H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Havassy Péter: Megtelepülés és népesség a középkori Gömör vármegyében
KV *5L • 191 tF^I Wf b£-^ r 4. kép. Szkárosi István pecsétje (Csorna 1229.) (a szék) is közelítette őket a székelyekhez és a kunokhoz. Kristó Gyula kiváló főszerkesztői munkájának köszönhetően is a közelmúltban napvilágot látott középkori lexikonunkban arról olvashatunk, hogy a Gömör-őrök vagy lándzsásnemesek „kezdetben személyes hadbavonulással tartoztak a királynak, a tatárjárás (1241-1242) után azonban elszegényedésük miatt csak tíz lándzsát tudtak kiállítani." Továbbá a Gömör-őrök 1243. évi privilégiuma tartalmazza a szabad bíróválasztás és a női ágnak a fiúéval egyenlő rangú öröklési jogát, mely korábbi érdemek elismerése lehet. A tatárjárást megszenvedő gömöri területek lakosságáról talán még évtizedek múltán is nehezen képzelhető el, hogy rajokat bocsásson ki a Szepesség irányába. Nagyon óvatosan jegyezzük meg továbbá, hogy Hont és Borsod terjeszkedése Liptó, illetve Szepes irányába hagyhatott egy kisebb sávot észak felé Gömör számára is, mint az a nyugatról a Keleti-Kárpátokig futó, viszonylag keskeny szélességű korai erdélyi vármegyéknél megfigyelhető. Hasonlóan megoldatlan problémának tűnik - még mindig a határmegyével összefüggésben - a törzsi megszállás kérdése. Anonymus a későbbi Hevesújvár megyében honos Aba nemzetséget és a borsodi Örsúr nemet kun eredetűnek mondja, akik mögött nyilván kabarokat sejthetünk, ebből a körülményből Fekete Nagy Antal és lla Bálint azt a következtetést vonta le, hogy Gömört a kabar-magyarok szállták meg. Ittlétükre egy helynév, a Berény törzsnév utal. Azonban az Abák a Hernád mentén, az Örsúr nem pedig a Bódva-völgyében terjeszkedett észak felé és megyénk területén a XIII. század közepén csak az előbbiek rendelkeztek kisebb birtokkal, a mai Zádorfalva határában elterülő Szuha földdel (3. kép). Tehát megyénk déli, a magyarok által megszállt területén nem igazán találunk olyan erőteljes kabar nyomokat, amelyek elegendőnek tűnnének a Gömör-őrök innen való tömeges és kizárólagos kiindulásának a Szepesség felé. Mivel a gömöri várszerkezet teljes kiterjedésében sem érte el a Jolsva—Pelsőc vonalat, nehezen hihető, hogy a Gömör-őröket ennyire „hátország" nélkül hagyták volna. Folyamatosabb megszálló útnak tűnik számunkra a Hontból és Borsodból kiinduló terjeszkedés. Bár pro és kontra kifejtettük véleményünket, eddigi ismereteink szerint - úgy véljük, hogy Gömör nem igazán tölthetett be határvármegyei szerepet. A kabarokon kívül (Berény) törzsi nyomokra utalnak a Gömör déli részén fekvő Keszi, Al-Kér és talán Néne (Jéne) helynevek. Al-kér esetében hiányzik az egyszerű Kér, illetve a Fel-kér névpár, Jenével kapcsolatban pedig más etimológia is elképzelhető. Tehát eddigi ismereteink szerint nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy melyik törzs telepedett meg vidékünkön. Nem minden probléma nélküli Gömör megye „ősfoglaló" nemzetsége, a Hanva megítélése sem, mely 1300 körül azonos eredetűnek tartotta magát a Hont-Pázmány nemmel, tagjai előszeretettel viselték a Bagos és Hont neveket, 1312-ben Hanvai István fia Miklós Hont-Pázmány nembelinek vallotta magát, továbbá címerük is hasonlóságot mutat. Bár a nemzetségből kivált családok címerpajzsában egyöntetűen szőlőtőre ugró bakkecskét találunk, ennek - nyilván a könnyebb pecsétmetszés érdekében egyszerűsített változata, a bakkecskefej már feltűnik Szkárosi István 1437. évi pecsétjén (4. kép). Ugyanakkor minden család címerének sisakdíszében ott találjuk a Hont-Pázmány nem címerképét, a holdsarlóra illesztett csillagot. Jeles heraldikusunk, Csorna József szerint a Hont-Pázmány nem egyik, Gömör megyében birtokos előkelő ága, az Osgyáni Bakos, feltehetően a XV. század folyamán megváltoztatta ősi címerét és beszélő címerül felvette a szőlőtőkére ugró kecskebakot (Bakos), amelyet aztán a szegényebb sorsú családok egyszerűen használatba vettek (5. kép). Tehát „kimondhatjuk, hogy a Hanva nemzetség a Hunt-Pázmán nemzetségnek egyik elágazása." Györffy György szerint ez a 5. kép. Az Osgyáni Bakos család címere (Csorna 1231.1 8 KMTL - 393-394. p. 9 KMTL. 393394. 1318-ban említik őket tízlándzsás néven. Széküket 1802-ben egyesítik Szepes vármegyével. 10 Györffy II. 463., 554. p. 11 Györffy II. 463., 505. p.; Csorna 1228-1232. p. 105
