H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gulyás Éva: Adatok Gömör népi gyógyításához

Egyes betegségek gyógyításánál a mágikus kör elve érvényesült a beteg rész többszöri körülkerekítésével. Susán a kelést a vakond körmével gyógyították: „a vakondnak egyik körmét fel kellett tenni a mestergerendára. Ha valami kelés volt az emberen vagy az állaton, akkor hatszor meghúzta körbe a kézvisszájáról."

46 Külső betegségek Általában a bőr felületén jelentkező különböző betegségek, nagyon gyakoriak, ami az életmód és a higiéniai szokások következménye is volt falun. Ezeket a betegségeket belső, szervi bajok is okozhatják, de a nép, mivel jól látható külső tünetekkel jár, mindet egy kalap alá veszi. Nagyon sok betegség tartozik ide, a különböző enyhe csípésektől kezdve a sebeken át a súlyosabb kelésig, fekélyig, sömörig. Gyógyításuknál többnyire gyógynövényeket, házi szereket alkalmaznak hatásfokozó mágikus elemek kíséretében (pl. tiltott illetve kedvező időpont, bal kéz, neveletlen ujj, mágikus szám stb.), vagyis a racionális, valóban hatásos szereket is hiedelemszerűen alkalmazzák. Itt most nincs lehetőségem arra, hogy részletesen számba vegyek minden betegséget, csak a jellemzőbbeket fogom vázlatosan bemutatni. Az egyik leggyakrabban előforduló, házilag is eredményesen gyógyítható bőrbetegség a seb és különböző fajtái. A vágott sebre, vérzésre meszet kapartak „a ház legtisztább faláról" vagy porcukorral beszórták. Gyógynövényeket is szoktak rátenni, leggyakrabban farkasalma laput (Aristolochia clematitis), laposmenta laput, útilaput (Plantago lanceolata), liliomlaput, bábaguzsalyt (Equisetum arvense), cinadóriát (Chelidonium május), mert „elállította a vérzést és összehúzta a sebet, nem hagyta begennyesedni." Szuhafőn a húsvéti sonka csontját mozsárban összetörték és a sebes kézre rákenték. Az enyhébb sebek közé tartoznak a törések, melyek a mezítláb járástól és a lábbelitől keletkeztek a lábon. Olyan szerekkel kenegették, ami megpuhította. Sajógömörben „bekenték tejfellel vagy abálzsírral és arra tették az összeszedett pókhálót."*

1 Tejfeles pelyhet is szoktak rátenni, valamint zsírféléket (óhaj sós szalonna, nyúlháj), trágyaféléket (marhaganaj lóganaj) és gyógynövényeket (útilapu), egérfarkfűlapu (Achillea millefolium), édes lapugyökér (Arctium lappá), nyers reszelt krumplit. Az elgennyesedett sebet gyűlésnek, támadásnak, pokolhólyagnak, fekélynek nevezik, attól függően, hogy mennyire súlyos. „A gyűlés úgy keletkezik, hogy a vágott seb kigennyesedik." (Hangony)

48 „Arra mondták,hogy rossz a vére, akin sok kelés, támadás volt." „A kilist az ember az erőltetéstől kapja vagy evett valamit, attól." (Alsószuha)

49 Gyógyítására olyan növényi és állati eredetű anyagokat használtak, melyek megérlelték, kifakasztották a sebet. Legismertebb gyógyszere a flastrom volt, melyet házilag különböző anyagokból állítottak elő, s sokféle változatát ismerték. Kánon pépnek nevezték. Susán összesütötték a vöröshagymát és a szappant, libapelyhet tettek bele és rákötözték a sebre.

50 45 Orzsi Z., Ragály, DENIA: 253. 46 Dedli E., Hangony, GA 210. 47 KósikF., 1992.253. 48 Deli E., Hangony, BA 210. 49 Orzsi Z., Alsószuha, DENIA: 458. 50 Deli E., Susa. GA 208. 51 Zsadányi T.-Martin E., Trizs. GA 235. Trizsben lenmagot főztek tejben „felrotyogtatták, langyos melegen vászonrongyba tették és ráborították."

51 Kotics József számos példát hoz arra, hogy méz és viasz hozzáadásával különféle flastromokat készítettek Gömörben. Sőt egy olvasztóviaszknak nevezett készítményről is említést tesz, melyet pl. Lucskán viaszkból, fenyógyantából és disznózsírból készítettek és gyűlések, kelések gyógyítására használtak, de ha valaki megvágta a kezét arra is olvasztóviaszkot nyomtak.

52 Kósik Ferenc is megemlíti, hogy Sajógömörben a méhészek méz, propolisz és viasz felhasználásával kiváló kenőcsöt készítettek a kelésekre.

53 Miután kinyomták, kitisztították a kelést, növényeket raktak rá, „jól megszívatták", hogy a maradék genny kitisztuljon és a seb begyógyuljon: pl. nyers paradicsomot, tengeri hagyma (Urginea maritima) tört levelét, farkasalma, cinadória, bojtorján levelét (Arctium lappá), útilaput. Sok helyen a tengeri hagymát cserépben tartották és gyógyításra használták fel, mindenféle sebre jó volt a levele. Égési sebre valamilyen zsiradékot vagy tejterméket kentek. Trizsben a görög katolikusok miroválóolajat használtak: „azzal az olajjal kenték be, amit mirováláskor használnak, azzal a prizmaolajjal."

54 A recens anyagban gyakran szerepel a tejjel, tejfellel, tejszínnel valamint a tojásfehérjével való bekenés. A méhészkedő családokban mézet tesznek rá, vagy mézes ruhával beborítják. Trizsben a gyengébb égést sózták, azt mondták, hogy „felszedi a só a tüzét." Télen a nagy hidegben kezük-lábuk átfagyott. A fágyás erős viszketéssel járt, ezért Trizsben azt mondták, hogy a baktetyű túrja. Legtöbbször hordós káposztát raktak rá vagy disznóvizeletbe kellett beleállni: „Ha hajtották haza a nyájat, valamelyik disznó után kellett menni, amelyik vizelt. Az volt a jó, minél több disznóvizelet ment rá." (Trizs)

55 A szemölcs és a tyúksegg nehezen válaszható szét a gyűjtött anyagban, mivel a tyúksegget szemölcsnek is nevezik. A szemölcsöt lószőrrel vagy cérnával szokták elkötni, ettől leszáradt. A tyúkszemet „farigcsálták", mint a bőrkeményedést is: „megpengőzte, adta neki a borotvapengét az ember. Másként azzal nem lehetett boldogulni. (Ragály)

56 A tyúksegget a fent említett módon kezelték, ezenkívül keresetlen kocsikenőccsel, menstruációs vérrel és saját széklettel kellett bekenni (Szuhafő, Alsószuha). A tyúkseggről azt tartja a hiedelem, hogy ha kezelés közben a vére odacsöppen valahová, ott új fog nőni (Szuhafő). A csípések közül a méhcsípést emelem ki, mint amelyhez igen gazdag, s valószínűleg erre a vidékre jellemző gyógyító eljárások fűződnek. Háromféle fűvel kellett bedörzsölni, mindegy, hogy milyennel, csak különbözzenek. Régebben hét és kilencféle füvet is alkalmaztak. Újabban ecettel, hagymával, petrezselyem zöldjével kenegették: „Petrezselyem zöldjével kell megdörzsölni azt a helyet, ahol megcsípte a méhe az embert és akkor nem fog feldagadni." (Alsószuha). Kotics József írja, hogy a meghatározott számú növénnyel való bedörzsölés a méhészkönyvek közvetítésével terjedt el a néphagyományban, a Sajótól nyugatra ismeretes, kivétel a Szuha-völgye.

57 Itt említem meg, hogy voltak olyan betegségek, melyeket méhcsípéssel gyógyítottak. Pl. a reumás testrészt „megcsípatták" a méhekkel. 52 Kotics J. 1988.96. 53 KósikF., 1992.69. 54 Zsadányi T.-Martin E., Trizs. GA 225. 55 Zsadányi T.-Martin E. Trizs.GA 235. 56 Zsadányi T.-Martin E., Trizs, GA 235; Orzsi Z., Ragály, DENIA:253. 57 Kotics József, 1988. 140-141. Egyébként a mézzel való gyógyítás számos formáját gyűjtötte össze Gömörben, munkája népi gyógyászati szempontból is fontos. 279