Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken
végig használatban volt. Legkorábban a harangedény kultúrával kevert leletegyüttesekben tűnik fel. A 2. sír edénye (9. kép 10) a késő-nagyrévi telep- és temető-leletek egyik legjellegzetesebb képviselője. Bóna István utalt rá, hogy ez az edényforma az, amelyen leginkább felismerhető a perjámosi kultúra hatása. 104 A Duna-menti lelőhelyeken főleg talp nélküli változatai fordulnak elő.ios Tószegen ugyanilyen és kissé eltérő alakban, talpas és talp nélküli változatban egyaránt megtalálható. 106 Ehhez a típushoz tartozik a 14 a. képen látható fegyverneki edény is, és ez a füles pohárral együtt (14. kép 1) a lelőhelyet a nagyrévi kultúra késői szakaszára keltezi. A Törökszentmiklóson is előkerült füles pohár (14. kép 3) előzménye a korai nagyrévi időszakban is megvan, ahogy ezt a Szolnok-szőlősihalmi vastag profilált aljú edény is bizonyítja (11. kép 5). Nem egyértelmű a közölt anyag tekintélyes hányadát alkotó egyfülű korsók datálása. Mivel az előkerülés körülményeit, a leletösszefüggéseket nem ismerjük, keltezésükhöz a tipológiát kell segítségül hívni, mely azonban minden egyes darabra vonatkozólag nem ad útmutatást. Ezért csak azokat az edényeket emelem ki, melyeknek a kultúrán belüli relatív időrendi helyzetéről a tévedés kockázata nélkül lehet nyilatkozni. Ez az oka annak is, hogy a kronológiai sorrendet felcserélve először a biztosan későinek ítélt darabokat veszem számba. A hosszú nyakú, nyomott gömbtestű újbögi korsónak (14. kép 4) és a tiszaföldvári talpas töredéknek (14. kép 2) a megfelelőivel a Tószeg-laposhalmi leletek között találkozunk, 107 tehát a kultúra klasszikus vagy késői időszakát képviselik. A késői kulcsi típus 107a és a perjámosi kultúra edényeinek lágyabb lekerekítettebb formáit idézi néhány szelevényi korsó (14. kép 6., 17. kép 4., és talán: 15. kép 5), és ez a hasonlóság, mely a két népcsoport közti, máshol is megfigyelhető intenzív kapcsolat következménye, már önmagában is a késői datálás mellett szól. Ugyanennek az időszaknak az emléke a 15. kép 3. ábráján látható, erősen kihajló peremű lencsetestű korsó is. 107b Vitathatóbb a korai típusú korsók elkülönítése. Ehhez az egyik kiindulópont az a negatív jelenség, hogy a rövid nyakú, zömök, erősen kihasasodó formájúak a váll alig látható jelölésével vagy anélkül a kultúra késői szakaszának eddig közölt anyagából hiányoznak. Ennek alapján a kultúra korai szakaszába sorolható az egyik szelevényi (16. kép 5), ill. a szajoli korsó (14. kép 9), amit az is alátámaszt, hogy hasonló darabok a sokat idézett szentesi sírban és a kökénydombi leletegyüttesben kerültek elő. 108 Közös tulajdonsága ezeknek az edényeknek, hogy legnagyobb kiöblösödésük az edény kb. fele magasságában található, míg ez a későbbi periódusban az alsó harmadára sőt negyedére tolódik. S ezzel tovább bővíthetjük a most között korai korsók számát a 15. kép 1. és a 17. kép 5. ábráján látható szelevényi edényekkel. Utóbbihoz hasonlót a szőregi temető 179. sírjában találunk. 1 " 9 A Tószeg-ökörhalmi és a szandai sírokból származó analógiák alapján a nagyrévi kultúra korai szakaszába sorolhatók a kettős kónikus korsók: a két törökszentmiklósi (14. kép 7-8), ill. több szelevényi darab (15. kép 2., 16. kép 2., 16. kép 4, 7., 17. kép 3, 6.) Néhány olyan edény is előfordul, melyhez azonos alakú párhuzamot lehet idézni a kőtörési csoportba sorolt lelőhelyekről 110 (17. kép 1,7,9., 15. kép 4., 16. kép 6.) A felszíni gyűjtésekből származó töredékek közlésével elsősorban az volt a célom, hogy a jövőben publikálandó hiteles, objektumhoz, esetleg települési szintekhez köthető leletanyaghoz összehasonlításul szolgáljon. E telepek biztos keltezése is csak akkor válik lehetővé. Néhány töredékről már most megállapítható, hogy a kultúra klasszikus időszakát képviseli (19. kép 1-3), de olyan is van, amelyik a korai periódus emlékét őrzi. (20. kép 9) A fenti eredményeket összegezve, a Tószeg-ökörhalmi, a Szolnok-szőlősihalmi és a rákóczifalvi leletegyüttesek, a szajoli, a két törökszentmiklósi korsó a nagyrévi kultúra korai szakaszára datálhatok. A késői periódust pedig a Tiszainokán, Fegyverneken, Törökszentmiklóson, Újbögön, Tiszaföldváron előkerült edényekkel tudtam illusztrálni. Speciális helyet foglal el a felsorolt lelőhelyek között a szelevényi, mert itt a kultúra korai és késői szakaszának leletei is előfordulnak. S ez különösen akkor válna jelentőssé, ha a későbbi kutatások során beigazolódna az a feltevés, hogy ezek az edények a menyasszonyparti telitelepről származnak, mert azt bizonyítanák, hogy a telepek teliszerű fejlődése a kultúra területén nem egyidőben indult meg. Az elemzett leletanyag nagy része a Közép-Tiszavidék jellegzetes, a kora-nagyrévi időszakban használatos edénytípusainak teljes tárát adja, így lehetőségem nyílik arra, hogy anyagközlésem befejezéséül az egykorúnak tartott Budapest környéki sírleletekkel összehasonlítsam. A közölt anyagot felhasználva, elsősorban a tököli, alsónémedi, budakalászi és a békásmegyeri temetők anyagára támaszkodhatom. A Szolnok megyei leletegyüttesekben leggyakrabban előforduló, legjellemzőbb edénytípus a kihajló peremű egyfülű, ún. „nagyrévi korsó", mely a kultúra más lelőhelyein is elmaradhatatlan forma, ezért feltűnő teljes hiányuk az említett Budapest környéki temetőkben. Utóbbiakban gyakori viszont a szélesebb szájú, alacsonyabb, inkább a bögrék kategóriájába eső edénytípus, melynek megfelelői nincsenek meg a Közép-Tiszavidéken, csakúgy mint a zömök, általában bordadíszes füles fazekaknak. 111 Az urnák alakja mindkét területen hasonló, de - ahogy erre már korábban utaltam - a békásmegyeri és tököli urnák hengeres nyakformálása eltérő. Különbségek mutatkoznak a nagyrévi kultúrára oly jellemző kihajló peremű, legtöbbször négyfülű tálak formáiban. A harangedény-csepeli csoport tálai mélyebbek, a vállban nem olyan éles törésvonalúak és a legnagyobb rokonságot nem annyira a közép-tiszavidéki nagyrévi típusokkal mutatják, mint inkább a pitvarosi csoport és a Somogyvár-Vinkovci kultúra egyes tálformáival. 112 A két terület anyagi kultúrája tehát eltérő képet mutat, amin az sem változtat, hogy a seprűdíszes fazék és a fordított csonkakúp alakú, egyenes peremű tál közös forma, ezek ugyanis általános kora-bronzkori formák és díszítésmódok. Néhány szigetszentmiklósi edényt kivéve Budapest környékén eddig hiányzik a közép-tiszavidéki ún. ökörhalmi típusú leletanyag megfelelője. 113 Külön figyelmet érdemel a hosszú hengeres nyakú kihasasodó, széles szalagfüllel ellátott korsó, néha plasztikus bordákkal vagy bajusszal díszítve, mely a Budapest környéki temetők jellemző típusa. 114 Előzménye megtalálható a Makó-KosihyCaka körben, 115 de megfelelői a Somogyvár-Vinkovci kultúra dunántúli és jugoszláviai lelőhelyein egyaránt gyakoriak. 116 Az Alföldön legdélebbi előfordulása a Sövényháza-kőtörési együttesben, ill. Ásotthalmon van. 117 Jugoszláviában a Duna és Száva közti területen a Vinkovci kultúra néhány lelőhelyét, ahol ez a korsóforma is előfordul, N. Tasié, korábbi véleményével szemben, a nagyrévi kultúra körébe helyezi. > 18 Ez az edénytípus azonban a nagyrévi kultúra legtipikusabb közép-tiszavidéki leletegyütteseiből hiányzik és nem találjuk meg folytatását a későnagyrévi anyagban sem. S ezzel eljutottam a probléma gyökeréig : míg a közép-alföldi késő-nagyrévi időszak anyagi kultúrája egyenes továbbfejlődése az ugyanezen a területen korábban meglévő ún. ökörhalmi típusú leletegyütteseknek, addig a Budapest környéki későnagyrévi és a harangedény-csepeli csoportba tartozó anyag között alig van tipológiai összefüggés. Utóbbi tehát nem lehet előzménye a klasszikus nagyrévi időszaknak, sőt a nagyrévi kultúrával való bárminemű azonosítása is kétségbe vonható. A leletek összehasonlító vizsgálata a kőtörési csoporttal kapcsolatban is hasonló kérdéseket vet fel, melyekre biztos választ csak a további kutatások adhatnak. Annyi azonban már most valószínűnek látszik, hogy az ebbe a csoportba sorolt leletanyag nem egységes. A szőregi négy sír és néhány szórvány edény a nagyrévi kultúra jellegzetességeit mutatja, és bizonyos ismérvek alapján indokolt lehet külön típusba sorolásuk, 1 ly van 58
