Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában
Tombor vezérkari főnök a Debrecen felé irányított csapatokat a 4. hadosztályparancsnokság (Békési Béla alezredes) alá rendelte - összesen 8 zászlóaljat és 8 üteget, míg a Nyíregyháza körletébe rendelt 11 zászlóaljat és 3 üteget az 1. hadosztály parancsnoksága Sipos Gyula alezredes alá rendelte. A még ottlevő 5. hadosztályparancsnokságnak (Szakai Kálmán ezredes) Miskolcra kellett költöznie, ami április 24-én történt meg, addig a Nyíregyházára már beérkezett csapatokkal is rendelkezett. Jellemző a parancsnoki kar és a politikai megbízottak közti feszült viszonyra, hogy Békési hadosztályparancsnok követelte Hochfelder Lipót hadosztály politikai megbízott visszahívását Böhm Vilmos népbiztosnál leadott rágalmazó jelentése miatt.36 A följelentésnek foganatja is volt: Hochfeldert elcsapták és az új politikai megbízott Kunfi Zsigmond lett a 4.hadosztálynál. Április 20-án a Mátészalkán levő székely hadosztályparancsnokság azt az utasítást kapta a Hadügyi Népbiztosságtól, hogy Debrecenbe tegye át székhelyét. Az aznap ideirányított erősítések közt volt a IV/1. orosz nemzetközi zászlóalj, valamint a tengerészdandár is. 37 A románok ekkor már elérték Királyháza-Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyvárad-TenkeBorosjenő-Pankota-Világos-Szabadhely vonalát. Nagyobb harcok Királyháza (Kovács alezredes fél székely zászlóaljának védelmi harca), Veresmart és Ököritő mellett, főleg azonban Mátészalkánál és Kraszna-csatornánál voltak. A románok Szatmáron több száz foglyot ejtettek és sok hadianyagot zsákmányoltak. A 12. szatmári gyalogezred legénysége visszavonulás közben nagyrészben hazaszéledt. A román hadijelentés szerint a szatmári és nagyváradi lakosság örömmel fogadta a román királyi csapatokat. Pap Béla, a 21. gyalogezred politikai megbízottja Kun Bélának címzett és Pál József politikai megbízott által is aláírt jelentésében közli, hogy a nagymajtényi síkon teljesen tönkrement a 21. székely ezred és a 32. székely vadászezred a húszszoros túlerővel szemben (vaskos túlzás). Hadosztálynyi erősítést kérnek. A lakosság hangulata nem kedvező, segítséget adni nem hajlandó. Itt csak a legerélyesebb intézkedések segíthetnek.3s Pap nyilván közvetlenül érintkezett a Hadügyi Népbiztossággal, mivel a székely hadosztályparancsnokság megszakította a hadüggyel a kapcsolatot, amire a debreceni és nyíregyházai események késztették. (Az erdélyi ker. parancsnokság tisztjeinek már említett letartóztatása, a hadosztály hátraküldött vonatait megtámadták és az anyagot elvették az 1. hadosztály beérkezett osztagai, kisebb székely katonai csoportokat lefegyvereztek.)^ A 39. dandárparancsnokság Nagyvárad elvesztése óta eltűnt, nyilvánvaló volt, hogy román fogságba esett. Az 5. hadosztály fölvette az összeköttetést a székely hadosztállyal, egyúttal az eddig Nyíregyházán volt 111/65. zászlóaljat Nyírbátorra irányította, a beregi alszakasz összes hadműveletekre alkalmas erőit Munkácsra rendelte vissza, egyben Munkács és Beregszász anyagi kiürítése is elrendeltetett. Az 5. hadosztály katonáinak hangulata és magatartása jónak volt ítélve. 40 Debrecenben megjelentek Böhm Vilmos, dr. Landler Jenő, dr. Pogány József, Vágó Béla népbiztosok, majd Nyíregyházáról megérkezett Szamuely Tibor népbiztos is, hogy tájékozódjanak a helyzetről. Délután 6 órakor a Bika Szálló erkélyéről szemlét tartottak a csapatok fölött, majd Vágó, Böhm és Pogány és két helyi szónok beszéltek a tömeghez.4i Debrecen védelmének katonai szervezője felpanaszolja a Hadügyi Népbiztosságnak, hogy a Debrecenbe irányított erősítéseket már Püspökladányban kivagonírozták, úgyhogy Debrecenben a munkásokat kellett katonai egységekben összevonni. (Állítólag Landler népbiztos adta ki ezt a parancsot.) Felkérte Tombor vezérkari főnököt, hogy Kun Béla elvtársnak tegyen jelentést arról, hogy avatatlan, hozzá nem értő egyének hasonló eljárása, a Magyar Tanácsköztársaság teljes összeroppanását vonván maga után, az ily tettek elkövetői, mint a forradalom és a tanácsköztársaság árulói, halállal büntettessenek." 4 2 Április 21-én a románok hadműveleti szünetet tartottak, mivel az ötnapos offenzíva után átcsoportosították csapataikat. Ez azt az illúziót keltette, hogy nem fogják átlépni a Vyx-féle demarkációs vonalat, ami azonban tévedésnek bizonyult. Mivel Nagyszőllőst és Tiszaújlakot megszállották, a nyíregyházai 5. hadosztálynak balszárnya biztosítására legjobb csapatait kellett bevetnie. A 6. hadosztály jelenti, hogy a csapatok harci értéke igen csekély, mivel nincsen elegendő tiszt és továbbszolgáló altiszt. Semmi nyoma a harci kedvnek, lelkesedésnek és kitartásnak, az eddigi veszteségek oka a teljes fegyelmezetlenség, a tiszteket egyáltalán nem respektálják. 43 Pedig itt volt dr. Münnich Ferenc, a legerélyesebb politikai megbízottak egyike és itt sem hiányoztak jó példát mutató alegységek! Ezen a napon 11 zászlóalj és 6 üteg erősítés ment a román frontra, a tanácskormány ülésén pedig Böhm Vilmos referált debreceni tapasztalatairól. A tanácskormány Kun Béla javaslatára a tiszántúli csapatok egységes vezetése céljából felállította a Keleti Hadseregparancsnokságot, amelynek élére Böhm Vilmost, vezérkari főnökévé pedig Böhm indítványára Stromfeld Aurélt nevezte ki. Szamuely Tibort kinevezték a frontmögötti rögtönítélő katonai törvényszék elnökévé, szabad kezet adva neki a fegyelmezetlen katonák és az ellenforradalmi mozgalmak megrendszabályozására. B) ESEMÉNYEK A KELETI HADSEREGPARANCSNOKSÁG MEGALAKULÁSÁTÓL Április 22-én a Keleti Hadseregparancsnokság Szolnokon megkezdte működését. Az északi és déli front csapatai fölött a Hadügyi Népbiztosság hadműveleti csoportja ekkor még közvetlenül rendelkezett. Stromfeld a főhadiszállás részére igen sürgősen 100 volt tisztet, közte 40 volt századost és törzstisztet igényelt a Hadügyi Népbiztosságtól. Böhm debreceni tapasztalatai alapján azonnal rendeletet adott ki valamennyi munkás- és katonatanácsnak, amelyben szigorúan eltiltotta, hogy bármilyen hadműveleti vagy katonai dolgokban rendelkezzenek vagy intézkedjenek. A politikai megbízottak részére a főhadiszálláson iskolát állítottak fel. Megtiltották, hogy a hadműveleti kérdésekbe dilettánsként beavatkozzanak, azokat pedig, akik továbbra is a régi katonatanácsi szellemben akartak működni, visszaküldték Budapestre. 44 Böhm egyúttal parancsot adott ki, hogy a 6. hadosztályparancsnokságnak (Békéscsaba) alárendelendő minden csapat, amely Maros, Tisza és Sebes-Körös közt található, a debreceni katonai kerületi parancsnokságnak Sebes-Körös és Nyíradony közt harcoló erők, az 1. hadosztálynak (parancsnokság útban Nyíregyházára) a Nyíradony-Csap közt működő csapatok. A székely különítmény szétugrasztott részeit újból gyülekeztetni kell. Hadseregtartalék a 4. hadosztály hadseregtartalék Püspökladányban, három zászlóalja és egy ütege Balmazújváros tájékán, elsősorban Debrecen védelmének támogatására. 4 5 A románok elérvén a Vix-féle semleges zóna keleti határát, amelynek megszállását a Berthelot-féle távirat alapján voltak jogosultak eszközölni, a forma kedvéért további előnyomulásra kértek engedélyt a békekonferenciától. A válaszra azonban nem vártak, hanem saját felelősségükre folytatták az előnyomulást. Ezzel elébe vágtak a Stromfeld által Nyíregyháza-Debrecen közt szándékolt magyar ellentámadásnak. A 6. hadosztály Kétegyháza vonalára vonult vissza. A székely hadosztály erős harc árán adta föl Kocsordot, Mátészalkát és Nyírmeggyest. Debrecen védelmére Hosszúpályinál négy zászlóalj és egy üteg, Vámospércsen pedig egy zászlóalj állott, habár a Keleti Hadseregparancsnokság előző napról keltezett parancsa szerint Berettyóújfalu felé egy kb. zászlóalj erejű csoportot kellett volna kitolni egy Nagyvárad felőli esetleges átkarolás kivédése végett, míg a zömöt keleti irányban kellett volna összpontosítani. Sárói Szabó valószínűleg Nagyvárad felől várta a főtámadást. Délután a 24. román ezred Vámospércsnél háromszoros túlerejével áttörte a frontot, a 6. román hadosztály további csapatai 251
