Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában

Parancsnok Márdárescu tábornok, vezérkari főnök Panaitescu tábornok. Közvetlenül rendelkezett a déli csoporttal (Grupul de Sud). Idetartozott: 2. vadászhadosztály a Körösök völgye-Nagyhalmágy körletében (parancsnok Dabija tábornok, vezérkari főnök Brusescu őrnagy). 1. vadászhadosztály az előbbi mögött tartalékban BrádDéva körletében (parancsnok Lecca tábornok, vezérkari főnök Penescu ezredes). Északi csoport (Grupul de Nord) parancsnoka Mosoiu Traján tábornok. Alája rendelve: Egy rosiori dandár (2 lovasezred, 2 gyalogzászlóalj, 1 üteg) Máramarossziget körletében, parancsnok Olteanu tábornok. 2. lovashadosztály (rosiori) Erdőszada-Nagysikárló környékén, parancsnok Constantinidi tábornok. 7. hadosztály Zilah tájékán, parancsnok Dimitrescu tábornok. 6. hadosztály Bánffyhunyadnál, parancsnok Neculcea tábornok. 16. hadosztály (Hanzu tábornok) Déstől nyugatra hadtesttartalék. Hadseregtartalék 18. hadosztály (Papp tábornok) Kolozsvár-Gyulafehérvár körletében. A székely megyék szemmeltartására visszatartott 8. hadosztály, amely később Bukovinába rendeltetett, nincs beszámítva, ez valószínűleg a bukaresti legfelsőbb parancsnokság rendelkezésére állott.

14 A magyar fronton a következő csapatok állottak: a) A székely hadosztály Kratochvil Károly ezredes parancsnoksága alatt: hadosztályközvetlen különítmény Técsőnél: egy-egy székely-, nemzetőr- és határrendőrszázad fél üteggel; 1. székely dandárcsoport Huta-Kisszokond vonalán az I., II., IV. és fél V. székely zászlóaljjal, a 12. szatmári ezred II. és III. zászlóalja, három üteg. 24. dandárcsoport Somfalu-Magyargoroszló vonalán: a 32. székely vadászezred két zászlóalja, egy üteg. 21. dandárcsoport a 24. brassói ezred két zászlóaljával, 12. ezred I. zászlóalja, III. székely zászlóalj, 2 üteg, BádonBoján vonalában. Tartalékban a Csúcsáról április 14-én kivont 21. (kolozsvári) ezred és öt üteg. Volt még egy lovas és repülőszázad is.

15 b) 39. dandár (parancsnok Raits Károly ezredes, Nagyvárad két csoporttal. Az északi csoport (Csúcsánál) első vonalban az 1. nemzetközi ezred két zászlóaljával, tüzérség a 132. tüzérezred három ütege, tartalékban a debreceni 3. és 39. ezred két-két zászlóaljjal, a nagyváradi 4. ezred két századdal. A déli csoport (Verbőczy Kálmán százados) 13 gyalogszázad, 2 üteg. (Belényes-Vaskóh vonalat tartotta.)

16 c) 6. vörös hadosztály Halmágycsúcs-Soborsin vonalán Rab Ákos alezredes parancsnoksága alatt. Gyalogságának összlétszáma a 101. dandár keretében hat, a 46. dandár alárendeltségében négy zászlóalj, szervezés alatt öt zászlóalj, tüzérség négy üteg, szervezés alatt hat üteg. Békéscsabán volt egy vörös repülőszázad.

17 Összesen tehát 35 zászlóalj, 20 üteg (ezekből szerbekkel szemben a Maros vonalon 4 zászlóalj, 2 üteg), két repülőszázad, némi lovasság és 3^4 páncélvonat. Egyszóval a románok ereje a magyarokét gyalogságban kétszeresen, tüzérségben háromszorosan, lovasságban meg majdnem húszszorosán múlta felül. A felsorolt magyar erőkön kívül csak Nyíregyházán volt az 5. hadosztály kötelékébe tartozó 111/65. zászlóalj, egyszóval, kompakt tartalék Tiszántúlon nem állt rendelkezésre. Április 10-e táján történt, hogy a szinyérváraljai fronton álló 11/12. zászlóalj lefogta tisztjeit, mert állítólag összejátszottak a románokkal és egy - utólag idegbetegnek minősített hadapród éjjel a bizalnuférfiak szobájába kézigránátot dobott be. A tiszteket rövidesen három kivételével szabadonbocsátották, csak a merénylő hadapródot, egy főhadnagyot és Przybislawski őrnagy zászlóaljparancsnokot kísértették be Szatmárnémetibe, ahol az ügyészségi fogházban zárták el. Nagy Vilmos és az ellenőrzése végett mellé beosztott Steinbrück Ottó százados éppen ebben az időben hivatalos kiküldetésben Szatmáron tartózkodott. Berde Gábor őrnagy jelentette Nagy Vilmosnak, hogy a letartóztatottakkal Garami hadnagy tengerészkülönítménye és a szatmári direktórium tagjai rosszul bánnak. Emiatt Nagy Vilmos és Karikás Frigyes hadosztály politikai megbízott közt éles szóváltás zajlott le, amely után a tengerészkülönítményt elvezényelték Szatmárról (talán azonos a Belényesnél jelzett tengerészszázaddal?) és a letartóztatottakat rendesen élelmezni kezdték. Az ügy kivizsgálása végett Nagy és Steinbrück Szinyérváraljára is kimentek, ahol jegyzőkönyvet vettek fel. A sötétben Szatmárra hazamenet belelőttek az autójukba, majd később kifogyván a benzin, kénytelenek voltak gyalog bemenni Szatmárra. is Przybislawski őrnagy emlékezése szerint (Gabányi J. Mártírjaink, Bp. é. n. 327-328) a székely hadosztály parancsnoksága és a szatmári direktórium közt hatásköri vita folyt, hogy a hadbíróság vagy a forradalmi törvényszék illetékes-e az ügyükben dönteni. Végül is a román támadás utáni napon, amikor a szatmári direktóriumot már letartóztatták, a forradalmi törvényszék ítélt fölöttük és fölmentette őket. Más ítéletet nem is hozhatott. Azt, hogy a románok magyarországi frontjuk északi szárnyán csapatokat vonnak össze, az erdélyi katonai kerületi parancsnokság először március 29-én jelentette Debrecenből a Hadügyi Népbiztosságnak. Közvetlenül a támadás előtt - április 13-15 között - román csapatösszevonásokat észleltek és egyes magyar frontszakaszok állandó ellenséges tűz alatt állottak. A román nagyvezérkar azon állítása, hogy az ellenségeskedést a magyarok kezdték meg, akik több ponton, különösen Szamos völgyében Sikárlónál, Cigányinál és Csúcsánál, valamint Sebes-Körös völgyében, a halmágycsúcsi szorosban megtámadták volna őket, egyszerű koholmány. Ehhez a koholmányhoz azonban a román történészek kényelmi szempontból, presztízskérdésből, vagy tudatlanságból - még két évtized múltán is ragaszkodtak, köztük Kiritescu is, aki az április 16-18 közt lezajlott harcokról így számolt be: ,,A 7. hadosztály a Hadad-Zilah vonalon három oszlopban támadott, egy-egy ezrednyi erőben a 23. és 32. honvéd ezred ellen (23. magyar ezred nem létezett - a szerző megjegyzése), amelyek erős védelmi állásokat építettek ki Bulz és Aranok erdőségeiben. A 27. román bacaui ezrednek sikerült 16-ról 17-re virradó éjjel elfoglalnia Barlát, 17-én este a déli oszlop elfoglalta Szalacsot, az északi oszlop pedig Szoport. A körletben' magyar csapatok legyőzve és nagy veszteségeket szenvedve szétszórtan vonultak vissza nyugat felé. A 7. hadosztály győzelme lehetővé tette a lovasságnak, hogy szintén bekapcsolódjon az akcióba. A 2. rosiori dandár megkezdte előnyomulását a 7. hadosztály jobbszárnyán és estére Korondra ért. A 6. hadosztálynak meg kellett erősítenie a csúcsai szorost, hogy Nagyvárad irányában működhessen, mivel a Sebes-Körös völgye volt tengelye az előretörésnek. Az ellenséges állásokat ezen a vidéken a 39. magyar gyalogsági dandár védte. A (6.) hadosztály csapatai három oszlopra tagolódtak. Az északi és déli oszlopnak a szorostól távolabb bekerítő mozdulatot kellett végrehajtania, míg a középső oszlop egyidejűleg közvetlenül támadott. Az északi oszlopban a 24. Tecuciu ezred koncentráltan támadta és estére elfoglalta Bóján és Starciu falvakat. Másnap az előnyomulást folytatva, kikényszerítette a (további) behatolást Kraszna folyó völgyébe, megteremtve az összeköttetést a 7. hadosztály balszárnyával Szilágysomlyónál. A 12. Cantemir ezredből .álló déli oszlop nagy bekerítő mozdulatot tett a szoros déli részén, elfoglalva Lusca falut és Scoroestul dombját, Csúcsától 25 km-re délre. Innen Sebes-Körös völgyébe, Bulz felé vette útját, hogy a Csúcsán álló ellenség visszavonulási útját elérje. Ugyanebben az időben a 10. és 11. ezred öt zászlóaljából álló, két tábori és egy hegyi üteggel megerősített középső oszlop megtámadta a csúcsai szorosban levő állásokat, megrohamozva azon magaslatokat is, amelyek a szoros északi és déli oldalán ál248