Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Wirth István: A Jászkunság eladásának és visszaváltásának egyetemes történeti háttere
„A király" ezen összegeknek fele részét kegyesen a maga fiscusára s kincstárára vállalja, s a karoknak és rendeknek a másik fele részhez való hozzájárulásra nézve „megengedi", hogy azt a pénzhányadot is, melyet a jelen országgyűlés tizedik cikkelyének erejénél fogva az újonnan visszahódítottjavakért ezek annyira költséges visszaszerzésének elismeréséül fizetni tartoznának, felhasználják, s a még megkívántató hátralévő összeget magoknak a kunoknak az ország közforrásaiból kell pótolniok." A teljes tartozást a német lovagrenddel történt megegyezéstől számított három éven belül kellett volna megfizetni. Hogy a törvényben elrendeltek nem jutottak el a megvalósulásig, abban nem kis szerepe volt annak a körülménynek, hogy III. Károly újra háborút indított a török birodalom ellen. A törökök 1714-ben megtámadták Velence moreai birtokait, ezt megelőzően 1711-ben Falcsinnál Nagy Péter cár csapatait győzték le. 1716. április 13-án létrejött a Habsburg-birodalom szövetsége Velencével, s ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a török elleni háború. Ez év augusztus 5-én a birodalmi csapatok Péterváradnál nagy jelentőségű győzelmet arattak, október 12-én pedig visszafoglalták Magyarország utolsó, török által megszállt, városát, Temesvárt. 1716. augusztus 20-án a fő fronton harcoló török csapatok tehermentesítésére tatár csapatok törtek Erdélybe. A Szamos és a Maros folyók vidékének feldúlása után betörtek Szatmár megyébe. Ez a több fronton viselt háború felemésztette a Habsburgbirodalom anyagi erőit, többek között a megváltásra szánt pénzt is hadi célokra használták fel. A szakirodalomban utalást találunk arra, hogy 1723-ban is készült egy tervezet, amelyben azt a megoldást választották, hogy a váltság-összeg felét maguk fizetik ki (ti. az érintett jászok és kunok), a másik felét pedig az ország fizesse. 1731-ben Pálffy Miklós nádor közbenjárására a pesti rokkantak kórházának (ispotály) alapítványi pénzeiből kielégítették a német lovagrendet, de a lefizetett ötszázezer frt erejéig a Jászkun kerületek a nevezett intézményhez zálogként kerültek. Az igazgatással egy királyi udvari bizottságot bíztak meg, mely a kerületek kormányzatának élére adminisztrátort állított. Fölmerülhet az a kérdés, hogy vajon milyen okból állott rá olyan könnyen a német lovagrend a cserére. A lovagrend tervezett bevételeinek nagy részét a terület lakóinak ellenséges magatartása miatt nem tudta behajtani. Az invalidus ház birtokába kerülés azonban nem jelentett a kerületek számára előnyt, mivel új gazdáik is igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az ügyletből. A jászok és a kunok arra törekedtek, hogy minél jobban az uralkodó és a rendek bizalmába férkőzzenek. Az udvar és a rendek jóindulatának elnyeréséhez kiváló alkalom kínálkozott 1735-ben, mikor a felkelő parasztok ellen indított hadműveletekben vettek részt. Orczy István báró seregének jelentős részét képezték a Podhradszky György alkapitány vezette jászkun önkéntesek. 7 A felkelő parasztok a szerb határőrök egy tisztjét, Szegedinác Pérót kérik fel a vezetésre. A szerb határőrség zöme azonban az udvar megbízható támasza marad. A birodalmi vezetéshez hű erők mellett sorakoznak fel a jászkunok is. Udvarhűségüknek különös jelentőséget ad a feszült külpolitikai helyzet. Újra többfrontos háború kezdődött Európában, az ún. lengyel örökösödési háború, 1733-1735 között, mely a Habsburgok számára Nápoly és Szicília elvesztésével, Párma és Piacensa megszerzésével ért véget. A déli határvidéken a török elleni vesztes háború következtében csökken a birodalom területe és nemzetközi tekintélye. JEGYZETEK 1 J. C. von Thiele: Das Königreich Ungarn 2 Nagy István: A magyar kamara 1686-1848. Bp. 1971. 20. 3 Adam Wandruszka: ősterreich und Italien im 18. Jahrhundert Wien, 1963. 16-24. o. (Der Spanische Erbfolgkrieg c. fej.) 4 Marczali Henrik: Magyarország története a XVIII. században (Magyar Nemzet Története VIII. köt.) Bp. én. 91-96. 5 Kelé József: A Jászkunság megváltása Bp. 1903. 18. o. (Hild Victor fordítása) 150 Az osztrák örökösödési háború (1740-1748) negyedik évében Pálffy nádor segítségével a jászkunok kérvényt juttattak az uralkodónőhöz, melyben kérték, hogy megválthassák magukat. A kérvénynek - kisebb változtatásokkal - helyt adtak, és 1745. május 6-án elkészült a megváltást megengedő diploma, más néven a jászok és kunok redemptiojáról szóló privilegiális oklevél, mely először összegezte a redemptio következményeként járó, illetőleg visszakapott jogokat. A megváltásért fizetett összeg összesen 573 000- frt-ot tett ki, ebben benne volt a birodalom részére vállalt ezer lovas kiállításának a költsége is. Érthető, hogy ezt a hatalmai összeget nem tudták egyszerre kifizetni. Kénytelenek voltak a kerületek kölcsönöket felvenni. A hitelezők között az ország aulikus arisztokratáit találjuk, pl. Grassalkovich Antal és Pálffy János grófokat, kik a jászok és kunok által kölcsön vett összegekért személyükben és vagyonukkal is jótálltak. A kölcsönzők között volt a Batthyány-család is 8 . A Jászkunság adósságai miatt is - melyeket hamar megtérítettek - az udvarhű rendekhez kötődik. A redemptio tulajdonképpen nem jelentett kilépést a feudális keretek közül, hisz a cél, amiért ez az udvar által engedélyezett és a rendektől is támogatott lépés történt, a körülvevő területek feudális berendezkedésének konzerválása volt. A Jászkunság a redemptio után is az udvar megbízható támasza maradt. „.. .Az 1756-dikban a Burkus Háború alkalmatosságával a Tekintetes Nemes Jász és két Kun kerületek Fenséges Uralkodónőjük segítségére az akkor nevezett Nádor Ispáni lovasezredet felállítván. y " Egy gyorsan mozgó lovasezred a hétéves háborúban komoly katonai erőt jelentett. Clausewitz szerint felállítása a legköltségesebb. „Általában kielégítő pontossággal megállapíthatjuk, hogy tapasztalat szerint: egy 150 lovat számláló lovasszázad, egy 800 főnyi zászlóalj, és 8 hatfontos lövegből álló üteg felszerelési és fenntartási költségei körülbelül egyformák.i°" 1760-ban a jászkun kerületek a „király testőrző nemes sereg" felállítására 2500-frt-ot ajánlottak fel. 1759-ben a kincstár segítségére 10000-frt-ot, 1761-ben 2000-frt-ot adtak ajándékba, ii A vázolt események, megrázkódtatások kényszerítették a Habsburg dinasztiát, hogy minden számba jöhető erőt felhasználjon birodalma összetartására, illetve védelmére. Míg a század elején az uralkodóház - gyakran hazánk ellen is - német birodalmi erőket igyekszik felhasználni uralma megtartására és kiterjesztésére, addig a XVIII. század közepén már csak az örökös tartományok és Magyarország erejére számíthat. A Jászkunság a XVIII. században alkalmas volt ilyen funkcióra. Az államvezetés ezért biztosított számára kedvező helyzetet, s a kiváltságolt kerületeket a Habsburg-birodalmat összetartó számtalan pánt egyikévé tette. Az első pillantásra a dinasztia által többféle jogcímen birtokolt területek laza konglomerátumának látszó birodalom rendkívüli szívósságról és alkalmazkodókészségről tett tanúbizonyságot. Tulajdonképpen ennek a rendkívüli alkalmazkodóképességnek, mely a feudális társadalmi struktúrától már bizonyos mértékig idegen elemeket, illetve a későbbiekben az éledező nemzeti mozgalmak egy részét is birodalomkonzerváló erővé tudta transzformálni egy olyan korban, amelyben nagy múltú országok hunytak el, szinte természetes halállal (Velence), vagy elvesztették önálló állami létüket (Lengyelország). 6 Lukinich Imre: A szathmári béke története és okirattára. Bp. 1925. 143. 7 Hadrovics László-Wellman Imre: Parasztmozgalmak a XVIII. században Bp. 1951. 33. 8 Bakács István: Magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII-XVIII. században Bp. 1965. 65-88. 9 Pósfay János: A Kunokról és azoknak egyik hajdani Anyavárossáról. = Tudományos Gyűjtemény 1821. X. köt. 27. o. 10 Carl von Clausewitz: A háborúról Bp. 1962. II. köt. 18. 11 Pósfay János: i. m. 28.
