Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
T. Dobosi Viola: Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, felsőpaleolit telep
fordulása egyelőre csak északkeleti irányú kapcsolatokat bizonyít a Kárpátok ívén kívüli területekkel: cca 400 km. (Megjegyzés: L.V.Grekhova, Moszkva, Puskin Múzeum arról tájékoztatott, hogy Kasztyonkiból egyetlen darab kárpáti obszidián tárgyat ismernek. Ha ezt az adatot feltételesen fogadjuk is el, a JászfelsőszentgyörgyVolhiniai hátság közötti 400 km nem is tűnik olyan áthidalhatatlan távolságnak, hiszen TokajEperjesi hegység - Don-kanyar légvonalban is több mint 1200 km!) A Melanopsis gyűjtőhelye egyelőre ismeretlen. Bár a telep közelében ismeretes harmadkori üledék fosszilis malakológiai anyaggal, ez azonban frissen feltárt bányagödör. A harmadkori rétegek felszínre bukkanásának helyét még meg kell keresni. Dolgozatunk egyetlen kis ásatás eredményeinek előzetes ismertetése. A leletanyagot az ásatás 1992-re tervezett folytatásával párhuzamosan tovább elemezzük. Célunk a negyedik, ezért a maga nemében szenzációs alföldi paleolit lelőhelyről való gyors tájékoztatás volt. Az előzetes eredmények alapján Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos lelőhely beleillik a középső nagy gravetti települési hullám telepeinek sorába. A Ságvár periódus idősebb interstadiálisának lelőhelyeihez (Ságvár, Madaras) csatlakozik. (Dobosi-Vörös 1987. 58). Összefoglalás A régészeti szakirodalomban sokáig tartotta magát az a vélemény, hogy az Alföldön kevés az esély paleolit lelőhelyek előkerülésére. Nem mintha az Alföld pleisztocén-Végi ökológiai adottságai ellenkeztek volna a gravetti népek igényeivel, hanem mert a koraholocén időszak felszínátrendeződései megsemmisítették vagy több méter vastag újkori üledékkel borították be a telepeket. Az első három alföldi paleolit lelőhely (Szeged, Dunaföldvár, Madaras) igazolni látszott a feltevést. Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos előkerülése gyökeresen megváltoztatta esélyeinket. A lelőhelyet Kerékgyártó Gyula találta meg, terepbejárásai során. (Az ő kataszterében a lelőhely Jászfelsőszentgyörgy 1. gyűjtőpont néven szerepel). A lelőhely Jászfelsőszentgyörgytől északra, a Zagyvával párhuzamos dombsor 7 méter relatív magasságú tagjának tetején van. 1990. évi ásatásunkon 50 m 2 kultúrréteget tártunk fel. Az ásatással párhuzamosan megszondáztuk a Szentlőrinckáta-Bata lelőhelyet, eredménytelenül. Az ásatáson munkatársam volt Csongrádiné Balogh Éva régész. Az ásatást anyagilag támogatta: Cipőipari Vállalat, Jászberény (Kárpáti József igazgató) Fecske Kisszövetkezet, Budapest (Dr.Lengyel Ferenc igazgató) Ásatási eredmények: — a kultúrréteg a felszín alatt, átlag 100 cm mélyen, a lösz és a homok határán volt (a humusz alatt észleltünk egy nagyon szegényes leletes szintet, amelyik független volt a kultúrrétegtől): — a kultúrréteget eszközök, szilánkok, okkerszemcsék, határozatlan körvonalú hamus foltok jelezték, — a települési felszín a várhatónál (a Dunakanyarban megszokottnál) kissé szegényesebb, ezt a település-peremi helyzettel magyarázzuk, az ásatást az L-alakú szelvény öblében, a település várható centruma felé kívánjuk folytatni, — a kultúrréteg vastagsága 10-15 cm, két szintben bontottuk ki, a felszínrajz a teljes kultúrréteget ábrázolja, — a régészeti leletanyag kissé atipikus, de a kultúra meghatározására elégséges: penge- és szilánkvakarók, árvésők, gyaluk, magkövek, egy Gravette-hegy, — a nyersanyagokat a Mátra hidrotermális déli övezetéből (hidrokvarcitok) a TokajEperjesi hegységből (obszidián) a keleti Bükkből (üveges kvarcporfir) és a Kárpátok ívén kívüli területekről (fehér patinás volhiniai tűzkő) szerezhették be. Jászfelsőszentgyörgy jelentősége topográfiai helyzetében rejlik. Egyike az amúgy teljesen szokványos hazai felsőpaleolit lelőhelyeknek, amely ha nem is az Alföld közepén, de mélyen benn a síkságon van. Régészetileg beleillik a középső nagy gravetti hullám telepeinek sorába, Madarashoz, Ságvárhoz kapcsolódik. 59
