarral, melyen viszonyosán beszélik a két nyelvet oly formán, hogy tiszta magyar falu felett van vegyes tót- és magyarnyelvű helység, e felett tisztán tót: csak önzéstelen és részrehajlatlan kutatások derithetnek fel két nyelv közül melyik bir olvasztóerővel Gömörben..." S beszél a szerző eltótosodott, elmagyarosodott cseh falvakról, tóttá lett németekről, magyar közegben megmaradt tót falvakról és elmagyarosodott huszitákról.

31 Az etnikai folyamatok nem olyan egyértelműek hát, s a magyar hivatalos politika szerencsétlen húzásainak kell tekintenünk azokat a kísérleteket, amelyek az első világháború előtti évtizedben végbementek, de tényleges hatásuk alig volt, annál inkább adtak politikai érveket a szlovákság, s más utódállamok kezébe.

32 A megye déli járásainak falvai a mai napig megmaradtak magyarnak vagy magyar többségűnek, és ezzel egységes, osztatlan közösségűnek is. A trianoni határok azonban éppen ezt a tömböt vágták ketté és tették periférikus helyzetűvé mindkét oldalon a kislétszámú településeket. A magyar településpolitika az elmúlt hetven évben nem szorgalmazta új központ kialakítását. Miskolc, Ózd nem jelentett vonzóerőt, Putnokot nem tették jelentős várossá, hogy integrálja ezt a térséget. Aggtelek idegenforgalma megolmaradt településeit. A szocializmus azonban megtalálta a módját annak, hogy „törvényesen" szlovákosítson Csehszlovákiában. Lakótelepek épültek nagyobb helyeken iparfejlesztésre hivatkozva (Rimaszombat, Rozsnyó, Tornaija), ahová tömegesen érkeztek szlovákok, s csak a falvak maradtak érintetlenek. Hogy erre mennyire volt ténylegesen szükség, azt lemérhetjük Tornaija be sem fejezett lakóházain, amelyre már nincs pénz, nincs kereslet egy más — bár még nem egészen átalakult — gazdaságú országban. A lakások eladhatatlanok. Gyűjtésem idején Licét, Gicét és más Murány-völgyi falvakat sokkoltak egy fölöttük építendő, a magyar községeket veszélyeztető víztároló építésével, s helyezték kilátásba, hogy a lakosoknak két-három háztömböt — hogy együtt maradhasson a falu — biztosítanak majd a közeli Pelsőcön.

33 A napjainkban folyó, már parlamanti szinten elfogadott közigazgatási átszervezés (megyék, járások észak-dél irányban való kialakítása), a nyelvtörvény további és újabb veszteséget és hátrányt okoz a szlovákiai magyar közösségeknek. Lehetetlenné válik így a már kiemelkedett központjaik (pl. Tornaija) megerősödése.

34 3.4. Rendkívül fontos a társadalom szempontjából az uradalmak és a modern ipar szerepe. Ha a nemesi falvak övezetét és az uradalmakét összehasonlítjuk, akkor látható, hogy a XVIII. századra birtokot nyert nagy földbirtokosok a megye északi övezetében helyezkednek el, az erdő- és bányavidéken, illetve az eredetileg szlovák, s a későbbi vegyes etnicitású térségben. A három legnagyobb uradalomról Bél Mátyás 1749-ben rövid leírást ad (a murányi, a krasznahorkai és a balogi uradalmak).

35 Jóllehet részletesebb adatokkal adós marad, de ezek ekkor még elsősorban a mező- és erdőgazdaságra épültek, s csak később erősödnek meg egyéb — főként bányászat és ipar — tekintetben. A XIX. századra már jelentősen kiaknázzák a föld kincseit, a vas- és egyéb fémek bányászatát, s a korábban főként szlovákok által úgynevezett „tót kohókban" feldolgozott, s helyben megmunkált vasércet jelentős bányanyitásokkal, gyárépítésekkel teszik olyanná, hogy joggal vélik a kortársak: Gömör az ország legiparosodottabb megyéi közé tartozik. A Vashegy-rákosi, a Dobsina-Alsó-sajói, a Rozsnyó-nadabulai és a hrádeki vasércbányákat Hunfalvy János részletesen is bemutatja, s jelzi, hogy hány olvasztókohó tartozik hozzá, s milyen típusúak, mely településeket köt magához. Az Andrássyak, a Cobourg-Koháryak, s más kisebb birtokosok uradalmainak részei ezek a bányák, s van közöttük kincstári is. Ugyané térségben kiegészülnek az uradalmak fűrészmal31 Hunfalvy J., 1867. 87—90. 32 Szarka L., 1993. — pl. a Lcx Apponyi hatása 63-65. — A kérdéshez lásd: História 1992. 8. sz. — História 1992. 11. sz. Szlovákiára vonatkozó írásait. 33 „Ez a község le van írva, mert 1962-től építkezési zárlat van a mellétéi vízgyüjtőgát címén. A nagyobb építkezések mellőzve vannak. Az esetleges engedélyeket a járási bizottság adja meg. Családi házat lehet építeni annak, aki itt dolgozik. Majd a központi faluba kell menni Pclsőcre. Az nagy vasúti csomópont. Itt víztározó van tervezve „Gömöri paradicsom" lesz a neve. A falu vezetőit azonban semmiről nem tájékoztatják. Mellétét és Licét érinti, az egész falut. Licc víz alá fog kerülni a templommal együtt. Mindenki felértékelheti a vagyonát, majd megkapja pénzben és mehet ahova akar. Ha megmaradna a falu, a kialakuló üdülőtelepen lenne munka. Kértük a területi nemzeti bizottságot, hogy jelöljön ki új területet a falu felépítésére. Meg is jelöltük hol, de azt mondták ez még nem szükséges, mert 2020-ig nem fog felépülni a paradicsom." (Licc). 34 Szükségtelennek tartom, hogy erről újságcikkeket idézzek. E műfajban jelennek meg még, elemzések nélkül az utóbbi évek eseményei. 35 Bél M., 1992. 23—24. 330