Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gulyás Éva-Szabó László: Az emberi élet fordulóinak szokásai a Jászságban

tot, anyám megfőszte, kétszer-háromszor is leszedte a zsírját, még akkó is csak krumpli vét. így asztán a gyermekkorom ilyenféleképpen ment el, többire nem emlékszem. "

15 A mesék jó része, az elmesélt történetek egy jelentős százaléka irodalmi úton került a jászsági néphez, bár belső, saját mesekincsük is bizonyosan volt. Pernyész Katalin megvizsgálta, hogy a Jászságban gyűjtött népmesék honnan erednek, s Benedek Elek, Andersen, Grimm mesékre szép számmal akadt, de vannak helyiek, illetve erősen helyi változatok. A mesélés alkalmaival és körülményeivel is foglalkozik. Kiemelkedő szerepe van a mesélésben az anyának, nagyanyának s ma az óvó néninek, végül s leginkább a TV-nek. A mesélés általában este, az ágybafekvő gyermek mellett történik, illetve betegség idején gyakori. A nagyszülőkhöz elmenvén az átlagosnál több mesét hallgathat a gyermek.

16 Az 1960-as években több olyan történetet jegyeztem le, amelyek kétségtelenül helyi lapokból, kalendáriumokból vett érzelgős történetek, s ezeket szinte szóról szóra megtanulták, mesélték gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A romantikus, szentimentális történetek egy része a Jászság című, múlt század végi lapban jelent meg. Az elbeszélők szájából ilyen mondatok hangzottak: „ A grófnő lágyan elomlott, ah!", „ Az alkonyi Dunán ezernyi fény verődött vissza, lágy zene hullámzott." A mesék és ilyen történetek mellett népszerűek voltak a ponyvák és kalendáriumok által is terjesztett rablógyilkostörténetek, szerelmi tragédiák és betyárhistóriák. Ez utóbbinak a nagy pásztorvilágból közvetlen emlékei is fennmaradtak. Jó elbeszélők előadásában gyerekek, felnőttek kedvelt történetei voltak ezek. Igen kedvelték Jászárokszálláson és környékén, az ágói tanyavilágban a Csörsz-árok mondáját, amelyről nevét is kapta a település. Nemcsak Árokszállás, de más jászsági település nevét is magyarázza. Jóllehet számos kiadvány és jászsági kiadású iskoláskönyv hatása is érződik rajta, jó előadók ezt tudják leginkább elmondani: „Ezen a tájon réges-régen Deliblát király uralkodott. Gonosz ember vót. Arra törekedett, hogy a szomszéd királyok földjeit sorra elfoglalja. Most is háborúra készült, és segítségül hívta Csörszöt, az avarok szép, ifjú királyát. Ráütöttek az ellenségre, s úgy elsöpörték, mint az árvíz a gátat. A csata után a két király áldomást ivott, osztozkodott. A harci zsákmányt akarta megosztani Deliblát Csörsszel. De az ifjú király így szólt: - Nem kell nekem a zsákmányból semmi, hanem a csata után add nekem a szépséges lányodat. Délibábot! Deliblátnak azonban esze ágában sem volt Csörsz királynak adnia lányát, és ezért fortélyosan így szólt: - Jól van, Csörsz, legyen a lányom a menyasszonyod, de a feleséged csak akkor lesz, ha a Tiszától idáig olyan árkot ásol, hogy rajta hajón viheted haza Délibábot! Csörsz megértette Deliblát szavát, és hazavágtatott a Tiszához. Megkezdődött a nagy árokásás. Az embereket éjjel-nappal dolgoztatta anélkül, hogy hazaengedte volna őket. Volt a munkások között egy Jákó nevű ember is, akit akkor hajtott el otthonról, amikor Dósa nevű kisfia született. A fiú felcseperedett, és igen szépen tudott hegedülni édesapja hegedűjén. Egyszer megkérdezte az édesanyját: - Nekem sohasem volt apám? - Volt, fiam. A gonosz Csörsz elhajtatta, és kegyetlenül dolgoztatja. - De szeretném látni édesapámat! Akkor az anyja elvezette a nagy árok végéhez, és így szólt: 15 Elmondta: Molnár Péter 56 éves, Jászberény, 1956. Erdész Sándor: Jászberényi népmesék. DAMNA: 41-56. 16 Pernyész L. 2001.437-448. íg - Menj, fiam, ezen az árkon, míg rá nem találsz a munkásokra, w Kezdj hozzá hegedülni, hogy édesapád is megismerjen. A fiú elindult, s megtalálta a munkásokat. Hozzákezdett hegedülni, ca de mikor Csörsz látta, hogy a fiú a hegedüléssel feltartja a munkát, is rettenetes haragjában megkorbácsoltatta apjával együtt. Az apa in átkot mondott Csörsz vezérre. Csörszöt még azon az éjjelen villám m sújtotta agyon. yi A nagy árok ásása félbeszakadt Csány alatt. Itt temették el k. Csörsz vezért. Minden munkás egy szakajtó földet vitt a sírjára. Igy iá keletkezett a csányi domb, amit én is láttam, mert Nagyárkon e, születtem. Mondják azt is, hogy Csörszöt Jákó ütötte agyon. Mikor a- agyonütötte Csörszöt, az emberek abbahagyták az árok ásását, és az a árok mellé telepedtek. Azért nevezik Árokszállásnak a falunkat. Meg az is lehet, hogy azért sok itt a kubikos, hogy tőlük származunk. "

]1 ik Olvasókönyvi eredete miatt a gyermekek régebben is ismerték, az é- idősebbeknek is olvasmányai lehettek. ^. Az ifjúkor bővelkedik olyan alkalmakban, ahol a két nem együtt szórakozhat, udvarolhat, s az ilyen alkalom a szerelmi varázslásokat íz éppen úgy életre hívja, mint a dalt, táncot, játékot. A nagyböjti játszók a leányokat, a kocsma a legényeket külön-külön is összehozta, csakúgy, mint a leányokat az asszonyokkal a hímzés, varrás, fonás, a legényeket az istállóbeli esti és éjszakai tanyázások, ahol a felnőttek - szüleik, rokonaik, szomszédaik - társaságában sok mindent halv , lottak. A jeles napok közül megemlíthetjük Luca, karácsony, újév napját, mint szerelmi jóslásra kiváltképp alkalmas időpontokat. Mellette még Katalin, András napja nevezetes erről. Ám nem volt mindig elegendő a jóslás. A leányok varázscselekményekkel is magukhoz akarták néha kötni a legényt. Akit megétettek pogácsába sütött vérzéssel, azt a legényt örökre magukhoz láncolták. Ugyanezt szolgálta a szeméremtestről levett és pogácsába sütött szőrszál is. Beadhatták mindezeket ' vörös borba téve. A legényt úgy is magához köthette a leány, hogy gatyamadzagjának egy darabját és a hajából egy fürtöt mindig magánál tartott. A megétetett legény beteg lett, rosszullét környékezte, nem bírt magával, állandóan koslatott a lány után. Ha rájött a ron.', tásra és nem volt ínyére a dolog, tudós asszonyhoz, boszorkányhoz fordult, aki a rontást elháríthatta. , A fonók, tamburás bálok vagy pendzsomok éjfél felé játszott játékai igen változatosak, mégis a legnépszerűbb a „Fordulj, bolha!" vagy „Serdülj, bolha!" nevű játék volt, mert itt kijárt a csók is. A legény középre kiült a székére, s azt a farához erősen hozzászorította. Majd elkiáltotta magát: V Serdülök, fordulok! \ Amíg André Böske ide nem gyün! '- Fel sem kelek! Ekkor a szólított leány nagy pironkodva, sokszor unszolásra odament, és két oldalról megcsókolta a legényt. Erre a többiek kiáltották: „Fordújjbóhal", azzal helyet cseréltek. S most már a leány szólított valakit. (Jászárokszállás) A tambura, citera vagy harmonika mindig előkerült a fonóban, a pendzsomok pedig éppenséggel házi táncos alkalmak voltak. Előbb daloltak. A jászsági népzene ma már eléggé egysíkú. A régi stílusú dallamok úgyszólván kivesztek, egy-két ereszkedő dallam él, inkább balladához kapcsolódva. Az új stílusú népdalok is - ha százalékos 17 Faragó Jánosné gyűjtése, Jászárokszállás. Ld. A Csörszárok mondái című írását. 1974. DAMNA: 1058-74. 255