H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Tolnay Gábor: Dörgő Dániel leírása Bánréve pusztáról (Forrásközlés)

cse Bálint uraiméknak, mind magok, mind feleségöknek.a két ágon levő gyermekeiknek, mára13. oldal dekáiknak bizonyos summa pénzért u.m. kétszáz magyar forintokon. Hlyen okon, hogy sem magam, sem maradékom ő kigy elmektől magoktól, sem maradékjoktól külömbén semmi úton és módon el ne vehesem, sem most, sem ennek utánna való időben, hanem ha azon summa pénzt, úgymint azt a kétszáz magyar forintokat űkigyelmöknek vagy ü kigy el ni ük maradék jóknak leteszem, melly pusztának békességes birodalmába mind én, mind maradékom tartozom ű kigyelmüket, és máradékjokat ezen levelem erejével, minden törvényes utón háborgattok ellen magam tulajdon kölcségével és fáradságommal megoltalmazni, mellyet ha nem cselekedném, vagy cselekedni nem akarnék jókat űkigyelmöknek, magoknak és mindkét ágon levő maradékjoknak, adok arra hatalmat ezen levelem erejével, hogy azon fejüljussott nem formálok csak kétszáz magyar forintokig, csak 14. oldal egy szolgabírót maga házától ki törvényt akárminémű javaimból törvényes executiót tétethesenek. Melynek minden résziben való megtartására és erősségére adtam ezen pecsétes kezem Írásával megerősíttetett levelemet. Hlyen becsületes személyek előtt úgymint Thurkevében lakozó Sötét Mihály, Thuron lakozó Szűcs János Csorbán lakozó Deák Sámuel előtt. Dátum jn. Nagy Thuranno 1667 Végh + Mihály (:P.H.:)" Azon okmányoknak hátlapján, melyről a fenti okirat lemásoltatott, még a következő eredeti okirat is olvasható: „Anno 1700 die 25 mensis Decembris ifjú Kecse András, néhai Kecse Bálintnak fia, és Szőke János feleségének Kecse Annának ugy mint néhai Kecse Lukács leányának p/enipotentiáriussa adjuk tudtára mindenkinek a kiknek illik, 15. oldal: hogy az hátas kaszál/ó Bánrév nevűpraediumba levő, minden nemű jussunkat valamint mi is successoraink bírtuk, s bírhattak volna, minden nemű instanctiónknak assignatiójával transferaltuk tekintetes és nemes Mihályy Pál Deák kolonellus urunknak, és az ő kigyelme becsülletes házas társának fi/s. Almásy Anna asszonynak eö kigyelmének az belől datált summa pénzben sem, mi jussunkat ennek utánna nem tartván hozzá. Gyöngyösiniensis anno ut supra. Kecse András + vonása Szőke János + vonása Coram me Gregorio Perényy Tud. Judexordinarium Coram Stephano Badics comitrax. Hevesienriset (P.H.J Szolnok unitus nótárius " (P.H.) Megjegyzések a fent leírt okmányokra nézve: 16. oldal: /. Ahol azokban értelem zavaró szavak fordulnak elö annak tulajdonítandó, hogy az eredeti okirat régiségénél fogva több helyen elmosódott betűi és szakadozott papírja miatt alig olvasható és betűzhető ki. II. Kecse família emléke fenmaradt a Szent Miklós zugban levő Kecsezug és a mostanában oly hirre vergődött Kecse zugi gát elnevezésben (tehát nem Kecze). Továbbá a Kecsezuggal átellenben a Berettyó jobb partyán a Túrkevi határnak úgynevezett Túrkeddi részén fekvő Kecse halomba. III. Szendrő magyar város fekszik Borsod vármegyében Miskólcztól északra. Itt lakhatott /:miután a tulajdonképem Magyarországban más Szendrő nevű hely nincsen:/ a Végh-család vörösmarti predicatummal. Hogy az 1700-ik évtől 1746-ig kik voltak Bánrévén földes uraik vagy milyen örökösödés útján szállott az át az említett földes uraságok tói a későbbiek nek az kipuhatolni, oldal nom nem sikerült. Talán a gr. Telekijek levéltárából volna az kideríthető. A városi levéltárban levő iratok közt csak az 1748-k évben találkozunk gr. Rádai Gedeon gr. Teleki László majd csakhamar Fáy András, később 1763-ban Bárczay Pá/né, 1771-ben Bárczay András neveivel mint puszta Bánrév akkori földes uraiéval. Későbben e század első negyedében a Fáy birtok leány ágra átszállott a Patai, Puky és Szemere családokra, mint az a haszonbéri szerződések és nyugtákból kitűnik. Hogy a Bárczaifé/e birtokrész utóbb kié lett ? biztosan meg nem mondható, de valószínű, hogy a Szepesi család tulajdonába ment át, mint akiknek nevei említtetnek az utolsó zálogba vétel idejében. Hogy Mező Tur városa által legutoljára a 32. évre zálogba vétel, majd ennek leteltével a mtúrilakosokból alakult Bánrévi társulat által a pusztának örök áron való megvételekor, 18. oldal kik voltak annak földesurai és milyen arányban tartottak hozzá tulajdonjogot alább elö fogom adni. Haszonbérlés és zálog birtoklás Mező- Tur által

: A puszta régi idők óta mind addig, mig azt a túri lakosokból alakulló Bánrévi társaság örök áron meg nem vette földes urai között osztatlan állapotban volt, sőt a fentebb emiitett ideig felmérésének nyomaival sem találkozunk, hanem a puszta birtoklása részekben fejeztetett ki, nevezetesen birta a Ráday család20/48ad, a Teleky család 12/48ad részét stb. Ezen körülményt a mezőtúriak fel is használták, mert a múlt században némely pénzszűkében lévő földesurát pénzzel tartották, s annak pusztai részletét kamat fejében használták, a másiktól hosszabb vagy rövidebb ideig tartó haszonbérbe vették s ha így egy-két földesúr birtokhányadát használatra megkapták, a többinek is • haj kénytelen 19. oldal kelletlen • át kellett a magáét engedni. Haszonbéri és zálogos szerződések, ugy szinte haszonbéri és zálogos összegek befizetéséről szóló nyugták a mtúri városi levéltárban az 1748-k évtől 1853-ig számosan fordulnak elö. Az első ezek közt mint zálogos szerződés 1748-ban kelt s gr. Rádai Gedeon által van alá írva. Ettől fogva a pusztát folyamatosan mtruiak bírták, részint haszonbérbe, részint zálogba az örök ároni megvételig, kivévén az 1771- k esztendőt a midőn azt a mtúri elöljáróság a kisújszállásiaknak adta alhaszonbérbe. Hogy 1748 előtt kik és mennyiért bírták bérben a pusztát ? arról iratot nem találtam, kivévén gr. Teleki Lászlónak egy 1760 kelt levelét, melyben írja hogy a bánrévi puszta egy részét 1746-ban és megelőzőleg a szarvasiak bírták bérben, valamint hogy ugyanazok a Láb foktól vagy lábzugtól és 1746-ig 20. oldal haszonbért fizettek. A Láb fok fekszik a Bánrév puszta ma ugy nevezett Matskalyuk nevű része átellenében a Körös folyó bal partján, a szarvasi határban, ott hol most a Lábzugot kerítő régi holt Körös medréből a halásztelki gáton keresztül egy víz leeresztő csatorna 408