H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Glück Jenő: Adalékok Damjanich János és családja életrajzához

rendelkezett megfelelő létszámmal, kiképzett katonákkal és még inkább a bandérium vezetésére alkalmas tisztekkel. Végül a vármegye „behozatalra" szorult mindkét területen. A tisztikarba felvették a hivatásos hadseregből átvezényelt Damjanich Imre kapitányt is, akire az egyik alegység vezetését bízták.

4 Úgy látszik, hogy a bandérium maradékának 1810-ben történt hazatérte után Damjanich Imre továbbra is Aradon maradt és a császári-királyi hadseregből századosi rendfokozattal nyugalomba vonult. Elhunytáról nem rendelkezünk semmiféle biztos adattal, mivel az aradi Szent Péter és Pál plébániatemplom - ma görögkeleti szerb templom - korabeli anyakönyvei elvesztek, a püspöki székesegyház - ma görögkeleti román templom - nyilvántartásaiban nem találtunk megfelelő bejegyzést.

5 Más vonatkozásokban arról értesülünk, hogy felesége „Marié v. Damjanich" a naptár szerint 1844. december 17-én (december 30.) elhunyt. Úgy látszik, hogy az előkelő családokat megillető tiszteletadásban részesítették. A székesegyházban liturgiát tartottak és ezt követően került sor a temetési szertartásra Nikoforos Roszkovics plébános irányítása alatt. Halála másnapján az aradi ótemetőben helyezték örök nyugalomra.

6 Elhalálozásáról és temetéséről, mint jelentős eseményről, beszámol az ARADER KUNDSCHAFTSBLATT. Meg kell jegyeznünk, hogy az elhunytról nem mint özvegyről számoltak be, amiből az következik, hogy a férje még életben volt.

7 Pár nappal később, a naptár szerint december 22-én (1845. január 3-án) elhunyt Arsenius Táborovits altábornagy is. Rangjának és rendkívüli helyi tekintélyének kijáró teljes katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a katonai és a megyei vezetők jelenlétében.

8 Katona Tamás egyik jegyzete szerint - azonban forrás megjelölése nélkül, - Damjanich János apja 1846-ban szintén Aradon hunyt el.

9 Anyakönyvi bejegyzés hiányában úgy tűnik, hogy valójában a nagyanyjáról lehet szó Ilyen előzmények után került sor 1846-ban Damjanich János átvezénylésére századosi rendfokozattal a temesvári helyőrségbe. Aradon ekkor már jelentős szerepet játszott Csernovics Péter'

0

, Csernovics Pál fia, mint a szabadelvű nemesség egyik vezéralakja, majd 1848-1849-ben mint a Délvidék kormánybiztosa, a magyar színészet aradi mentora. A hagyomány szerint a rokoni kapcsolat a Csernovicsok mindkét ága és Damjanich János között a kerületi közelség folytán megerősödött. Mindenesetre a későbbi eseményekből következik, hogy ebben az időszakban szövődtek gyöngéd kapcsolatok Damjanich János és a Cserenovicsok simándi ágához tartozó Emília között. Házasságuk azonban komoly akadályokba ütközött elsősorban Csernovics Emília özvegy anyjának kitartó ellenkezése miatt. Nyilvánvalóan előtérben állt Damjanich János előrehaladott kora, de a bonyolult nemzetiségi 4 a) MÁRK11892-1895. - II. kötet. - 668-670. p.; b) GLÜCK 1998/2. 5 Oláh György visszaemlékezéseiben említett verbungparancsnok valójában Damjanich Imre volt, és az illető emlékirat író az évtizedek távlatában összetévesztette a vértanú tábornokkal. - V.ö.: Az aradi vértanúk 1979. - I. kötet. - 309. p. 6 Nemzeti Levéltár, Arad. - (A továbbiakban: N. L.) - 76. sz. reg. 144-145. p. 7 Arader Kundschaftsblatt 1845. évf. 2. szám. 10-11. p. 8 a) Arader Kundschaftsblatt 1845. évf. 2. szám. 10-11. p.; b) N.L. - 76. sz. reg. 163/1844. 9 Az aradi vértanúk 1979. - I. kötet. - 395. és 314. p. 10 Csernovics Péter (Crnovic) (Mácsa, 1810. március 13. - Fény, 1892. április 27.) temesi gróf, fó'ispán. 1843-ban Arad vármegye országgyűlési követe. 1848. áprilisában a magyar kormány a nagykikindai szerb földfoglaló mozga400 és vallási kapcsolatok is alapvetően befolyásolták az özvegy álláspontját. Maga a rokoni kapcsolat házasságjogilag oly távoli volt, hogy akadályt nem jelenthetett, és nem volt szükség különleges diszpenzációra sem.

11 Csernovics Emília atyja a már említett II. János, 1786-ban született és 1811. február 6-án vette feleségül Bosnyák Jozefát, aki 1788-ban született. Az aradi minorita szerzetesek által vezetett római katolikus plébánia anyakönyvei bizonyos fényt vetnek a későbbi Damjanich Jánosné felmenőinek családi viszonyaira. Csernovics Jánosról házassági bejegyzésük tanúsítja, hogy a férj aradi lakhelyű, nőtlen, vallására nézve pedig görög nem egyesült. A feleségéről a bejegyzés megjegyzi, hogy Temesváron született, római katolikus, szülei pedig Bosnyák József, a királyi kamara „fizikussá", míg anyjának neve Viktória. A tanúk gróf Fekete Ferenc és Csernovics Pál, János nagybátyja. A korabeli egyházjog előírása szerint a közreműködő P. Knollmayer házfőnök és plébános a házasságkötésnél csupán passzív asszisztenciát tanúsított tekintettel a két fél vallási különbségére.

12 Maga e tény is meggondolkodtató és Bosnyák Jozefa, valamint családjának szigorú római katolikus hithűségének bizonyítéka. Nem feledhetjük, hogy a tanúként szereplő Csernovics Pál tagja volt a magyarországi görögkeleti szerb egyház központi vezetőtestületének, és a család közeli rokonai állandó vezető szereplői voltak a verseci és az aradi görögkeleti egyházmegyék vezető szerveinek. Maga Csernovics Péter az 1848-49-es forradalomban Vukovics Sebő mellett szintén döntő szerepet játszott a temesvári egyházi kongresszus megakadályozásában, amely biztosíthatta volna, hogy a románok elszakadjanak a szerb vezetésű karlócai metropolitától.

13 A gyermekekre nézve a korabeli általános gyakorlatnak megfelelően jártak el, vallásukat a házastársak neme szerint jelölték ki. Ilyen körülmények között III. Jánost görögkeleti ritus szerint keresztelték meg, míg Juliannát a római katolikus templomban. Utóbbi csupán két hónapot élt, 1816. február 13-án elhunyt.

14 Néhány év múlva a család újabb örömök elé nézett. Aradon szintén a minorita szerzetesek templomában keresztelték meg 1819. november 19-én leányukat, aki Emília, Klára, Julianna névre hallgatott. A keresztszülők a mácsai Csernovics Pál írnok, királyi tanácsos és váradi Török Márton felesége, született Stanislovics Klára voltak. A hármas keresztnév választást a szülők kívánsága, a keresztanya iránti tisztelet és az elhunyt gyermek emléke határozta meg. 15 Itt jegyezzük meg, hogy hosszú és hányatott élet után Budapesten 1909ben a VIII. kerületben - Józsefváros - hunyt el.'

6 A családnak nemsokára komoly kérdésekkel kellett szembenéznie. Csernovics Jánost a vármegyei közgyűlés borosjenői főszolgabíróvá választotta és ez a hivatal helybenlakást feltételezett. Felesége és gyermekei azonban nem hagyták el aradi otthonukat és legalábbis lom leverésére királyi biztosnak nevezte ki. 1849. októberében titokban eltemette Damjanich és Lahner vértanú tábornokok holttestét. Az 1850-es években sokat tett az aradi magyar színészet érdekében. 1865-től három cikluson át Arad vármegye kormánypárti országgyűlési képviselője volt. Művei: A nemzetiségi kérdés a jelen és a jövő szempontjából. Pest, 1861. - Irodalom: Thim József: A magyarországi 1848-49-iki szerb felkelés története. (I-III. kötet.-Bp., 1930-1940.) 11 SEBESTYÉNNÉ 1913.-5-6. p. 12 N.L- 128. sz. reg. 39. p. 13 SUCIN - CONSTANTINESCU - II. kötet - 688-705., 772-774. p. 14 N. L- 136. sz. reg. 301. p. 15 N. L. - 115. sz. reg. 26. p. 16 A budapesti Szent József római katolikus plébánia halálozási anyakönyve 1003/1909.