Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken

zál.

77 Ez érthetővé tenné az emberalak fejjel lefelé, a vízben tükröződő fordított képmását kifejező ábrázolását, s az egész kompozícióban benne sejthetjük a túlvilág megfogalmazását is. A rákóczifalvi urnának az emberalakok közé eső oldalain fordított V alakú plasztikus bordával meghatározott háromszög alakú mezőben háromágú fésűmotívum található. Elképzelhető, hogy az önálló fésűminta három, ill. a főmotívum kilenc ága között fennálló matematikai összefüggés nem véletlen, ezt az állítást azonban nehezen tudnám bebizonyítani, mivel a hasonló ábrázolások között számszerű törvényszerűséget eddig nem lehetett felfedezni. Ezeknek az ábrázolásoknak az előfordulását, mint az Banner János számtalan analógiájából ismeretes, sem helyhez sem időhöz nem köthetjük, az azonban kétségtelen, hogy számuk a korabronzkorban, ezen belül is a nagyrévi, ritkábban a perjámosi kultúrában különösen megnövekedett. Bóna István a dunántúli mészbetétes kerámia fésűs csüngőivel kapcsolatban utalt a motívum déli eredetére, s előzményének az Égeikum hasonló mintájú agyagtárgyait tartja.™ A nagyrévi leletanyagban megfigyelhető gyakoriságuk a kultúra genezisében a helyi tényezők mellett a délről jövő kultúrhatások bizonyítéka. Kibővíthetjük a rákóczifali urna analógiáinak körét, ha most nem díszítésének tartalmára, hanem egyes, az ábrázolt téma szempontjából kevésbé fontos elemeire és a plasztikus minta technikai kivitelére figyelünk. Elsősorban arra a békásmegyeri urnára asszociálhatunk, mely a harangedény-csepeli csoport temetőjében került elő. Nagyságát és formáját tekintve is hasonlít a rákóczifalvihoz, csak hengeres nyaka különbözteti meg attól.

79 Rajta az egyik díszítőelem: a három plasztikus bordából álló fordított V alakú motívum, a másik: négy függőleges borda a vállon. A két minta ugyanolyan szimmetrikus elrendezést mutat, mint a rákóczifalvi urna ábrái. A fordított V alakú, három plasztikus bordából álló motívum egy mezőkomáromi töredéken

80 és a Hódmezővásárhely-kökénydombi 4. sír edényén

81 is felfedezhető. E párhuzamok segítségével a rákóczifalvi 61. sírt, az urna egyedi volta ellenére biztosan keltezhetjük a nagyrévi kultúra korai szakaszára. A sírmellékletek elemzéséből kiderült, hogy a rákóczifalvi temető mindegyik halottját a kultúra korai szakaszában temették el. A legkorábbinak a 138. sír bizonyult, a többi között kronológiai különbséget nem tehetünk. Tehát a temetkezési rítus és a sírok földbe kerülésének időpontja között összefüggést nem fedezhetünk fel. (Annál is inkább, mivel a késő-nagyrévi időszakból is ismerünk csontvázas sírokat. (L. később: Tiszainoka 2. sír) A felsorolt tényeket figyelembe véve azonban feltehető, hogy a csontvázas sírok aránya az Alföldön a kultúra korai szakaszában magasabb volt. A Szolnok-szőlősihalmi és a Tószeg-ökörhalmi leletanyag elemzését, mivel síregyüttesekre szétválasztani nem lehet, edénytípusok szerint rendszerezve ismertetem. 1. Urnák. Lényegében azonos, ívelt nyakú, kihajló peremű típusok. (10. kép 2, 5., 13. kép 1, 6-7., 14. kép 5) Egy-egy példányán az edény alsó harmadán ujjbenyomkodásos borda fut körbe (14. kép 5., 13. kép 6). Párhuzamait megtaláljuk Szandán és a régi ökörhalmi anyagban.

82 Az egykorú Budapest környéki anyagban ennek a formának cilindrikus nyakú változatai fordulnak elő.

83 Nagyméretű tojástestű variánsát egy darab képviseli (12. kép 2), rokonait Nagyrévről és egy Tószeg-laposhalmi sírleletből ismerjük.

84 Az urnák viszonylag nagy számából több urnás rítusú sírra következtethetünk. 2. Korsók. A szóbanforgó temetőkben is a leggyakoribb típus. Megerősítik azt az állítást, hogy a kettős kónikus alakúak (10. kép la-b., 11. kép 1, 2., 12. kép 3-4., 13. kép 3-5) ill. a viszonylag rövid nyakú, öblös típusok, a váll jelölése nélkül a kultúra korai szakaszára jellemzőek.

85 A 10. kép 1. ábráján látható korsóhoz arányaiban hasonló került elő a szőregi temető 193. sírjában.

86 A fül perem alatti kiszélesedése is kora-nagyrévi sajátosság, és az említett szőregi edényen is megfigyelhető. 3. Csészék és tálak. E formáknak valamennyi, a nagyrévi kultúrára jellemző típusát reprezentálják (11. kép 4., 12. kép 5. ill. 11. kép 8-9). Analógiáiról a rákóczifalvi azonos edényformákkal kapcsolatban már szó esett. Ali. kép 4. ábráján lévő csészéről még megjegyzendő, hogy az erősen profilált, rendkívül vastag aljkiképzés, mely más típusokon is megfigyelhető,

87 a kultúra késői szakaszában ritkán fordul elő. Hasonló, de nem teljesen azonos formát a szőregi temető 176. sírjában is találtak.^ A többi edényformának csak egy-egy példánya szerepel a leletek között. 4. Fazék. Az ökörhalmi fázis jellegzetes típusa (13. kép 2) Analógiáit a rákóczifalvi 138. sír hasonló edénye kapcsán már ismertettem. 5. Amfora. A már közölt inkrusztált edénnyel együtt a Szolnok-szőlősihalmi temető legkorábbi darabja.

88 (11. kép 7) Ez az öblös, szűknyakú forma, bekarcolt háló-díszítésével a nagyrévi kultúrát megelőző időszakhoz, a makói körhöz kapcsolódik.

89 Nyúlánk, szélesebb szájú, tojástestű variánsait Bóna István a kőtörési csoport jellemző típusainak tartja.

90 6. Pohár. A Duna-meníi nagyrévi lelőhelyeken találjuk meg rokon formáit.

91 Vastag, profilált aljú változatai - ahogy erről a fordított csonkakúp alakú tálnál már írtam - a kultúra korai szakaszában készültek. (11. kép 5) Sima aljú formában a későnagyrévi korszakban is tovább él. (L. fegyverneki és kunszentmártoni darabokat is: 14. kép 1, 3.) 7. Fazék. Ritka forma, melyhez hasonló Tószeg-Ökörhalomról származik (10. kép 3).

Qlfl A kökénydombi 4. sír edénye emlékeztet rá,

92 ill. a Somogyvár-vinkovci kultúra szavai telepén került elő rokon edényforma.

93 8. Csupor. Közeli rokon, de nem azonos típusok (10. kép 4., 11. kép 6). A 10. kép 4. ábráján lévő edény párhuzamai a szőregi 179., 184. sírokból, az ószentiváni temető 4. sírjából

94 ill. Röszkéről ismertek,

95 talpas változatban pedig - nagyrévi hatásként - az óbébai és a pitvarosi temetőben is előfordul.

96 A nagyrévi kultúra és a pitvarosi csoport között fennállt intenzív kapcsolat bizonyítéka. A harangedény-csepeli csoport közölt anyagában nincs, de a típustáblán szerepel.

97 9. Talpas edény (12. kép la-b). A leletanyag egyik legfontosabb darabja, mert benne ötvöződik a korszakra jellemző kétirányú (déli és nyugati) kultúrhatás. Talp nélküli hasonmása Dunaalmáson került elő,

98 de analógiái messzire vezetnek: területünktől távol a proto-aunjetitzi körben Cseh-Morvaországban, Sziléziában is feltűnnek." Az áttört csőtalp déli hatás következménye. A nagyrévi kultúra korai szakaszának történeti értékelését megnehezíti, hogy anyagi kultúráját a Közép-Tiszavidéken kizárólag temetőkből ismerjük. A sírmellékletek m típusai, azok megoszlása pedig nem azonosítható a mindennapi életben használt edényformákkal, amint ezt a békásmegyeri kevés közölt temető- és telepanyagban érzékelhető különbség kiválóan illusztrálja.

100 E megfigyelés kiegészíti Bóna Istvánnak azt az észrevételét, hogy a sírokban a halott mellé tett kerámia rossz minőségű, gyengén kiégetett, tehát nem használati tárgy volt, hanem a halott számára készült.

101 A kora-nagyrévi telep hiánya különösen Tószegen szorul magyarázatra, mivel az ökörhalmi temető a Laposhalomtól legfeljebb 800 méterre fekszik, s ez a teleptemető közti ideális távolság példája lehetne. A laposhalmi telitelepen azonban eddig alig került elő olyan leletanyag, amely a nagyrévi népesség legkorábbi megtelepedéséről tanúskodna.

102 Ez a kevés lelet mégis arra utal, hogy a halom alján a későbbinél lényegesen kisebb területen talán megtalálható a korai települési mag. A nagyrévi kultúra késői szakaszát képviseli a két tiszainokai sír. Az 1. sír seprűdíszes, fazék alakú urnájának pontos párhuzamai találhatók a kulcsi típusú leletegyüttesek között (9. kép 6).

103 A lapos, átfúrt ún. csuklóvédő lemeznek (9. kép 5) nincs kronológiai jelentősége, mivel a nagyrévi kultúra idején 57