Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szabó László: Népi természetismeret

tók is - otthon, saját földjükön egészen más eszközzel végzik az aratást (sarló), mint az Alföld uradalmaiban (kasza). A kis földdarabon a termelékenyebb kasza feleslegesnek tűnik, kevésbé pereg ki a szem, s a hegyoldalban, főként ha meredekebb, célszerűbb. A tökéletesített munkaeszközök - főként ha azokat már gyárakból szerezték be - mindig a helyi viszonyok irányába és helyi adottságoknak megfelelően fejlődnek, úgy hogy a meglévő eszközt egy-két apró módosítással közelítik a tökéletesebb gyakorlat felé. így sem nem terjedhetnek szélesebb körben, sem pedig lényeges változást, úgymond forradalmat nem idéznek elő. A tökéletesedési folyamat állandó, de rendkívül lassú ahhoz képest, amit a tudományra támaszkodó, elvek alkalmazásából kiinduló és természettudományos képzettségű világ, mint környezet nyújtani tud. A népi tudásanyagban, természetismeretben minden egymásra épül, mindig az előző tökéletes ismeretét feltételezi részleteiben is, s ezért e téren forradalom, hirtelen ugrásszerű változás el sem képzelhető. A halmazszerű népi tudás hatalmas tömege - szemben a táj és falumonográfiák sugallatával - a társadalom különböző rétegei, csoportjai és egyénei között oszlik meg. Egy egyén tudása mindig csak valamely szelete ennek, s az is gyakorolt és valóban tudott ismeretekre, s csak hallott és így természetesen ismert, ám soha sem alkalmazott, s minden bizonnyal hiányos szférákra oszlik. Más és részleteiben is kifinomult a pásztor ember állatismerete, de egy gulyás még más pásztorolt állatokról is kevesebbet tud, mint egy parasztember. Ő a szarvasmarháról, annak általa őrzött fajtájáról, nyájának egyes egyedeiről is hosszú ideig tud beszélni, ismeri viselkedésüket, azonnal észre veszi mozgásukról, fejtartásukról, hangjukról ha valami bajuk van, ám csak futó és felületes ismeretei vannak a lovakról, juhokról. Ismeretesek az egyes közösségekben úgynevezett ezermesterek, akik jól felszerelt házi műhellyel rendelkezvén szerszámokat javítanak, sőt elmés szerkezeteket alkotnak, egyedi megoldásokat is kitalálnak. Ám ha jól megnézzük ezeket, jóformán néhány technikai fogásra és ismeretre alapítják tevékenységüket, s az ezerféleség ugyanazoknak a megoldásoknak az apró variációiból áll, bár ötletességük tagadhatatlan. (SZABÓ Z. 1982) Tapasztalat szerint tehát az ezermesterek is csak néhány bevált fogással operáló, azt alkalmazni szerszámaik és kézügyességük miatt mindenkor jól tudó egyének, akik soha sem bocsátkoznak erejüket meghaladó feladatba, s ezzel őrzik tudásuk nimbuszát. A közösség már sejti, tudja, mi az amivel egy adott személyhez fordulni lehet, mi az amit elvállal és színvonalasan old meg. S ez egyben azt is jelenti, hogy nem az ezermesterek, hanem inkább a specialisták jellemzőek egy közösségre: azaz egy-két területet alaposan ismerő, kevés megoldást alkalmazó, de azt átlagon felül tudó egyének. Jóformán minden faluban meg tudják mondani ki tud jó kast kötni, ki a nádazó, ki a jó sövényfonó, faragó vagy ki ért a halászathoz, madárfogáshoz, pálinkafőzéshez, gyógynövény vagy gomba gyűjtéséhez, kenyérsütéshez, réteskészítéshez. Ezek tudását elismerik, őket kérdezik meg, ha maguk is élni kívánnak fogásaikkal a gyakorlatban, s őket hívják el, ha lehetséges jeles vagy fontos alkalmakkor e munkákra. Ezek a specialisták a maguk területén kívül természetesen birtokában vannak mindannak, ami az átlagos falubeli ember tudása, mégis több ilyen ember tudása párhuzamosan él egymás mellett, nem kapcsolódik össze, s az átlagon felüli tudásnak egy-egy területét birtokolva nem kapcsolódnak össze ismereteik, nem segítik egymást, s így szinte kizárják az elvek alkalmazását, elvek felismerését. Ki-ki a maga területén képes csak előrébb lépni. A természettudományban a tudósok, intézetek és különböző tudományos területek közötti kommunikáció feltétele a továbblépésnek, gyorsabb haladásnak. A népi társadalom szerkezete, a tudás halmazszerűsége, hatalmas és egy egyén által nem birtokolható mennyisége miatt a különböző területek közötti kommunikáció, az átlagon felüli tudással rendelkező specialisták együttműködése nem törvényszerű, véletlentől függő, s ezért kevés eredménnyel kecsegtető jellemvonás. Mindezekből következik, hogy az elmélet és a gyakorlat a népi természtismeretben másképpen kapcsolódik össze, mint a természettudományokban. Az utóbbiban éppen az alapkutatások, az alapelvek és törvényszerűségek felismerése, majd gyakorlati alkalmazása a fő sajátosság, ugyanez az előbbi esetben hiányzik. Mint VAJKAI A. hangsúlyozta a gyakorlat nemhogy elsődleges, hanem szinte kizárólagos, mert a népi természetismeret tapasztalati tudás. S e ponton kell felvetnünk azt a kérdést, amely VAJKAIt a természetismeret, GUNDÁt a kultusz oldaláról foglalkoztatta: a nép gyakorlata és gondolkodása közötti ellentmondást: a reális és irreális, a racionális és irracionális ellentétét, amelyet GUNDA a kultusz oldaláról nézve még a munkafolyamatot is befolyásoló (akadályozó) felfogásként értékelt a magyar parasztságnál (1948; Gunda 1946). A népi tudás halmazszerűsége, a belső rendszerező elv hiánya, s a törvényszerűségek fel nem ismerése elválasztja egymástól a gyakorlatot és az elméletet. A gyakorlat a maga törvényei szerint alakul, s nincsen hozzá semmi köze annak, hogy milyen magyarázatokkal, értelmezésekkel kísérik. Számos elképzelése van arról, hogy a mérges gomba miről ismerhető fel: mindenütt említik, hogy megfesti az ezüstkanalat. Ezt így tudják, de soha senki nem próbálta, s egyéb jegyek alapján gyűjtik össze tévedhetetlenül az ehető fajtákat. Más esetben - pl. a tejoltó készítése tejesbárány gyomrából - hagyományosan kialakult magyarázat, értelmezés a jelenségre vonatkozóan egyáltalán nincs, vagy teljesen egyedi okoskodásra kerül sor ha érdeklődünk. A gyakorlat mégis él, az elkészítés, hozzáadagolás technikája, gyakorlata pontos. A tudás halmazszerűségéből következik, hogy a racionális gyakorlat és az irracionális magyarázat nem befolyásolja egymást, s nem is akadályozza. Hogy ez mennyire így van azt jól mutatja Zagyvarékas néphitének és e falu földművelési gyakorlatának összevetése. Az erős és eleven néphit hagyományokkal rendelkező palóc eredetű faluban 49 növénytermesztéssel kapcsolatos hiedelmet, 22 akciót, 2 rontást és 5 megelőző cselekményt tartalmaz a gyűjtemény. A hiedelmek egy csoportja olyan növénnyel kapcsolatos magyarázat, hogy a bú437