Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken

azonban több olyan lelőhely, a Budapest és Vác környékieken kívül is (pl. Baks vagy Sövényháza-Kőtörés), mely az ott előkerült idegen edénytípusok alapján nem tartozik egyértelműen a nagyrévi kultúrához. 120 g kérdéses leletek és néhány dél-alföldi szórvány alapján

121 a Duna-Tisza-közének egy részén olyan, etnikailag egyelőre nem körvonalazható leletkomplexumra figyelhetünk fel, mely az egyes lelőhelyek földrajzi helyzetétől függően bizonyos szálakkal a dunántúli és jugoszláviai Somogyvár-Vinkovci körhöz kapcsolódik. A fenti összefüggések új megvilágításba helyezik a nagyrévi kultúra kialakulásáról alkotott véleményt. Az egyik lehetséges feltevés szerint a meginduló fejlődés centruma a Tiszavidék volt, mivel a kora-nagyrévi lelőhelyek itt sűrűsödnek különösképpen, itt van a legkorábbinak tartott szentesi és rákóczifalvi (138.) sír, valamint a Hódmezővásárhely-kökénydombi említett leletek. Ezzel a folyamattal egyidőben a Dunántúlon még a Somogyvár-Vinkovci kultúra,

122 Budapest környékén a harangedény-csepeli csoport népe élt, a Duna-Tisza-közét pedig az előbbivel rokon népcsoportok foglalták el. A nagyrévi kultúra fejlődésének egy következő állomása, mikor terjeszkedése soránjellegzetes anyagi kultúrája a Duna-Tisza-közén és a Dunamentén is feltűnik, ami, belső időrendjét tekintve, még a kultúra korai, azaz ökörhalmi fázisában megtörténik. Ezt követi a klasszikus nagyrévi időszak, a teli-telepek kora, amikor a kultúra leletanyagában, földrajzi helyzettől függően már lokális különbségek mutathatók ki. JEGYZETEK 1 Mint a nagyrévi kultúra fontos lelőhelyét a teli-telepek közül a szakirodalom csak Nagyrév-Zsidóhalmot tartotta nyilván. Tiszaug-Kéménytetőről és SzelevényMenyasszonypartról csak szórványleletet említettek. Patay 31; Tompa 65, 66; Kalicz (1957) 55-56. Az 1980. évi ásatás során kiderüít, twgyTisamg-Kéménytetőn vastag nagyrévi réteg van. (Stanczik I.-R. Csányi M. ásatása) 2 Tompa 65-73; 21-r22. t., 23. t. 5. 3 Patay II. t. 5, 7, 8, 11., III. t., V. t. 4. 4 Nagyrév-Zsidóhalmon 1980 őszén nagyszabású leletmentés során a teli-telephez tartozó temető égy részét tártuk fel. 5 Banner-Bóna-Márton, 87-93, 124, 129-139. 6 Tószeg-Laposhalom településtörténetét és kutatástörténetét lásd: Bóna (1980); Stanczik I.: SzMMÉ 1979-1980 63-83. 7 Bóna (1963) 11-23. 8 Nemcsak a publikációkban, hanem az ilyen témájú tervásatásokban is hiány van. 9 A közlésből természetesen kimarad a legújabb vagy még folyamatban lévő ásatások anyaga Tószeg-Laposhalom, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug-Kéménytető). 10 A hiányzó sírszámok más korszakba tartozó sírokat jelöltek. 11 A helyszíni rajzok alapján összetartozásuk valószínűtlen. 12 Ezt a megállapítást kiegészíthetjük azzal, hogy Csalog Zsolt megítélése szerint a sírban női csontváz volt, így a gyermekkel együtt való eltemetése indokolt lenne. 13 Ez az edény Kaposvári Gyula leletmentése nyomán került a múzeumba, a leltárkönyv szerint sírlelet. 14 Ez a lelőhely ugyanannak a partvonulatnak a folytatásában van, amelyiken a zsidóhalmi telihez tartozó temető fekszik. A távolság miatt azonban nem valószínű, hogy összetartoznak. 15 Szolnok-Szőlőhalom néven: Bóna (1963) 12. 16 A legutolsó leletek 1965-ben kerültek be á múzeumba, és Selmeczi László szóbeli közlése alapján hamvasztásos sírokból származtak. 17 Banner-Bóna-Márton 138-139.; Bóna (1963) 12. 18 Patay 31 19 Telepről való származásukat az anyag töredékes állapota valószínűsíti. 20 A kunszentmártoni gyűjtemény jelenleg a szolnoki Damjanich Múzeumban van. 21 Kalicz (1957) 56. 22 Kalicz (1957) 55-56. 23 Kalicz (1957) 53. 24 Kalicz (1957) 53. Raczky P.-R. Csányi M.-Laszlovszky J.-Kovács Gy.-Siklódi Cs. terepbejárása. 25 Ez megegyezik Patay P. elterjedési térképével: Patay V. térkép. A két felső-tiszavidéki lelőhelyről (Gáva, Vencsellő) később bebizonyosodott, hogy a nyírségi csoportba tartozik: Kalicz (1968) 66. 26 Kalicz (1968) 179. 27 Raczky Pál leletmentése 1975. A leletek a szolnoki Damjanich Múzeumban vannak. Ltsz.: 77. 8. 127-144. 28 Kalicz (1968) 126., CII. t. 29 Kalicz (1968) 126. 30 Kalicz (1968) 103. Talán erre utal a nyírségi csoport Ibrony-apártai telepén talált három függőleges bordával ellátott edénytöredék is: XXIV. t. 22; Kalicz N.: ArchÉrt 94 (1967) 17. 31 Kalicz (1968) Abb 3. 32 Szolnok megye területén Kalicz N. a makói csoportot csak egyetlen edénnyel tudta illusztrálni: Kalicz (1968) III. t. 12. A lelőhelyek száma azóta sem szaporodott lényegesen. Rákóczifalva-Kastélydombon, Tiszaszőlős-Csákányszegen és Tiszakürtön kerültek elő hulladékgödörből származó leletek. 33 Kalicz (1955) 49-50.; Kalicz (1958) 195, 201.; Schreiber (1975a) 188-189. 34 Banner-Bóna-Márton 139. 35 Fottiny I.: Dolgozatok 1941. 2, I. t. 36 A Tószeg-ökörhalmi régi ásatásokból származó edények alapján a szerzők 2-3 hamvasztásos sírra következtettek: Banner-Bóna-Márton 139. 37 Banner-Bóna-Márton 133-134. 38 Schreiber (1975a) 199-200. 39 Tompa 71-72. 40 Tompa 75. 41 Tompa 23. t. 5.; Patay V. t. 4. 42 Gazdapusztai 79, 81. 43 Bóna (1963) I. t. 9., II. t. 1, 3., VII. t. 2, 6.; Gazdapusztai XVIII. t. 5. 44 Bóna (1963) VIII. t. 6-7, 9, 11, 13., VI. t. 9. 45 Bóna (1963) IV. t. 7., VI. t. 7, 13. 46 Tompa 19. t. 9.; Schreiber (1973) 2. kép 9. 47 Gazdapusztai XVIII. t. 7., XIX. t. I, 4. 48 Bóna (1963) I. t. 5., III. t. 17., VI. t. 4., VII. t. 5., XIV. t. 2., XV. t. 17. 49 Kalicz-Schreiber (1975b) 290. Abb 2/6. 50 Kivételt képez néhány speciális geometrikus díszítésű korsó: Újdombóvár, Vác, Szentendre-sziget, Gyula-Törökzug. Patay V. t. 1, 2.; Bóna (1963) VIII. t. 14.; Kürti 21. kép 2. ábra 51 Gazdapusztai XVIII. t. 5. 52 Kalicz (1968) X. t. 6. 53 Bóna (1965) XI. t. 6., XIV. t. 5. 54 Korokét, P-Korosec, J.: Fundgut der Pfahlsiedlungen bei lg am Laibacher Moor. Arheoloska Katalog Slovenije III (1969) 14. t. 3., 67. t. 1, 4, 5. 55 Legbiztosabban a késői korsókat lehet elkülöníteni: ezek erősen kihajló peremű, nyomott gömbtestű, hosszú szűknyakú típusok, legnagyobb kiöblösödésük az edény alsó harmadára vagy negyedére esik. 56 Bóna (1963) II. t. 7-8, 10-11., III. t. 1-2., IV. t. 2., VI. t. 2., VII. t. 3., XVIII. t. 2, 6, 9.; Mozsolics A.: A kisapostagi korabronzkori urnatemető, ArchHung XXVI (1942) IX. t. 9.; Kürti 49, 50. kép 57 Bóna (1960) II. t. 11., V. t. 6.; Schreiber (1973) 9. kép 4, 7. 58 Bóna (1963) XVII. t. 19.; Kalicz (1955) VIII. t. 4. 59 Bóna (1963) X. t. 2, 6., XI. t. 5, 6., XII. t. 4, 5., XIII. t. 5, 13., XV. t. 10, 15. stb. 60 Bóna (1963) IX. t. 7, 9, 10. 61 Bóna (1963) III. t. 6-8, 21., V. t. 1-3., XIV. t. 3., XVI. t. 16.; Bóna (1960) II. t. 7., III. t. 4., IV. t. 7, 15., V. t. 10, 11., VI. t. 8, 12. 62 Bóna (1963) III. t. 16., XI. t. 4. 63 Kalicz-Schreiber(1974) 17. kép248., 19. kép 120., 22. kép 98.; Schreiber (1973) 4. kép 5.; Tompa 19. t. 11. 64 Kalicz (1968) V. t. 11., CXXVI. t. 3b. 65 Gazdapusztai XIX. t. 5. Kalicz Nándornál a makói típusok között szerepel: Kalicz (1968) CXXVI. t. 1, 2. A csésze viszont nagyrévi jellegű korsókkal egy leletegyüttesben került elő, tűzhely mellett (1. tűzhely): Banner (1951) 31. Ezért úgy vélem, hogy ez az edény is a nagyrévi kultúra körébe sorolható. 66 Bóna (1963) IV. t. 9., V. t. 6., VI. t. 1. 67 Banner (1957) 19-21.; Banner (1958) 244-245. 68 Banner (1957) 22-24. 6. kép 5, 6, 12.; Banner (1958) 249-250. Abb. 6/5, 6, 12. 69 Banner (1957) 21.; Banner (1958) 250.; Patay I. t. 4. 70 Tompa 23. t. 5.; Patay V. t. 4.; Kürti 43-44., 21. kép 2. ábra 71 Bóna (1963) VIII. t. 14.; Banner-Bóna-Márton 113., 17. kép 11. 72 Giric XIV. t. 40/2. 73 Giric 207.; Tasic (1972) 16-17.; Bankoff, A: Decorated Pottery from the Cemetery of Mokrin. Mokrin II (1972) 60. 74 A legkorábbi feltartott karú ábrázolások a neolitikumból ismertek: Müller-Karpe, H.: Handbuch der Vorgeschichte Bánd II Jungsteinzeit (Text) 393-395. 75 Giric LXXIV. t. 282/3.; Tasié (1972) VI. t. 16. 76 Hogy a harmadik ábra is a mondanivaló része, a másik kettővel összefügg, azt a képszerkesztés bizonyítja, ugyanis a fésűmotívum tengelye egybeesik a két alsó képmezőt elválasztó sávval. 77 Tasic (1972) 17-18. 78 Bóna, I.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung IL (1975) 215-216. 79 Schreiber (1973) 6. kép. 10.; Kalicz-Schreiber 1974 209. 20. kép 7. 80 Kalicz-Schreiber (1975b) 2. kép 9.; Kalicz-Schreiber (1976) 3. kép 6. 81 Gazdapusztai XIX. t. 8. Az edény ÉÉNy-DDK-i irányítású zsugorított csontvázassírból (4. sír) került elő: Banner (1951) 33. Kalicz N. monográfiájában a makói csoport típustábláján szerepel: Kalicz (1968) CXXVI. t. 10. 82 Bóna (1963) I. t. 2., IV. t. 8 9., V. t. 6., VI. t. 1, 3. 83 Schreiber (1973) 5. kép 5.; Kalicz-Schreiber (1974) 20. kép 53., 22. kép 62, 98. 84 Banner-Bóna-Márton 136., 29. kép 1.; Bóna (1963) I. t. 10., IX. t. 8. 59