H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Glück Jenő: Adalékok Damjanich János és családja életrajzához
állandó jelleggel nem telepedtek át a Fehér-Körös menti mezővárosba. 17 Csernovics János hivatali működése is nagyon rövid ideig tartott és már 1824-ben vége szakadt, miután alig 38 éves korában elhunyt. 18 E tragikus esemény megsokszorozta Bosnyák Jozefa családi gondjait. Ezentúl mind többet tartózkodott Simándon, ahol a család szerény kúriája a mai napig áll. Emília gyermekkora nagy részét Aradon töltötte keresztanyja családjánál. Anyagi helyzetük sem volt valami rózsás. Simándi birtokuk jövedelme aránylag alacsony volt és hiányzott a korabeli magasabb termelési szintet biztosító beruházások forrása. 19 A másik Csernovics ág segítségére sem tudtak számítani, mivel Pál halála után fia, Péter, jövedelmét meghaladó költekezésével vált híressé. A mácsai uradalom hovatovább visszamaradt és 1842-ben úgy próbált segíteni magán, hogy a karlócai szerb nemzeti alapból 120.000 forintot kért kölcsön. Az udvari kancellária útját állta a kölcsön folyósításának, mivel a kéréshez nem kapcsolódott megfelelő visszafizetési biztosíték. 20 Ilyen körülmények között Csernovics Emília nem juthatott el valamelyik nagyigényű nevelőintézetbe. A korabeli szerényebb jövedelmű birtokos családok leányainak életét folytatta és főképp keresztanyja révén nyelveket, kézimunkákat és hasonlókat tanult. Szerepelni kezdett a helyi jótékonysági rendezvényeken is. így például 1838-ban fellépett a Hirsch Mózes által épített színházban, ahol Náray Antal 21 táblabíró alkalmi darabját adták elő. A beléptidíj jótékonysági alapba került. Csernovics Emília felett is kezdtek eltelni az évek, és messze túlhaladta a társadalmi helyzetéhez kapcsolódó férjhez meneteli kort. Végre 1847. augusztus 30-án sor kerülhetett az aradi római katolikus minorita plébániatemplomban Damjanich János 22 és Csernovics Emília házasságkötésére. A hirdetés alól felmentést kaptak, ami a vegyes házasságoknál általános volt. Természetesen ez alkalommal is érvényesek voltak a vegyes házasságokra vonatkozó korabeli római katolikus házasságjogi szabályok. A szóbeszéd elkerülése miatt házasságuk legkirívóbb „akadályát" igyekeztek eltitkolni. Az illető anyakönyvi bejegyzés szerint Damjanich János, görög, nem egyesült vallású, nőtlen, 30 éves, császári-királyi kapitány, aki Aradról származik, lakik Temesváron, feleségül vette az aradi származású, 20 éves római katolikus vallású Csernovics Emília hajadont. A tanúk, Csernovics Péter és Atzél Sándor voltak, ez utóbbi Emília atyjának borosjenői működéséhez látszik kapcsolódni, aki az ottani vidék legnagyobb uradalmának birtokosa volt. Talány marad, hogy ki és mivel vette rá P. Rózsa István plébánoshelyettest, hogy Damjanich Jánost 13, feleségét pedig 8 évvel megfiatalítsa. 23 A házasság megkötése után a fiatal pár egyelőre Csernovics Jánosné egyik aradi házába vonult vissza, amely mai napig fennáll a Tribünül Dobra utca 20. száma alatt. 24 Nászútról szó sem lehetett, mivel 17 SEBESTYÉNNÉ 1913.-5-6. p. 18 N.L.-76.SZ. reg. 158. p. 19 SEBESTYÉNNÉ 1913.-5-6. p. 20 Magyar Országos Levéltár, Budapest. - Helytartótanács. Departamentum Graerci Ritus non Unitorum. 64/1842, 67/1843, 28/1844. 21 Náray Antal (Györe, 1795. július 10. - Pest, 1870. május 11.) költő, műfordító, író. Egy évig katolikus papnövendék, majd Pesten és Pozsonyban jogot hallgatott és ügyvédi oklevelet szerzett. 1826-tól Aradon élt mint több uradalom ügyésze és több vármegye táblabírája. Versei 1824-től különböző lapokban jelentek meg. Lefordította Shakespeare Romeo és Júliáját (Buda, 1829). Dickens fordítása már halála után jelent meg. 22 Damjanich János (Stása, 1804. december 8. - Arad, 1849. október 6.) 23 W. L. - 128. sz. reg. 179. p. Damjanich Jánosnak a parancsnokság csupán pár napi eltávozást engedélyezett a temesvári helyőrségből. Damjanich Jánosné egy késői levele szerint az úgynevezett Erdélyi kaszárnyában kaptak lakást, „a baloldali szárny első emeletén". 25 Az épületet mintegy 30 évvel ezelőtt nagyrészt lebontották. Az újonnan emelet Continental Szálloda mögött egy sportcélra használt tágas helyiséget hagytak meg, ami minden bizonnyal a tiszti lovarda volt. Damjanich János utolsó óráiról bőséges visszaemlékezések maradtak fenn. Ezek között első helyen áll Sujánszky Euszták, 26 aradi minorita szerzetes feljegyzése. Szerinte a tábornok kijelentette, hogy én ugyan rác vagyok vallásomra, „de mind rác meghalni nem akarok". A továbbiakban a szerzetes szerint letette a római katolikus hitvallást, ami egyenlő volt az áttéréssel. 27 Az aradi Nemzeti Levéltárban található helybeli római katolikus anyakönyvben nem szerepel ilyen természetű hivatalos bejegyzés. Hasonló következtetés vonható le az aradi várban működött ferences plébánia anyakönyvével kapcsolatban is. Ezen helyzetet magyarázza az a tény, hogy végül is a tábornokot utolsó útjára Vasile Szombati, az aradi görögkeleti székesegyház román lelkésze kísérte el, az illető felekezet szabályai szerint ezen természetű szolgálathoz előírt díszes ornátusban. Vasile Szombati jelenléte sem tekinthető véletlennek, és úgy látszik, hogy Damjanich János ragaszkodott felekezete papjához a nemzetiségi korlátokon túlmenően. Mi több, a jelek szerint már a forradalom vége előtt ismerték egymást. Vasile Szombati testvére mint tüzérkapitány a hadseregben szolgált. Ó maga, Dimitrie Constantini kerületi iskolaigazgatóval egy sorban küzdött a románok önálló egyházi szervezetéért. Ugyanakkor Damjanich János oly szoros kapcsolatban volt az említett igazgatóval, hogy nála helyezte el megőrzésre családi iratait és egyéb személyes tárgyait. 28 Vasile Szombati nem vezette be a székesegyház halálozási anyakönyvébe Damjanich János vértanúságát. Csupán P. Marchot Eduárd ferences várkáplán anyakönyvezte, megkésve, 1850. december 19. után a vértanúkat valláskülönbség nélkül. 29 Közismert tény, hogy Damjanich János földi maradványait Csernovics Péter buzgólkodása révén szerezték meg a hóhértól, és titokban Mácsára szállították, és Lahner György 30 hamvaival együtt az ottani kastély parkjában helyezték - egyelőre - örök nyugalomra. Sírjukra később, miután az ingatlan a Károlyi-család birtokába került, Károlyi Tiborné 31 kezdeményezésére emlékművel jelölték meg. A teljes titokban történt elhantolás miatt többen kétségbe vonták azt, hogy a sírban csakugyan a vértanúk nyugszanak-e? Végső bizonyítékkal a sír azonosságáról az aradi vesztőhelyen 1932-1933 között végzett ásatások szolgáltak. A kilenc bitófa helyének bemérése és feltárása lehetővé tette a helyek nevesítését. Damjanich János bitófájának helyén csupán ennek korhadt darabjait találták, 24 GLÜCK1999. 25 a) Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. - Kézirattár M. G. 574. b) Damjanich levelei nejéhez. - Bevezette és fordította Hamvai Ödön. Bp., 1910.13. p. 26 Sujánszky Euszták (Gyöngyös, 1811. április 18. - Imreg, 1875. december 7.) minorita pap-tanár. - Műve: Az aradi tizenhárom kivégzésének története. (Közölte Lakatos Ottó: Arad története I. Arad, 1881.) 27 Az aradi vértanúk ... 1979. - I. kötet - 254. p. 28 a) Az aradi vértanúk... I. kötet - 202,277, 281. p. b) Guru Satului 30/1873, — 116. p. 29 N. L. - Az 1848-49-es forradalom vegyes iratai. 30 Lahner György (Besztercebánya, 1795. október 6. - Arad, 1849. október 6.) honvéd tábornok, a 13 aradi vértanú egyike. 31 Gróf Károlyi Tiborné született gróf Dégenfeld-Schonburg Emma (Nyírbakta (Szabolcs vm.), 1844. november 25. - Aradmácsa, 1901. december 22.). 401
