Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában

Iának. Heves harc után 17-én, mivel a magyarokat azon veszély fenyegette, hogy a Bulz-ot támadó 12. Cantemir román ezred el­vágja visszavonulási útjukat, kénytelenek voltak a völgyszorost 15 km hosszúságban kiüríteni és Bután irányában menekülni. Április 17-én este Csúcsa, Sebes Körös völgyszorosával ... a 6. román hadosztály kezébe került. A 2. vadászhadosztály arcvonalban támadta a halmágycsú­csi szorost a 10. vadászezred és az erdélyi belényesi ezred csapa­taival, öt tábori üteggel, egy gránátos üteggel (obuziere) és egy autós lövegszakasszal... A völgyszoros déli részén a 3. dandár csapatai bekerítő mozdulatokat hajtottak végre, a 3. vadászez­red elfoglalta Talácsot (Talaciu), kétórai harcban Honctőt... Estig a hadosztály több mint 30 kilométert haladt előre a Körös mentén, sok foglyot ejtettek... Butinnál, Borossebes mellett heves harc folyt a 3. vadászezred s a magyar csapatok közt. A vadászok támadása Diamandi tartalékos őrnagy vezetése alatt kiűzte az ellenséget állásaiból. Ebben a harcban ellenséges golyótól találva elesett Paulian ezredes, a 3. vadászdandár pa­rancsnoka. Balra, Zámnál az 1. vadászhadosztály egy különítménye előnyomult Maros mentén Máriaradnáig, amelyet elfoglalt, így fedezvén a balszárnyát a 2. vadászhadosztálynak. (17-én vagy 18-án - szerző megjegyzése.) Jobb oldalon Rasoviceanu ezredes parancsnoksága alatt vegyes különítmény egyrészt azokból a csapatokból, amelyek résztvettek a halmágycsúcsi szoros elfog­lalásában, a 9. vadászezred, egy zászlóalj a belényesi ezredből tüzérséggel áthaladt a Fekete Körös völgyében Belényes irányá­ban. A Dealul Mare-i erős állást egy magyar kadétzászlóalj (csak egy század volt - a szerző) védte, amely különös hősies­séggel harcolt és nagy veszteségei voltak. Másfél órai harc után a kadétokat menekülésre kényszerítették, A vadászok elfoglal­ták Dealul (Maré) csúcsát, ahonnan Belényes látható. A kadé­tok megkísérelték, hogy új ellenállási vonalat szervezzenek Kristyórnál, de a vadászok heves támadások után napnyugtáig elfoglalták. Egy új ellenállást Cárpinetnél elkeseredett, egészen éjfélig tartó harcban szétzúztak, a kadétok parancsnokát fog­lyul ejtették, de a zászlóalj maradványai visszavonultak Vaskóh felé, amelyet a mi csapataink éjfél után elfoglaltak... (Kratoch­vil térképe szerint a vaskóhi körletben összesen 6 magyar század volt - a szerző.) Rasoviceanu különítménye folytatta előnyomu­lását Vaskóhtól Belényes felé, amely jól volt védve gyalogság és erős tüzérség által. A belényesi ütközet heves volt. Nyégerfalva és Kőröstárkány éjjel az ütközet folyamán fel volt gyújtva és el­foglalva. Katonáink jelentős zsákmánya közt egy teljes üteg volt. "19 Április 16-án a székely hadosztály eszerint Szilágycseh-Ha­dad-Bogdánd-Alsószopor vonalán kapta a román támadás el­ső hullámát. E vonaltól északra a 2. lovashadosztály és az Olte­anu-különítmény egyelőre felderítésre szorítkozott. A székely csapatok jól verekedtek, Hadadnál egy román zászlóalj törzsét és parancsnokát is elfogták. A székely hadosztályparancsnok­ság kérte a 21. székely ezrednek Tasnádra irányítását, amit Tombor vezérkari főnök el is rendelt.20 Reggel 10 órakor Kra­tochvil ezredes visszavonulásra adott parancsot, amelynek poli­tikai háttere miatt az ellenforradalom bukása után megjelent irodalom egyhangúlag elmarasztalta. Kratochvil katonai szem­pontból azzal indokolja ezt a lépést, hogy a csúcsai szorost védő nemzetközi zászlóaljak az első ágyúlövésekre eldobták a fegy­vert, rabolva vonultak vissza Nagyvárad felé, ezért a székely kü­lönítményjobbszárnya védtelen maradt. A valóság az volt, mint azt a már idézett román forrás is bizonyítja, hogy a csúcsai szo­rost északra oldalozó román oszlop ékelődött a székely hadosz­tály jobbszárnya és a 39. dandár királyhágói csoportja közé. A belényesi csoport a román túlerő ellen jól tartotta magát. A legutolsó három évtized folyamán közzétett magyar irodalom erről nem sokat közöl, a nagyváradi kadétiskola növendékeiről sem emlékezik meg külön (III. és IV. éves növendékekből állott századuk), habár az elismerést román történészek sem tagadták meg tőlük. Azonban a csúcsai front védőinek teljesen visszaem­lékezésekre támaszkodó méltatására már sor került. Utóbbiból kiviláglik, hogy ez alkalommal kitüntette magát a 4. sz. páncél­vonat. 21 A 6. hadosztály kőrösvölgyi csoportjánál pánik tört ki, az ott álló három zászlóalj rendetlenül visszavonult, Honcztőnél a 111/46. zászlóalj még tartotta magát a Zöldes felől támadó ellen­séggel. Rab Ákos hadosztályparancsnok jelentésében úgy véle­kedett, hogy ha a románok nem támadnak Maros völgyéből, előnyomulásuk föl lesz tartóztatva. 22 Valószínűleg még nem ka­pottjelentést a soborsini megfigyelő osztagból. (A soborsini vé­dőszakaszról nem találtam aktát.) Ki kell emelni a 8. sz. páncél­vonat hősies küzdelmét, amely a román vonalak mögé hatolva tüzérségi telitalálatot kapott és a síneket is fölszedték mögötte. Másnap azonban mégis kivágta magát. (Boncza felől román re­guláris katonaság és felfegyverzett román lakosság is hátbatá­madta.) Április 17-én a 6. hadosztály már teljes felbomlásban, 50 kilométerre hátrált az előző napi állásaitól. A románok e had­osztály fogságba esett katonáit lemészárolták. A 6. hadosztály 428/hdm. sz. alatt jelenti: „A hivatásos havidíjasaink (volt tisz­tek és altisztek) a legnagyobb odaadással és elszántsággal az utolsó pillanatig megálltak helyüket, sokhelyt majdnem maguk­ra hagyatva, ezek közül sok sebesült, vagy a végkimerültségig kifáradt egyén, hogy ne essen román fogságba, főbelőtte magát. A hadosztályparancsnokság jelenlegi tapasztalatai szerint a po­litikai megbízottak, akik a csapatnál vannak alkalmazásban, egyéni kvalitás hiányában nem felelnek meg annak a feladat­nak, melyet ezen intézménnyel a Hadügyi Népbiztosság elérni szándékozott. Fejetlenség, teljes katonai tájékozatlanság és az a körülmény, hogy nem tudnak a katonák lelkületéhez hozzáfér­ni, jelenleg ez az intézmény határozottan illuzóris. Igen érezhető a harc előtti és alatti tevékenység végrehajtásában a raj- és sza­kaszprancsnokolf. hiányos, sokszor semmit érő katonai tudása és tekintélye, a biztosításra kirendelt szakaszok pl. nem jutnak el rendeltetési helyükre, mert a parancsnok nem tud térképet ol­vasni. . ."23 (A szakasz- és rajparancsnokokat ugyanis válasz­tották. Ez a magát nagyon okos embernek tartó Pogánynak egyik hadseregszervezési reformja volt - a szerző megjegyzése.) A 39. dandár parancsnoka jelenti, hoty a Csúcsáról vissza­özönlő csapatok nem foglalják el az új védelmi állást, hanem Rév vasúti állomáson vonatra ülnek és Nagyvárad felé távoz­nak. Az egyik század legénysége kijelentette, hogy ők nem fegy­verrel akarnak harcolni, hanem politikai érvekkel. Ezen csapat­tal, mely nem érdemli meg többé a katona elnevezést, még pasz­szív ellenállást sem lehet gyakorolni." 24 Oroszlán politikai meg­bízott azt telefonálta a Hadügyi Népbiztosság hadműveleti osz­tályának, hogy Nagyváradon a helyzet teljesen reménytelen. Barátkán egy zászlóalj tartja a vonalat, a többi csapat feloszlott és fejvesztett. Nagyváradon elrendeltem a vörösőrség mozgósí­tását, amely szervezett munkásokból áll és ezt teszem vonalba. De ez is megbízhatatlan.. ."25 A 39. dandár déli szárnya még tartotta Vaskóht és Biharkristyórt, azonban Dealul Marét kénytelen volt feladni. Mindenesetre jobban kihasználta a he­gyes-völgyes terep által nyújtott előnyöket, mint az északi szárny. Mivel a már idézett telefonjelentés szerint Barátkán egy zászlóalj tartotta a vonalat, ebből következik, hogy a nemzetkö­zi zászlóaljak a tartalékból előretolt 3. és 39. ezred nagy részét magukkal sodorták. A 6. hadosztály ezen a napon már teljes fel­bomlásban volt, a visszavonuló katonák az őket feltartani aka­ró parancsnokokat és politikai megbízottakat lelövéssel fenye­gették. Szatmárnémetiből 17 órakor Molnár vörösőr karhatalmi parancsnok sürgősen kérte a Hadügyi Népbiztosságtól megígért fegyvert és lőszert, hogy az ottani elvtársakat fölfegyverezhesse. Szatmárnémetiből amennyi fegyveres embert csak lehetett, a frontra küldte már. Azonban a rend fenntartása érdekében Szatmárnémetiből karhatalmat volt kénytelen iderendelni, mert 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom