H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Havassy Péter: Megtelepülés és népesség a középkori Gömör vármegyében
• 1243-ban lakolt helységek A 1243—1334 közön telepíteti agrár falvak E3 1243—1334 között telepitett német városok "^-^^ Későbbi mag\ar—szlovák nvclvhatár 2. kép. A pelsőci uradalom benépesítése (Györffy II. 470.) A megyénk történetének első eszázadi összefoglalóját adó Reiszig Ede szerint a helynevek igazolják, hogy a magyarság már a vezérek korában hatalmába keríti Gömört, de hogy „mikor keletkezett a gömöri várszerkezet, arra nincs biztos adatunk." Kételkedik Borovi József is: „A gömöri főesperesség területe az esztergomi egyház alapításának idejében sem polgári közigazgatás szerint, sem egyházi közigazgatás szerint nem volt megszervezve." Legújabban Kristó Gyula helyezkedik arra az álláspontra, hogy „Gömör megye kialakulása időpontjának kérdését egyelőre tehát nyitva kell hagynunk." Érvként hozza fel, amit már Reiszig Ede is hangsúlyozott, „hogy a gömöri várföldek, s így a várszerkezet (vagyis Gömör megye) eredeti kiterjedése idején a Jolsva—Pelsó'c vonalat sem érte el." Szembehelyezkedik az eddigi szakirodalom megállapításaival a határvármegye kérdésében is: „Mivel a későbbi Liptóig Hont megye ért fel, a későbbi Szepességig pedig Borsod megye, egyszerűen nincs AateVmenti térség, ahová Gömör fotó/vármegye kiterjeszkedhetett volna. Más kérdés, hogy Szepes benépesítésében Gömör megyének — de már csak a későbbi időben - tevékeny szerepe volt. A szepességi lándzsásfalvak lakóit a XIII. század második felében és a XIV. század elején Gömör-őröknek nevezték. Vagyis a tatárjárást követő évtizedekben, amint Gömör megye egyre északabbra terjeszkedett, rajokat bocsátott ki a Szepességbe, amelyet azonban Borsodból kiindulva a tornai erdőuradalom területén át már korábban megszerveztek [2. kép). Gömör megye szepesi expanziója tehát másodlagos jelenség. Mindebből viszont az következik, hogy amennyiben Gömörvárnak nem volt tényleges határvédelmi szerepe a XI—XII. században, még egy okkal kevesebbet látunk arra, hogy Gömört, amely eredetileg amúgy is szűk térre szorítkozott egy erős, korai szervezésű Hont megye és egy hasonlóan erős, szintén Szent István korára visszamenő Borsod megye fennhatósága alá tartozó, gyér népességű vidék között, a korai várispánságok és megyék közé helyezzük." A meggyőző sorok ellenére el kell mondanunk, hogyha Gömör neve a nyelvészek által elfogadott „szén" jelentésű török közszóból való származtatás helyett - néhány vélemény szerint személynévi eredetű is lehet, akkor Gömör beilleszkedhetne azon korai vármegyék sorába (Hont, Kéve, Csanád, Békés, Zaránd stb.), amelyek első ispánjuk nevét őrzik. A Gömör-őrök késői, XIII. század második fele XIV. századi okleveles előfordulása sem zárja ki azt, hogy korábban már nem tartózkodhattak a Szepességben. Idegen, Fekete Nagy Antal szerint kabar eredetűek voltak, de még ha ettől el is tekintünk, mindenképpen hasonló autonómiával rendelkeztek, mint más idegen eredetű határőr népek. Köz- igazgatási beosztásuk •f^V. * <3s /' GKJA^"^ v Fülek J " AW^I;(VNH E )\&~h AR\J S "'"' , "'*'Í ^ 1 • • ^*"^ yf S&i J Egyházi birtok + Kövér f**^ ^J t Monostor • Köznemesek A Ajtony nemzetség Ki Kácsik nemzetség Á Ákos nemzetség Kir Király B Balog nemzetség KI Kalocsai érsek Be Bél nemzetség Mi Máriássyak Cs Csákányi-Csernelyi család R Rátol nemzetség CM Csoltóiak Se Serkeiek E Esztergomi érsek T Tekesfiak CK Gm-Keled nemzetség T« Tomallyaiak H Hanva nemzetség To Tomaj nemzetség Ha Hangonyiak Tü Tűrje nemzetség HP Hontpázmány nemzetség Z Záh nemzetség J Jászói prépost zv Zágráb-Korpás nemzetség 3. kép. Gömör vármegye birtokviszonyai a XIII. század végén (Györffy II.) 4 Reiszig 452. p. 5 Borovi 78. p. 6 Kristó 387., 390. p. 7 Györffy 1983. 232. p.; Csorba 20. p. 104
