Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
kapcsolatát vizsgálja, majd a szexuális szimbolika alapját, létrejöttének eredetét kutatja. Úgy véli, ez a szimbolizmus a mindennapi viselkedésben erősen ellenőrzött szexuális tabu képi ábrázolásának területe. A Tulipán és szív című kötetét teljes egészében a szerelmi szimbolika vizsgálatának szenteli. 21 Tárgyi anyagon és folklórpéldákon alapszik munkája. Egy alfejezetben olvashatunk a népdalok virágjelképeiről, ezeket Hoppal mind női szimbólumoknak tartja. Összekapcsolja a virágénekek és a népdalok jelképanyagát, és arra az eredményre jut, hogy „nem egyszerűen a reneszánsz közvetítette „individuál líra" szemérmes természeti kezdőképének megjelenéséről van szó, hanem egy sokkal általánosabb emberi jelkép hazai használatáról, melyet nem kell feltétlenül nyugatról származtatni. Nem az egyéni élmények kifejezése ez, hanem általános emberi élethelyzetek sztereotip megfogalmazása". 22 A Szepes Erikával közösen szerkesztett ikerkötetekben 23 a magyar népi kultúra különféle területein, valamint a népszokásokban megnyilvánuló erotikum kerül elemzésre. A figyelem nem csupán a magyar vonatkozású példákra összpontosul. A meglepetés erejével hat, hogy az a szimbólumrendszer, melynek módszeres föltárását indította el Bernáth tanulmánya, nemcsak a magyar kultúra két nagy területén, a népi és a hivatásos művészetben egységes, hanem az európai kultúrának áttekintett területein meglévő jelképekkel is egyezik. A tanulmányok eredményeiből következtetni lehet arra, hogy a jelképek rendszerének egységessége nem véletlen, a szimbólumrendszert létrehozó világkép azonosságának tulajdonítható: „a mezőgazdasági kultúrák népei azonosították a föld termékenységét az emberi termékenységgel, a vegetáció szaporodásának fázisait az emberi születés és élet szakaszaival". 24 Mitruly Miklós is foglalkozott a témával, A szerelmi tematika megjelenése a népi lírában című írásában a virágének-kérdést tárgyalja. 25 Vitatkozik Gerézdi Rabánnal, aki főként irodalomtörténeti adatokra alapozva állítja, hogy a virágénekek széleskörű elterjedése és népszerűsége egybeesik a reneszánsz kultúra kibontakozásával, így a szabad személyiség fogalmának elterjedésével. Sylvester János híres nyilatkozatának kapcsán jelenti ki: „nem tartom eléggé megalapozottnak azt a nézetet, amely a folklór szerelmi lírát (...) a hivatásos reneszánsz szerelmi költészetből származtatja". 26 Elveti azt a nézetet is, mely kivétel nélkül irodalmi művek leszármazottjainak tekint minden olyan népköltészeti alkotást, amelynek szüzséje, motívumai az irodalomban is fellelhetők. Tartalmi kérdéseket tárgyalva kijelenti: „ez a líra előbb kizárólag, majd pedig főleg erotikus-szexuális tartalmi jegyeket hordozó lehetett, hogy aztán fokozatosan gazdagítva tematikáját — az egészséges, természetes erotikumot, testiséget ki nem rekesztve — a szerelem bonyolultabb s változatosabb 20 Hoppal 1983. 21 Hoppal 1990. 22 Hoppal 1990. 30. 23 Hoppal — Szepes 1987a, 1987b 24 Hoppal—Szepes 1987b. 25 Mitruly 1986. lelki-érzelmi rezdüléseit-viharait is megénekelje". Megállapítását azonban konkrét példaanyag, elméleti okfejtés nem előzi meg, így kérdés számomra, honnan következtetett a tanulmányíró. A Magyar Néprajz V. kötetének a szerelmi szimbolikára vonatkozó tanulmányát Vargyas Lajos írta. 28 Munkájában néhány kiemelt, gyakorib szimbólumot tárgyal bármiféle rendszerezési szándék nélkül. Vasas Samu nemrég megjelent kötete, Népi jelvilág Kalotaszegen 29 a tárgyalt régió szokásainak elemzésén túl figyelmet fordít a szokásköltészet szerelmi szimbolikájára is. Néhány kiragadott témakör jelképiségét elemzi, így olvashatunk a malom, a folyó, széles víz, hal, szél szimbólumairól, növényi jelképekről és színjelképekről. És végül szólnunk kell a Jelképtár című munkáról 30 , melynek szócikkei közt megtalálhatunk számos erotikus tartalmú jelképet is. Az elemzések világos utalásrendszere, a kísérő ábrák és a gazdag irodalomjegyzék segít eligazodni abban a szimbólumrendszerben, mely fölsejlik a vizsgált táncszószövegekben is. A táncszókkal kapcsolatos eddigi vizsgálatok A szerelmi szimbolika kutatásának magyar szakirodalmát áttekintve térjünk át a vizsgálatra szánt műfaj: a táncszók eddigi kutatásának bemutatására. A téma szakirodalma mondhatni hiányos, nagyon kevesen szenteltek figyelmet ezidáig a csujogatások, lakodalmi kurjantások beható vizsgálatának. Érdekes, hogy már 1906-ban fölbukkan egy a táncszókról szóló publikáció. Dr. Réthei Prikkel Marián: A magyar táneznyelv című tanulmányában kimondottan a táncszók kérdését tárgyalja. A műfaj körülhatárolása mellett kísérletet tesz egyféle osztályozásra is. Az általa választott szempont, ahogyan ő nevezi: a nyelvalaki kritérium. Ennek megfelelően három csoportot különít el, melyek a következők: I. Biztatást és örömet kifejező indulatszók: réják pl. uccu, iccu, hajrá, nosza, hopp, rajta biztató szócskák, valamint a széles jókedv kifejezésére való rikkantások: ejhaj, hejhaj, sejhaj, hajajhaj stb. II. Ide már értelmes, de rendszerint elliptikus (kihagyásos) felkiáltások tartoznak pl. uccu neki, ne hadd magad, uccu lábam, ne hibázz, tyuhaj, sose halunk meg, három a tánc stb. III. Melyek az érzést és a gondolatot kerek, szabatos formában és rímesen: versben fejezik ki. 31 Látjuk, hogy felosztása mennyire tág, a táncszó fogalmába nála nem csupán a mai értelemben vett csujogatások tartoznak bele. A 2, 3 vagy 4 rímelő sorból álló szövegek 26 Mitruly 1986. 25 27 Mitruly 1986. 25 28 Vargyas 1988. 29 Vasas 1994. 30 Hoppal etalii 1995. 31 Dr Réthei Prikkel 1906. 15. 202
