H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

nyezeti tényezői (egykori hőmérséklet, csapadékmennyiség, napfény, tenyészidőszak hőösszege, vegetációs periódus hossza stb.) nem külön-külön, hanem egyszerre, együttesen hatottak a tenyésztett állatokra és termesztett növényekre, valamint a vadász-halász-gyűjtögető gazdálkodás cél-élőlényeire. A tűrőképességet mindig a minimumban levő környezeti tényező befolyásolja alapvetően. Ezt a tényt a Liebigféle kísérletektől kezdődően minimum-elmek, illetve limitáló faktornak nevezzük. A Kárpát-medence centrumában egy igen erőteljes klíma- és környezetelválasztó vonal megléte már 32.000-30.000 évvel ezelőtt bizonyítható pollenanalitikai, quartermalakológiai és 107 xilotómiai szelvényfeldolgozások alapján. A pleisztocén végén ez a zóna a Balaton—Csepel-sziget—Zagyva-torkolat vonalában húzódott, ami a balkáni őskörnyezeti hatások, fauna- és flóraelemek elterjedésének északi határát alkotta a Kárpát-medencében, az ún. Pannonicumban. Ettől északra óceáni, kontinentális és kárpáti-hegyvidéki peremi klímahatások mozaikos együttese mutatható ki. A határvonal kialakulásában alapvető szerepet játszottak a makroklimatikus tényezők, amelyek meghatározták a balkáni környezeti körülményekhez alkalmazkodott növény- és állatfajok migrációs útvonalát és terjedésük lehetőségeit a Kárpát-medencében. A Kárpát-medencében 11.000-10.000 évvel ezelőtt alakult ki az a makro-, mező- és mikroszinten egyaránt nagyfokú mozaikosságot mutató holocén ökológiai rendszer, amelyhez egy rendkívül gazdag és szerteágazó táplálék-piramis adaptálódott. Ebbe az ökológiai rendszerbe léptek be az élelemszerző életmódot folytató mezolit népcsoportok, valamint később a kora neolit Körös-Starcevo kultúra élelemtermelő közösségei is. A klimatikus tényezőkön kívül a mediterrán kulturális és gazdasági gyökerű Körös-Starcevo kultúra produktív gazdálkodására fontos hatással voltak a talaj- és alapkőzetadottságok, valamint a hidrográfiai és hidrológiai viszonyok. A termelési tapasztalatok, az agrotechnika akkori szintjén a talajadottságok és hidrológiai viszonyok még erőteljesebben befolyásolhatták a termelő gazdálkodás lehetőségeit, így a Körös-Starcevo kultúra elterjedését a makroszintű éghajlati övek mellett jelentősen módosították a regionális (mezoszintű) és lokális (mikroszintű) környezeti hatások (domborzat, alapkőzet és talajadottság, vízrajz és talajvízszint). Ezért a kora holocén szubmediterrán éghajlati és környezeti hatás, valamint a Körös-Starcevo kultúra elterjedésének északi határa csak részlegesen fedik egymást. A regionális adottságok módosító hatását az emberi megtelepedés szempontjából legjobban a Duna-Tisza közén és a Nyírségben figyelhetjük meg, ahol a homokos alapkőzet és váztalaj a legkorábbi agrokultúrában művelésre alkalmatlannak bizonyult. így hiába jelentkezett a 104 Liebig 1840 105 Sümegi et al. 1998 106 Sümegi-Krolopp 1995 107 Rudner 1995, 17 108 Sümegi-Kertész 1998, 146, 148, 2. 4. kép 109 lásd 45. lábjegyzet 110 Sümegi-Kertész 1998, 154-157 Duna-Tisza közén erőteljes szubmediterrán klímahatás (magas napfénytartam és hőösszeg), a talaj- és alapkőzetadottságok mégis limitáló faktorként környezeti határvonalat alkottak a kora neolit produktív gazdálkodás szempontjából. Ezt tekinthetjük agroökológiai barríemek. Amennyiben együttesen vesszük figyelembe az éghajlati, alapkőzet- és a talajadottságokat, valamint a környezeti mozaikok kifejlődését a Körös-Starcevo kultúra élelemtermelő gazdálkodása szempontjából, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek egy olyan limitáló vonalat képeztek a Kárpát-medencében, amely behatárolta a kultúra északi elterjedési lehetőségeit. Ezt a Kárpát-medencében a kora neolitikumban kirajzolódó, a balkáni típusú neolitizáció északi elterjedését meghatározó vonalat közép-európai-balkáni agroökológiai barrier (a továbbiakban rövidítve: KEB AÖB) néven vezettük be a szakirodalomba (3. kép). A KEB AÖB alapvetően befolyásolta a legkorábbi produktív gazdálkodással jellemezhető, balkáni kapcsolatokkal rendelkező Körös-Starcevo kultúra népcsoportjainak északi elterjedését a Kárpát-medencében. A balkáni éghajlati és környezeti hatás perifériájára került mediterrán kulturális és gazdasági gyökerű kora neolit közösségek ökológiai csapdába kerültek, terjedésük a Kárpát-medencében észak felé haladva lelassult, majd a KEB AÖB mentén megállt. A Körös-Starcevo kultúra produktív gazdálkodásának feltételei a Kárpát-medence központi területein kialakult KEB AÖB mentén kimerültek. Ezzel magyarázható az, hogy a kora neolit közösségek a környezeti határvonaltól északra eső területet már nem tudták birtokba venni. így a KEB AÖB tői északra található mezolit népcsoportok időt kaptak ahhoz, hogy átvegyék a kora újkőkori technikai és gazdasági innovációkat anélkül, hogy kulturálisan, gazdaságilag és demográfiailag asszimilálódtak volna a kora neolit közösségekbe. A KEB AÖB-től délre levő mezolit népcsoportok azonban kulturálisan és demográfiailag is beolvadtak a mediterrán típusú neolitizációs folyamatba, kivéve azokon a helyeken, ahol az izoláció lehetősége hosszabb-rövidebb ideig megvolt (pl. Vaskapu). Összefoglalva geoarcheológiai modellünk eredményeit, a jelen tanulmány címében feltett kérdésre egyértelműen azt válaszolhatjuk, hogy a KEB AÖB döntő hatással volt a KörösStarcevo kultúra északi eltejedési határvonalának kialakulására. A KEB AÖB következtében az addig folyamatos, mediterrán típusú neolitizáció a Kárpát-medence centrumában megtorpant, és hozzávetőleg 1000 éves stagnálásra kényszerült. A KEB AÖB mentén létrejött statikus állapot alapvető szerepet játszott a neolitizáció további folyamatában is. A határvonaltól északra lezajlott adaptáció eredményeként ugyanis egy új - a kora neolit népcsoportok anyagi kultúrájától, gazdálkodásától kardinálisán eltérő -, a helyi körülményekhez alkalmazkodó neolit kultúra, a vonaldíszes komplexum jött létre. 19