H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Egri Mária: A szolnoki múzeum állandó kiállításainak analogikus tanulságai
Részlet a régészeti kiállításból: a túrkeveterehalmi bronzkori lakóház rekonstrukciós rajza környéki vagy a jászsági tanyák mindig dombra épültek. A folyó nem volt gátak közé szorítva, kiöntött, szétterült. De a rengeteg vizet a dombon lévő házak átélték. A magaslaton viszont osztozni kellett a területen, ezért a lakosok az őskortól kezdve, az árvízmentes szintekre települtek, szorosan egymás mellé, egy halmazba. És ha elpusztult, leégett a falu, utána is ugyanoda, ugyanarra az árvízmentes magaslatra építkeztek. A települések házaiban az ott élők életmódjára, a berendezésre, a berendezés tárgyaira, a lakáskultúrára vonatkozó legkorábbi és legteljesebb adatokat a régészeti kiállításon a túrkeveterehalmi ásatásából származó lakóház rekonstrukciója szolgáltatja. A leírások szerint a ház leégett, a lakók nem tudták háztartásuk darabjait kimenteni, a tűzvészben keletkezett omladékréteg konzerválta a ház berendezését, a háztartás valamennyi edényét, így a feltárások számos tanulsággal szolgáltak. Ha csupán a kutatók dolgozatunk szempontjából fontos konklúzióira támaszkodunk akkor feltételezhetjük, hogy volt a házban egy fapadlós „tiszta szoba", amelyben valószínűleg aludtak, s amelyet „a padló szintjének eltolásával és feltehetően Részlet a történeti állandó kiállítgásból: polgári lakás hálószobája 8 Csányi Marietta-Tárnoki Judit: Bronzkori teli-telepek a Közép-Tisza-vidéken János Múzeumban Szolnok, 1996. 31. p. 9 Csányi Marietta-Tárnoki Judit i. m. 33. p. egy paravánszerű nádfallal választottak el" a döngölt agyagpadlós konyhától, ahol tűzhelyeket, egy padlóra tapasztott katlant, edényekkel megrakott polcokat, alacsony lábazatú, agyaglapos asztalt tártak fel. Vannak tehát tároló, főző, étkező és tálaló edények. Berendezési tárgyak; tűzhely, asztal, polcok. Mindez a későbbi korok hasonló funkciójú anyagával összevethető. A néprajzi kiállításban több jelzett enteriőr van. Egy kamra, egy tisztaszoba karácsonyi asztallal, az idetartozó hiedelemkör tárgyaival, egy hálószoba. A Háromosztású alföldi lakóház, többnyire szobából, konyhából, - pitvar, kéményalja - és kamrából állt. Egy alvó, egy főző tartózkodó és egy tároló helyből. Ez az osztás ezen a földrajzi vidéken az ami a bronzkori lakóháznak megfelel. A néprajzi kiállítás „lakótere" ugyanúgy idealizált, mint a történeti kiállításé. Bármelyik korabeli parasztházra jellemző, bár a berendezés, az edények, eszközök több helyről lettek összegyűjtve. A konyharész, hasonlatosan a történeti kiállítás imitált konyhájához főként eszközeivel mutat hasonlóságot. Azzal együtt, hogy a polgári konyhában a fából, cserépből készült kanalak, tésztaszűrők, keverő és tároló tálak mellett már megjelennek a fémből készült dobozok, merő és szűrő kanalak, speciális konyhai szerkezetek: asztali mérleg, tea,-kávéfőző készségek. A szobában itt is ott is megtalálhatók a családi fényképek. De míg a paraszti közegből nem hiányozhattak a szentképek, esetleg hazafias témájú olajnyomatok, a polgári belsőből azokat egyre inkább kiszorította a festmény, a ház asszonya által készített „gobelin-kép". A parasztszoba dohányvágóját később a cigarettásdoboz, a szipka váltja fel, mint ahogy vásári beszerzési forrását a „dohányáruda". De ugyanígy követi a két kiállításon a petróleumlámpát a falikar, a kulacsot, butykost a metszett italos készlet, a faragott citerát a cimbalom. S itt csak megemlíthetjük a többezeréves edény kultúrát, az anyagok a formák és díszítmények számtalan variációját a kelta festett karcolt díszítésű agyagedényektől a különféle régészeti Részlet a történeti állandó kiállításból: polgári lakás ebédlője In: Vendégségben őseink háza táján. Állandó régészeti kiállítás a szolnoki Damjanich 366
