Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

R. Csányi Marietta: A nagyrévi kultúra leletei a Közép-Tisza vidéken

kolás hangsúlyozza. Sárgásbarna, kissé fényezett. Ltsz.: 70.13.1. (14. kép 1) Kunszentmárton-Bohonya A lelőhelyről Kalicz Nándor gyűjtött néhány nagyrévi töredéket. 1979 őszén a község környékén ismét terepbejárásokat végeztünk, melyek során a Bohonya-parton újabb jellegzetes nagyrévi cserepeket találtunk.

24 1. Áttört négyszögletes talpon álló korsó aljtöredéke. Szürkésfekete, alig fényezett. Ltsz.: 63.64.4. (19. kép 1) 2. Korsó bordadíszes válltöredéke. Ltsz.: 63.64.2. (19. kép 2) 3. Széles szájú kancsó töredéke, a peremből kiinduló, alul szögletesen kiszélesedő szalagfüllel. Plasztikus függőleges bordadísz fut végig a fülön át, valószínűleg az edény aljáig. A fül alatt a függőleges bordából V alakban kiágazó plasztikus díszítés látható. Az edény hasát másutt a vállnál kezdődő függőleges borda díszíti. Ltsz.: 63.64.1. (19. kép 3) 4. Kihajló peremű, fordított csonkakúp alakú tál töredéke, szalagfüllel. Vállát bevagdosások tagolják. Szürkéssárga, enyhén fényezett. (19. kép 4) 5. Vastagfalú, seprűdíszes edény aljtöredéke. (19. kép 5) 6. Vastagfalú, seprűdíszes edény oldal töredéke. Vörösessárga. (19 .kép 6) 7. Vastagfalú, durva megmunkálású edény plasztikus bordával díszített oldaltöredéke. Sárgásvörös. (20. kép 2) 8. Vékonyfalú edényke válltöredéke, rajta a függőleges és vízszintes bordák parányi függesztőfület utánzó bütyökben találkoznak. Némelyik bordát bevagdosások tagolják. Vörösessárga, fényezett. (20. kép 1) 9. Vékonyfalú edény plasztikus bordával díszített oldaltöredéke. Szürkéssárga, fényezett. (20. kép 3.) 10. Kihajló peremtöredék. Sárgásvörös, fényezett. (20. kép 5) 11. Kihajló peremtöredék. Szürkéssárga, fényezett. (20. kép 4) 12. Kihajló peremtöredék. Szürke, fényezett. (20. kép 6) 13. Tál vízszintes állású fogórésze. (20. kép 7) 14. Vékonyfalú korsó válltöredéke. Szürkéssárga, kissé fényezett. (20. kép 8) 15. Vastagfalú, durva megmunkálású fazék ujjbenyomkodásos bordával díszített nyaktöredéke. Téglavörös. (20. kép 9) 16. Vastagfalú, durva megmunkálású edény ujjbenyomkodásokkal tagolt fenéktöredéke. Sárgásvörös. (19. kép 7) A bemutatott'leletek származási helyét térképre vetítve, a nagyrévi kultúra településterületének északi ill. keleti határvonala is kirajzolódik. (21. kép) A Fegyvernek melletti Szapárfalu az elterjedési térkép északkeleti pontja.

25 A tőle északra fekvő területet - ahogy ezt a kutatás már megállapította - a hatvani kultúra foglalta el.

26 Egyelőre tisztázatlan azonban, hogy a két kultúra (nagyrévi és hatvani) fejlődése kezdettől fogva párhuzamos-e. A térképen látható Szolnok-Fegyvernek vonaltól északra az Alföldön nagyrévi típusú lelet önállóan nem fordul elő. Alattyánban 1973-ban leletmentés során egy hulladékgödörből a nagyrévi kultúra késői fázisára keltezhető korsótöredék került elő olyan hatvani leletanyaggal, mely a kultúra korai szakaszának sajátosságait mutatta.

27 A két kultúra egyidejűségét először bizonyító nagyrévi korsó a hatvani kultúra Tápiószele-tűzkövesi telepén egy hulladékgödörből került elő.

28 Ez az edény a nagyrévi kultúra fiatalabb időszakának jellemző típusa. A környezetében talált töredékeken csak a hatvani kultúra általános stílusjegyei fedezhetők fel, de nem sorolhatók egyértelműen sem a korai sem a késői fázisába. Erre vonatkozólag azonban a hulladékgödör sztratigráfiai helyzete némiképp útbaigazít: a telljellegű telep alsó rétegéhez tartozott,

29 tehát a benne lévő leletanyag nem keltezhető a hatvani kultúra legfiatalabb időszakába. A felsorolt adatok ismeretében bizonyosra vehető, hogy a nagyrévi kultúra feltűnése megelőzte a hatvaniét. Arra a kérdésre azonban, hogy a kora-nagyrévi időszakban kik voltak északon és keleten a szomszédos területek lakói, ma még nincs válasz. A Szolnok-szőlősihalmi temetőben (ökörhalmi fázis) előkerült inkrusztált edényre hivatkozva állapította meg Kalicz Nándor, hogy a nyírségi csoport megérte a nagyrévi kultúra kialakulását,

30 tehát létezett még a makói típusú leletek eltűnése után is. A telepek elterjedése alapján azonban a nyírségi csoport népe nem állhatta útját a nagyrévi terjeszkedésnek.

31 A megoldás kulcsa a bronzkori fejlődést megindító népcsoportok területi és időrendi viszonyának tisztázásában lenne, melyhez azonban forrásanyag éppen a Közép-Tiszavidéken alig áll rendelkezésünkre.

32 A közvetlen adatok csak azt bizonyítják, hogy a késői nagyrévi leletek ideje részben a kora-hatvani periódussal párhuzamosítható. A nagyrévi kultúra élete azonban valószínűleg nem szűnik meg a fiatalabb hatvani időszak elején csak később, mikor a hatvani kultúra elfoglalja a nagyrévi szállásterületet is. Szolnok megye itt bemutatott, eddig közöletlen korabronzkori leletei a nagyrévi kultúrának nem azonos időszakából származnak. A legkorábbiak a Szolnok-szőlősihalmi, Tószeg-ökörhalmi edények és a kilenc rákóczifalvi síregyüttes. Ez a néhány hiteles sír - s jelentőségüket a bennük talált mellékleteken túl ez adja meg elsősorban - módosítja a nagyrévi kultúra temetkezési rítusáról eddig kialakult véleményt. Mielőtt azonban az egyes sírokban megfigyelt temetkezési módokat elemezném, ki kell térni a temetőtérkép tanulságaira. A feltárt kb. 1000 m

2-nyi területen egy 25-30 m átmérőjű ovális vonal mentén sorakoztak a sírok, egymástól való távolságuk átlagosan 7 m. Ennek a temetkezési rendszernek lehet a következménye, hogy viszonylag nagy területen csak kevés sírt találtak. Számításba kell ugyan venni, hogy a térkép nem teljes értékű, mivel a későbbi (késő bronzkori, gepida, avar, honfoglaláskori) temetkezések több korabronzkori sírt megsemmisíthettek. Elhelyezkedésük ilyen rendje azonban nem lehet csak a véletlen műve. Ehhez összehasonlításul egykorú temetők adatait kellene felidézni, amit azonban megnehezít, hogy értékelhető információink zöme Budapest környékéről származik, ahol a korai nagyrévi jellegűnek tartott leletek nem önállóan fordulnak elő (harangedény-csepeli csoport). A tököli, a budakalászi, az alsónémedi és a békásmegyeri temetőkben a sírok kisebb csoportosulásait figyelték meg.

33 A Rákóczifalván tapasztalt kör alakzatnak semmi nyoma. A koranagyrévi időszakból értesüléseink sajnos éppen az Alföldön lényegesen hiányosabbak. Nem ismerjük a Szolnokszandai három sír helyzetét, A tószeg-ökörhalmi és a Szolnokszőlősihalmi temetkezések összefüggéseiről sincsen dokumentum.

34 Móra Ferenc feljegyzései alapján csak következtetni tudunk a szőregi temető négy hamvasztásos sírjának viszonyára. Közülük három (179., 184., 176.) ugyanannak a tulajdonosnak a telkén került elő, a negyedik tőlük távol egy másik parcellán.

35 Amennyire - más adat híján - az edények számából következtetni lehet, a felsorolt temetők mindegyikéből csak néhány sír került napvilágra, ami talán a rákóczifalvihoz hasonló temetkezési rendből adódik. A sírok száma egy-egy lelőhelyen, a becslések szerint a 10—15-öt nem haladja meg.

36 A rákóczifalvi nagyrévi sírok, a temetkezési rítust tekintve azonban egyedülálló, speciális helyet foglalnak el a nagyrévi temetkezések sorában. A kilenc sír közül háromban a halottat zsugorított helyzetben temették el, kettőt (115., 138. sír - 7, 7/a kép) a jobb, egyet (4. sír - 2. kép) a bal oldalán fektetve. (Nem számíthatjuk ide a 87-88. sírt, melynél az edénytöredékek és a csontváz összetartozása az ásatási napló szerint bizonytalan.) A csontvázak tájolása nem egységes, amennyiben a 4. és 115. sír K-Ny-i, a 138. sír D-É irányítású. Egy-egy sír képviseli a szórthamvas (13. sír) és urnás (61. sír - 4. kép) rítust, egy esetben pedig a pitosz-temetkezés látszik valószínűnek (114. sír - 6. kép). Három sír rítusát a 53