Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)
Füvessy Anikó: Józsa Gyuri alakja a néphagyományban
mert alig volt még egy párszor rajta, új volt." De ha megneheztelt is, aztán kibékült, mert ilyen volt köztük a megegyezés. 43 Tiszaderzsen Józsa Gyuri rókabundájának borotválásáról beszélték el a következő történetet: „... rókabundát csináltatott és elment Pestre, ahol a Selyemkompánia tagja volt. Aki megharagszik ennek a társaságnak tagjai közül, ötven forint büntetést fizet, háromszori harag után meg kizárják. Józsa Gyuri rókabundájának prémjét leborotválták, hogy haragudjon meg, de Gyuri észrevette és nem mutatott haragot, hanem bevágatta a lovak alsó- és felső száját, mondván: nemcsak mi nevetünk, hanem lovaink is." 44 Egy 1963-ban gyűjtött adat szerint nem vele történt ez az eset, hanem ő tréfálta meg így egyik barátját: „egyiknek például a bundáját, mert igen dicsekedett a híres mester által készített farkasbundával, a mulatozás ideje alatt titokban megborotváltatta. " 45 Urakat, nemeseket, mestereket, kereskedőket, parasztokat és pásztorokat egyaránt megtréfált, borsot tört orruk alá. Ezek gyakran költséges tréfák voltak, hol az ő, hol a szenvedő fél pénztárcáját érintették. Az adatközlők állásfoglalása ezekben az esetekben egyértelműen elítélő; sajnálatuk az egyszerű emberek szenvedésére, a létrehozott javak, az állatok pusztulására irányul. A legvaskosabb tréfákat főúri barátaival, Keglevich Miklóssal, Both Pállal és Papszász Lajossal követte el, 4 ' nevükre az adatközlők már nem is emlékeznek pontosan, Almási gróf, Szilvási gróf (a szilvásváradi Keglevich), gróf Károlyi Mihály és Szentirmai néven emlegetik. „Gróf Károlyi Mihállyal nagy barátságban állott, és akkor egy alkalommal télen gyött Füredre vadászni.. . Gyött Károlyi vendégségbe, a batárral érkezett. A jeget keresztül vágták és reggelre újra befagyott, de vékony jégréteggel. Négylovas-szánfogattal gyött. És kérem szépen, mikor ráhajtottak a jégre — fölszórták előtte törekkel, hogy ne vegyék észre —, a ló a szánkával együtt mindenestül elmerült a Tiszába. A grófot kimentették, a kocsis odalett a lovakkal együtt. Jég alá ment. Mit számított neki." 1 ' „Mikor meg mentek hazafelé az urak, vótak a Tiszán olyan kicsapó esenylők, hát azokon meg híd vót. Oszt ű meg elfűrészeltette a lábakat, oszt űk meg beleestek a vízbe. Jót nevetett, megúsztattam űket!" 48 „Mind olyan rossz dogokat csináltak, kinek hogy tudtak ártani. De mer a kocsisokat is le kellett részegíteni, hogy aluggyon, ne legyen fent, akkor szabadon csinálták a rosszat."'' 9 A gróf „. . .egy másik alkalommal nyári időszakban gyütt ide, gyönyörű szép fekete batárhintót hozatott, Svájcból rendelték, Magyarországon még akkor ilyesmit nem csináltak. Mikor megjött a hintó — négylovas fogattal jártak ezek az urak — oszt behajtott.. . — megálltak ottan a lakás előtt. — Nízz ki az ablakon — aszongya —. milyen hintót vettem Svájcba. — Nagyon szép. Szépek a lovak is, de a hintó meg különösen nagyon szép. Reggel, mikor felébredtek, Józsa Gyuri ment a grófot felébreszteni. . Mészporral körülhintette az egész ház elejét. A szép, fekete laggos hintót meg bemeszeitette hófehérre. — Nízz mán ki, kérlek szépen, milyen csoda történt! Nézd mán, tél van! Érdekes. .. Milyen csoda! Ilyen jó időben már leesik a hó." 30 A havazást Józsa Gyuri nemcsak mészporral és meszeléssel, hanem frissen őrölt liszt felhintésével is utánozta. „Egyszer fogadtak hogy ő kánikulában a legmelegebb időbe szánkán s havon megyén be Egerbe. A többi úr azt mondta akkor hisszük ha látjuk. És meg is tette őrlette a sok gabonát, minden malom őnéki őrölt. Szóratta a sok lisztet maga előtt Egerig és meg nyerte a fogadást. Ő ászt megtehette nem szenvedett hiányt sémiből sem, az egész határ neki termett minden jobbágy neki dolgozott" — olvashatjuk Hajnal István írásában. oL Az eddigi történeteknél már a rókabunda leborotválásakor szerepelt a lovak szájának levágása, mint az őt ért tréfa megtorlása. Károlyi gróf is ezzel bosszulta meg szép fekete hintójának kimeszelését; ,,.. .akkor kérem szépen, a gróf kiment, megfizetett ott néhány embert, és akkor Józsa Gyurinak négy lovát odavezettek a hintó mellé, kettőt az egyik oldalról, kettőt a másik oldalról, szembe a hintóval. És mind a négy lónak a pitytyit levágták, az alsó pittyit, a száját. És az összes foga kint vót. — Nézd mán, kérlek szépen, a lovaid kimentek és nevetik az én hintómat!"' 2 A nevető lovak története, melyről Szilágyi Miklós is írt az Ethnographiában 53 , az egyik legtöbb variánsban ismert Józsa Gyurival kapcsolatos történet, mely általában két részből tevődik össze: 1. lovak lábán a bőr lenyúzása. 2. lovak szájának levágása. Szilágyi Miklós részletesen hivatkozik a nevető lovakkal kapcsolatos szakirodalomra, mely szerint ez az anekdota legelőször Borsó ferrarai herceg szolgájával kapcsolatban ismert, majd a különböző újkori latin, olasz, francia és német mulattató könyvek közvetítésével terjed el szinte egész Európában. 54 Ennél a történetnél is beigazolódik, amit már Jókai Mór is megfigyelt, hogy mikor egy adoma elindul és kézről226
