Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után

ba tartozó községek zömmel egy-egy ártéri szigetre ültek át, ahol az áradások idején és utána is hosszú ideig nagyobb biztonságban lehettek. HEL YSÉG-NÉVVÁLTOZÁSOK A török hódoltság alatt néhány helységet másképpen neveztek, mint a 18. században. Törökszentmiklóst Balaszentmiklósnak, Tatárszállást Tatárinak, Karcagot Karczagújszállásnak, Jászfelsőszentgyörgyöt Gálszentgyörgynek és végül Dévaványát Ványának írták a törökkor okmányai. Közülük az első kettőt a hódoltság után azonnal a mai nevükön nevezték, míg a Dévaványa forma 1723-ban jelent meg először, Gálszentgyörgy nevét pedig 1779-ben változtatták át Jászfelsőszentgyörggyé. Más helységeket viszont a 16. és a 17. század krónikásai egymással azonos időben több névvel is illettek. Ezek közül az egyik a 18. században fokozatosan elkopott, míg a másik egyeduralkodóvá vált mind a köz-, mind a hivatalos tudatban. Az ilyen esetek közül ismert, hogy Jászberényt Jászvárosnak is, Tiszapüspökit Szajolpüspökinek is, Szajolt Kerekinek is, Túrt Tiszatúrnak is és végül Jászalsószentgyörgyöt Ladányszentgyörgynek is nevezték a török hódoltság alatt. Ismét más csoportot alkotnak azok a helyek, amelyeknek a neve a 18. század után változott meg. Ilyenek Jásztelek, Kuncsorba, Kungyalu, Zagyvarékas, Martfű, Ecsegfalva és Nagykörű, amelyeket a 18. században Mihályteleknek, Csorbának, Gyalunak, Rékasnak, Martföldnek, Ecsegnek és Körűnek neveztek. Az 1901. évi országos helynévkataszter kialakításakor pedig több helység kapta meg a Tisza- illetve Jász- előnevet. VÁLTOZÁSOK A TELEPÜLÉSTÍPUSBAN A 18. század előtt a megye mindhárom alkatrészében a halmaztelepülési típus volt az általános. Az újjátelepülés után megbomlott ez az egység: A Tiszántúlon egyeduralkodóvá vált az utcás-soros településtípus, a jobbparton viszont a halmaz jelleg bizonyos hadállásokat megtudott őrizni a Jászságban és Szolnok városában. A tanyás és a nemesi udvarházas forma szinte teljesen eltűnt. Az utóbbira példát csak Mikoviny Sámuel egy térképen találunk, ahol Új szász és Kürt (a régi Jászkürt) helyére van berajzolva nemesi udvarház. A községek belső arculata olyan vonatkozásokban is megváltozott, hogy a veremlakások helyett fokozatosan földfelszíni lakóházakat kezdtek építeni „mórtéglából" azaz vályogból. Veremlakásokkal azonban még a század közepén is találkozunk. Ilyen értelemben is nagyértékű Tiszapüspöki egy 1768. évi portatérképe, amelyen a veremlakások helye külön fel van tüntetve. 57 2. A LAKOSSÁG SZÁMÁNAK GYARAPODÁSA A lakosság számának alakulása a 18. században országos szinten is érdekes probléma. Egyrészt azért, mert a magyar nemzet történetében ekkor lezajlott legnagyobb vándorlás (migráció) következtében ilyen tekintetben is megszűntek a megyék közötti aránytalanságok, országos szinten egyfajta lakosságszám kiegyenlítődés valósult meg 1687 és 1787 között. Másrészt a felvilágosult állami, de az egyházi adminisztráció is ebben a században próbálkozik meg először népszámlálással, vagy népszámlálásszerű összeírásokkal. Ilyennek tekinthető az 1777., de főleg az 1786-1787. évi népszámlálások, az egyházak részéről - a váci és az egri püspökség - pedig az 1746. és az 1766. évi Canonica Visitatiók. De ezeken kívül is olyan sok egyéb összeírás maradt ránk, hogy 18. században már kísérletet lehet arra tenni, hogy a lakosságszám alakulását vizsgálat tárgyává tegyük. Az első újjátelepülés időszakában a közállapotok bizonytalansága miatt hosszú ideig nem készítettek olyan összeírásokat, amelyek alapján akár csak becsülni is lehetne a három alkotó rész lélekszámát. Az 1699. évi karlócai béke megkötése utáni időből azonban mindhárom területi egységről van egy-egy ilyen szempontból is felbecsülhetetlen családösszeírásunk. Ezek szerint 1699-ben a Jászságban 837 család (kb. 4185 lakos),58 a Nagykunságban 71 család (kb. 355 lakos), Külső-Szolnokban pedig 1703-ban 907 telkes jobbágycsalád (kb. 5660/lakos)59 élt. A két kerületi összeírásból csak a kiváltságosok, a külső-szolnoki összeírásból pedig rajtuk kívül még a nemesek is hiányoznak. Ismerve az összeírásból hiányzók arányait és az ötös szorzó megbizonyosodott pontosságát, az összeírások értékét a Jászságban közel 98, a Külső-Szolnokban 95-96%-os értékűnek lehet tekinteni. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1703-ig ilyen tekintetben is visszaállt az a helyzet, ami az 1570-1576. években lezajlott legelső pusztulás előtt volt. Közel 130 év után először(!) reorganizálódott az utolsó békeidőszaknak megfelelő lakosságszám. Ezt a megállapítást a 16. második feléből fennmaradt tizedjegyzékekkel való összehasonlítás alapján lehet kijelenteni, amely művelet elvégzése után kitűnik, hogy mindkét korszakban a 15-20 családos községi átlag volt a jellemző. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy ez a teljes összhangban volt az országossal is. Erről a rekonstruálod ott alapról indulhatott volna el 1703 után a szaporodás, ezt azonban megakadályozták azok az események, amelyek a Rákóczi-szabadságharc alatt a megye területén történtek. Ezen események miatt újból erőteljes visszazuhanás valósult meg, a visszazuhanás azonban alternatívan érintette a megye három alkotó részét. A Nagykunság szinte teljesen elnéptelenedett Külső-Szolnok tiszántúli részeivel együtt, alig maradt ezeken a helyeken számba vehető lakosság 1705-1710 között. A jobbparton Külső-Szolnokban részleges elnéptelenedés valósult meg, a jászsági adatok pedig azt mutatják, hogy a szabadságharc kezdeti időszakában nem tört meg az ütemes gyarapodás és 1699-1705 között megduplázódott a lélekszám, kb. 7705-re nőtt.

60 A háborús viszonyok végleges elmérgesedése miatt azonban 1705 után itt is fokozatosan csökkent a családok száma és 1713-ig visszazuhant az 1699. évi szintre. A CSALÁD ÉS LÉLEKSZÁM ALAKULÁSA A VÉGLEGES ÚJJÁTELEPÜLÉS UTÁN (1710-1787) Az egész megyére és a lakosság minden rétegére vonatkozó első közel megbízható adatot 1720-ban tálaljukéi amikor 15 245-re tehető a három területi egység lélekszáma. Ezekből jobbágy - illetve a kerületekben taksás, nem nemes - 13 340, a többi pedig nemes, kiváltságos és polgár. Bár ez a szám egy országos átlagnál nagyobb bevándorlással produkált eredmény, a népsűrűség messze elmarad az országos megyei átlagtól. Ez kitűnik egy népsűrűség-kimutatásból, amely az ország megyéit ilyen szempontból hét csoportra osztja és ebben Szolnok megye területét - négyzetkilométerenként 5-10 fővel - a 6. kategóriába sorolja.

62 Még ahhoz is további tíz évi gyarapodásra volt szükség, hogy ismét - immár másodszor - reorganizálódjon az 1570 előtti helyzet. Ez 1730 körül valósult meg, amikor véglegesen és szilárdan létrejött az az alap, amelyről azután 150 éves szünet után végre elkezdett szaporodni a lakosság. A reorganizáció üteme eddig azonos volt az országossal, mert az ország lakossága interpolálással 1730 körül 4 millió volt, ami ugyancsak az 1570 körüli helyzetnek felel meg. A háborús viszonyok által nem érintett megyékhez viszonyítva viszont még mindig nagy a lemaradás, távoli még a teljes felzárkózás időpontja. Nyitra me119