Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Novák László Ferenc: Az erosz a népi kultúrában

Az Arany János Múzeum gyűjteményében számos tárgy őrzi ezt a motívumrendszert. Közöttük található egy 1829-ből származó mángorló, amelynek motívumkincse a legkifejezőbb. Megjelenik rajta a kígyó, mint fallosz motívum, amely a mángorló nyelét képezi. A mángorló felső részét tulipánba hatoló szív motívum díszíti, amelyből három levél motívum ágazik ki, rajta szemben álló két madár alakkal. Itt a fallosz, ún. tökös motívum, a szerelemre vonatkozó ábrázolások, míg a madár a család, a szerelem gyümölcse szimbólumrendszert testesíti meg. A mángolón apróbb szerelem-motívumok találhatók, köztük a szilvamag (vulva).

19 A magyarság különböző tájegységein készült mángorlók között több hasonló stilizált szimbólumrendszerrel rendelkezik (kígyófej formájú nyél, szív, tulipán motívumok). A sulykok formakincse — például a kígyóhoz hasonló nyél, tulipán alak —, díszítettsége — szív és tulipán, forgórózsa motívumokkal —, szintén gazdag tárháza az erotikus díszítő elemeknek. A kelengyésládák legfontosabb díszítőeleme az anyaméh szimbolikus ábrázolása. A Nagykőrösön ismeretes XIX. század első feléből származó ládák első oldalán vulva (anyaméh), közepén vaginával (pina, picsa), s azt körbevevő koncentrikus körökből álló motívum látható, amelyből három ágban hajlik ki a tulipán. Az anyaság, a születés, gyermekáldás szimbóluma nyilatkozik meg. A XIX. század végén készült ládákon az anyaméhet a virágcserép váltja fel, amely szintén termékenységi szimbólum. A cserépből három ágban hajlik ki a tulipán.

20 A szimbolikus motívumok, motívumrendszer ábrázolás mellett naturálisan is megtalálható a szerelem, szeretkezés megjelenítése képi formában. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében több díszes tárgy, sótartó, tükrös található, amelyeken valóságosan ábrázolják a szeretkezést, közösülést különböző pózban: hanyatt fekvő nőt a férfi felülről közelíti meg a nő széttárt lábai között, vagy a négykézláb asztalon hanyatt fekvő asszonnyal a férfi állva közösül, vagy a négykézláb álló asszony vulvájába hátulról hatol be falloszával a férfi. Ezek a tárgyak a XIX. század második felének, végének készítményei, s nem kifejezetten a paraszti kultúrához kötődnek. Különböző emléktárgyak is vannak közöttük, s a sótartó ábrázolásai polgáriasodás jeleit mutatják (üzekedő szarvasok, fegyveres katonák, a kor divatját mutató ruházat). A betyár romantika is megjelenik sajátos módon egy kézi mángorlón. A „VÍG PÁSZTOR" bőgatyában, lajbiban és pörgekalappal a fején a keresi fel a bordélyházban az elegánsan, úrinő módjára felöltözött kéjhölgyet és enyelgésük közben bontakozik ki köztük „AZ IGAZ SZERELEM", miközben „ZÖLD MARTZI ÉS BETSKEREKI ÉS PALATINSZKI" nevű betyárok kívül mulatoznak fejük felett forgatva fokosaikat.

21 Összefoglalva szükséges hangsúlyoznunk, hogy az erotika megnyilatkozása minden korban fellelhető, nem csupán beszéd, ének, hanem képi ábrázolás formájában is. A feudalizmus korában az egyházi és világi hatóságok a szigorú erkölcsösség, puritanizmus jegyében fogták vissza a szabatosságot, igyekeztek határt szabni a szerelmi tobzódásnak. A paráználkodást a Tízparancsolat is tiltja, amely alaptörvénye az emberi magatartásnak. Szóban a káromkodás alapeleme a szeretkezésre utaló durva kifejezés, de a szerelemre a szimbólumok sokasága is utal a szövegekben. A képi ábrázolás is a szerelmi megnyilatkozás fontos területe. Gyakori a férfi nemiszervének (fasz, fallosz) stilizált ábrázolása, nem csupán a nőknek szerelmi ajándékként szánt munkaeszközökön, hanem más, mint csak a férfiak kizárólagos eszközén, a borotvatokon, vagy a népi hangszeren, a citerán. Az erotika naturális ábrázolása is megjelenik a XIX. század második felében, ami már a polgári erkölcsi világba vezeti a hagyományos paraszti kultúrát. Megjelentek a bordélyok, bordélyházak (kuplerájok), ahol legálisan működhettek a kéjhölgyek (bárcások, bárcás kurvák), akik még egy évszázaddal korábban csak titokban űzhették volna tevékenységüket, éjszakánként a katonákkal enyelegve az utcán, vagy egy-egy rossz nőszemély házában, aki tiltott bordélyt tartott, amiért lakolnia kellett, s házát is földig rombolta a hatóság. IRODALOM BERNÁTH Béla 1986 A szerelem titkos nyelvén. Erotikus szólások és egyéb folklórszövegek magyarázata. Gondolat Kiadó, Budapest. BURÁNY Béla 1984 Szomjas a vakló. 66 vajdasági magyar erotikus népmese. Forum Könyvkiadó, Újvidék HOPPAL Mihály 1990 Tulipán és szív. Szerelmi jelképek a magyíar népművészetben. Csokonai Kiadó, Debrecen. HOPPAL Mihály — SZEPES Erika (szerk.) 1987a Erósz a folklórban. Erotikus jelképek a néphagyományban. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 1987b A Szerelem Kertjében. Erotikus jelképek a művészetben. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. MALONYAY Dezső 1907 A magyar nép művészete. Első kötet. A kalotaszegi magyar nép művészete. Franklin-Társulat, Budapest. NAGY Olga 1977 Paraszt dekameron. Magvető Könyvkiadó, Budapest. NÓVÁK László 1976 Egy mángorló néprajzi és szemiotikai vonatkozásai. Művészet XVII/1. Budapest, 39-41. 1983 Viselkedés és házasodás egyházi és világi szabályozói a XVII-XVIII. században. In: Lakodalom (szerk. Nóvák 19 NOVAK László, 1976. 39-41.; NOVAK, László, Miskolc, 1989. 181-191. 20 NOVAK László, 1989. 21 Néprajzi Múzeum FA 126.126 271