Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában

Iának. Heves harc után 17-én, mivel a magyarokat azon veszély fenyegette, hogy a Bulz-ot támadó 12. Cantemir román ezred elvágja visszavonulási útjukat, kénytelenek voltak a völgyszorost 15 km hosszúságban kiüríteni és Bután irányában menekülni. Április 17-én este Csúcsa, Sebes Körös völgyszorosával ... a 6. román hadosztály kezébe került. A 2. vadászhadosztály arcvonalban támadta a halmágycsúcsi szorost a 10. vadászezred és az erdélyi belényesi ezred csapataival, öt tábori üteggel, egy gránátos üteggel (obuziere) és egy autós lövegszakasszal... A völgyszoros déli részén a 3. dandár csapatai bekerítő mozdulatokat hajtottak végre, a 3. vadászezred elfoglalta Talácsot (Talaciu), kétórai harcban Honctőt... Estig a hadosztály több mint 30 kilométert haladt előre a Körös mentén, sok foglyot ejtettek... Butinnál, Borossebes mellett heves harc folyt a 3. vadászezred s a magyar csapatok közt. A vadászok támadása Diamandi tartalékos őrnagy vezetése alatt kiűzte az ellenséget állásaiból. Ebben a harcban ellenséges golyótól találva elesett Paulian ezredes, a 3. vadászdandár parancsnoka. Balra, Zámnál az 1. vadászhadosztály egy különítménye előnyomult Maros mentén Máriaradnáig, amelyet elfoglalt, így fedezvén a balszárnyát a 2. vadászhadosztálynak. (17-én vagy 18-án - szerző megjegyzése.) Jobb oldalon Rasoviceanu ezredes parancsnoksága alatt vegyes különítmény egyrészt azokból a csapatokból, amelyek résztvettek a halmágycsúcsi szoros elfoglalásában, a 9. vadászezred, egy zászlóalj a belényesi ezredből tüzérséggel áthaladt a Fekete Körös völgyében Belényes irányában. A Dealul Mare-i erős állást egy magyar kadétzászlóalj (csak egy század volt - a szerző) védte, amely különös hősiességgel harcolt és nagy veszteségei voltak. Másfél órai harc után a kadétokat menekülésre kényszerítették, A vadászok elfoglalták Dealul (Maré) csúcsát, ahonnan Belényes látható. A kadétok megkísérelték, hogy új ellenállási vonalat szervezzenek Kristyórnál, de a vadászok heves támadások után napnyugtáig elfoglalták. Egy új ellenállást Cárpinetnél elkeseredett, egészen éjfélig tartó harcban szétzúztak, a kadétok parancsnokát foglyul ejtették, de a zászlóalj maradványai visszavonultak Vaskóh felé, amelyet a mi csapataink éjfél után elfoglaltak... (Kratochvil térképe szerint a vaskóhi körletben összesen 6 magyar század volt - a szerző.) Rasoviceanu különítménye folytatta előnyomulását Vaskóhtól Belényes felé, amely jól volt védve gyalogság és erős tüzérség által. A belényesi ütközet heves volt. Nyégerfalva és Kőröstárkány éjjel az ütközet folyamán fel volt gyújtva és elfoglalva. Katonáink jelentős zsákmánya közt egy teljes üteg volt. "19 Április 16-án a székely hadosztály eszerint Szilágycseh-Hadad-Bogdánd-Alsószopor vonalán kapta a román támadás első hullámát. E vonaltól északra a 2. lovashadosztály és az Olteanu-különítmény egyelőre felderítésre szorítkozott. A székely csapatok jól verekedtek, Hadadnál egy román zászlóalj törzsét és parancsnokát is elfogták. A székely hadosztályparancsnokság kérte a 21. székely ezrednek Tasnádra irányítását, amit Tombor vezérkari főnök el is rendelt.20 Reggel 10 órakor Kratochvil ezredes visszavonulásra adott parancsot, amelynek politikai háttere miatt az ellenforradalom bukása után megjelent irodalom egyhangúlag elmarasztalta. Kratochvil katonai szempontból azzal indokolja ezt a lépést, hogy a csúcsai szorost védő nemzetközi zászlóaljak az első ágyúlövésekre eldobták a fegyvert, rabolva vonultak vissza Nagyvárad felé, ezért a székely különítményjobbszárnya védtelen maradt. A valóság az volt, mint azt a már idézett román forrás is bizonyítja, hogy a csúcsai szorost északra oldalozó román oszlop ékelődött a székely hadosztály jobbszárnya és a 39. dandár királyhágói csoportja közé. A belényesi csoport a román túlerő ellen jól tartotta magát. A legutolsó három évtized folyamán közzétett magyar irodalom erről nem sokat közöl, a nagyváradi kadétiskola növendékeiről sem emlékezik meg külön (III. és IV. éves növendékekből állott századuk), habár az elismerést román történészek sem tagadták meg tőlük. Azonban a csúcsai front védőinek teljesen visszaemlékezésekre támaszkodó méltatására már sor került. Utóbbiból kiviláglik, hogy ez alkalommal kitüntette magát a 4. sz. páncélvonat.

21 A 6. hadosztály kőrösvölgyi csoportjánál pánik tört ki, az ott álló három zászlóalj rendetlenül visszavonult, Honcztőnél a 111/46. zászlóalj még tartotta magát a Zöldes felől támadó ellenséggel. Rab Ákos hadosztályparancsnok jelentésében úgy vélekedett, hogy ha a románok nem támadnak Maros völgyéből, előnyomulásuk föl lesz tartóztatva.

22 Valószínűleg még nem kapottjelentést a soborsini megfigyelő osztagból. (A soborsini védőszakaszról nem találtam aktát.) Ki kell emelni a 8. sz. páncélvonat hősies küzdelmét, amely a román vonalak mögé hatolva tüzérségi telitalálatot kapott és a síneket is fölszedték mögötte. Másnap azonban mégis kivágta magát. (Boncza felől román reguláris katonaság és felfegyverzett román lakosság is hátbatámadta.) Április 17-én a 6. hadosztály már teljes felbomlásban, 50 kilométerre hátrált az előző napi állásaitól. A románok e hadosztály fogságba esett katonáit lemészárolták. A 6. hadosztály 428/hdm. sz. alatt jelenti: „A hivatásos havidíjasaink (volt tisztek és altisztek) a legnagyobb odaadással és elszántsággal az utolsó pillanatig megálltak helyüket, sokhelyt majdnem magukra hagyatva, ezek közül sok sebesült, vagy a végkimerültségig kifáradt egyén, hogy ne essen román fogságba, főbelőtte magát. A hadosztályparancsnokság jelenlegi tapasztalatai szerint a politikai megbízottak, akik a csapatnál vannak alkalmazásban, egyéni kvalitás hiányában nem felelnek meg annak a feladatnak, melyet ezen intézménnyel a Hadügyi Népbiztosság elérni szándékozott. Fejetlenség, teljes katonai tájékozatlanság és az a körülmény, hogy nem tudnak a katonák lelkületéhez hozzáférni, jelenleg ez az intézmény határozottan illuzóris. Igen érezhető a harc előtti és alatti tevékenység végrehajtásában a raj- és szakaszprancsnokolf. hiányos, sokszor semmit érő katonai tudása és tekintélye, a biztosításra kirendelt szakaszok pl. nem jutnak el rendeltetési helyükre, mert a parancsnok nem tud térképet olvasni. . ."23 (A szakasz- és rajparancsnokokat ugyanis választották. Ez a magát nagyon okos embernek tartó Pogánynak egyik hadseregszervezési reformja volt - a szerző megjegyzése.) A 39. dandár parancsnoka jelenti, hoty a Csúcsáról visszaözönlő csapatok nem foglalják el az új védelmi állást, hanem Rév vasúti állomáson vonatra ülnek és Nagyvárad felé távoznak. Az egyik század legénysége kijelentette, hogy ők nem fegyverrel akarnak harcolni, hanem politikai érvekkel. Ezen csapattal, mely nem érdemli meg többé a katona elnevezést, még paszszív ellenállást sem lehet gyakorolni."

24 Oroszlán politikai megbízott azt telefonálta a Hadügyi Népbiztosság hadműveleti osztályának, hogy Nagyváradon a helyzet teljesen reménytelen. Barátkán egy zászlóalj tartja a vonalat, a többi csapat feloszlott és fejvesztett. Nagyváradon elrendeltem a vörösőrség mozgósítását, amely szervezett munkásokból áll és ezt teszem vonalba. De ez is megbízhatatlan.. ."25 A 39. dandár déli szárnya még tartotta Vaskóht és Biharkristyórt, azonban Dealul Marét kénytelen volt feladni. Mindenesetre jobban kihasználta a hegyes-völgyes terep által nyújtott előnyöket, mint az északi szárny. Mivel a már idézett telefonjelentés szerint Barátkán egy zászlóalj tartotta a vonalat, ebből következik, hogy a nemzetközi zászlóaljak a tartalékból előretolt 3. és 39. ezred nagy részét magukkal sodorták. A 6. hadosztály ezen a napon már teljes felbomlásban volt, a visszavonuló katonák az őket feltartani akaró parancsnokokat és politikai megbízottakat lelövéssel fenyegették. Szatmárnémetiből 17 órakor Molnár vörösőr karhatalmi parancsnok sürgősen kérte a Hadügyi Népbiztosságtól megígért fegyvert és lőszert, hogy az ottani elvtársakat fölfegyverezhesse. Szatmárnémetiből amennyi fegyveres embert csak lehetett, a frontra küldte már. Azonban a rend fenntartása érdekében Szatmárnémetiből karhatalmat volt kénytelen iderendelni, mert 249