H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó László: Guzsalyok és guzsalytípusok Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumi gyűjteményeiben

"DT\ .*-•>•. .D -••— \ C'*\ D« ^—• v V <P ü .D •D ű £3 O-'O •O *>( n o D.V D D.

( D. D. O •O 30. Átfp. Szolnok Megye Néprajzi Atlasza 51. Kendermunkák A rokka neve y O rokka D rofka # kerekes rokka vagy primitív dísszel is elláttak (DMNGY: 61.116.1., 61.117.1., 65.146.1., 65.156.1.). A fentieken kívül vannak egyedi, típusba nem sorolható darabok. A típusba nem sorolhatók mind kiforratlanok, vegyesek, s művészi értékük egyáltalán nincs, noha a legkezdetlegesebb darab is mutat bizonyos megformálási igényt. Az itt felsorolt tárgyak alapján valószínűsíthető, hogy a megyében általános és szinte kizárólagos kéttalpú guzsalyoknak jelentős helyi műhelyei voltak. Legrégebbiek - 1850-ből datált első darabbal - a jászságiak, amelyek trapéz alakú talppal, szögletes szárral, áttörve, csörgővel ellátva, igen kiforrott technikával készültek. A motívumkincs a virágábrázolás végső, geometrikusba hajló stilizálása, uralkodó elemei a forgórózsák, rozetták, tulipánok, csillagok. E típus Zagyvarékas, Tiszasüly, a Jászság területén általános, de szórványosan felbukkan Szolnoktól délre is. Tiszavárkonyban magángyűjteményben láttunk ilyet, Kisújszálláson - ha talpa nem is olyan díszítésű - a helyi gyűjteményben is szerepel ez a típus, mint helyi használatú tárgy. (KHGY: 59.1-2.25.). Jászjákóhalmán, Alattyánban a helyi gyűjteményekben, Gecse Árpád festőművész tulajdonában voltak ilyen tárgyak. Szórványosan fellelhetők a Duna-Tisza közén (Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd környéke), illetve a Tápióságban. Különösen fontos, hogy Kiskunfélegyházán (XVIII. századi jász kirajzás) több ilyen is található, s állandó kiállításukon a négy legszebb szerepel. Készítési központja minden bizonnyal a Jászság. Délhevesi adatok szerint a csörgős guzsalyok a Jászságból származnak. Az egri Dobó István Múzeum új gyűjtéséből származó nagyrédei guzsalyt jászsági eredetűnek adatolták. Úgy tűnik a Duna-Tisza közén is a jászsági kitelepülök terjesztették e típust. A talpak és szárak motívumkincse, kialakítása azonban rokon a nógrádi guzsalyokéval, azokkal, amelyeket Malonyay közöl palóc guzsalyokként (Borsosberény, Patak, Buják, Diósjenő). A rozettákat azonban itt sokkal naturalisztikusabb virágok övezik. Nem is kétséges, hogy a XVIII-XIX. századi jegyzőkönyvekből kibontható igen erős fonóbeli élet, s a fonók a XX. század második évtizedéig való eleven élete helyi guzsalystílus kialakulását segítette elő, amely mégis rokon volt a nógrádi, Tápió menti települések stílusával. A másik önálló típusú guzsaly, amelyet tiszaszöllősi gyűjteményünk képvisel, szintén belső fejlődés eredménye. Tudjuk ugyan, hogy közülük ügyes faragók is készítettek szép példányt, nemcsak durván megmunkált S alakú formájú talpat, mégis arra gyanakszunk, hogy ez az 1865-től datálható, már ekkor kiforrott darabot eredményező stílus mesteremberek kezén alakult ki. Az esztergálás technikája, a gömb alakú csörgő, a lendületes forma és virágminta sorozatgyártásról tanúskodik. Az pedig, hogy a tiszafüredi asztalosok festet244