Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

U. i. Hogy viseli magát a kis franczia?

119 Szept. 5. Utóirat. Tegnap nem jutott eszembe, hogy körzőt kell venni, vettem egy jó, erős körzőt, hogy ne kelljen minden évben egyet venni. 3 frt 60 krba került. Azért kérem kedves papát, legyen szives 11 frt 35 krt küldeni. Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán (178x230 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 74. 1891. szeptember 12. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya 1891 Szept 12. Kedves mamuskám és papuskám! Máma kaptam meg kedves mama levelét, melyben a nevezetes körút leírva van. A nyakkendőt és a tűt nagyon szépen köszönöm. De annyit mondok, hogy többet Aschnerékhez lekvárt nem viszek. Miért? Mert mikor odamentem, főztek ebédet, oszt az az Ilma azt kérdezte, hogy: „mit keres?" Szerettem volna a lekvárt meg a szőlőt a fejihöz csapni. Az a goromba modor, az a hidegség, a mellyel mondta, olyan volt, hogy szerettem volna pofon csapni. Ez már egészen lehangolt. Aztán odajött az asszony is, a kivel megértettem, hogy mi járatban vagyok, hogy ki vagyok. Ámuldoztak ők aztán, már ragyogott a szemük, hogy látták, hogy hoztam valamit. Aztán Aschnerné valamit pacsmagolt, be se hitt a szobába mindjárt ott terpesztettem szét, a mit hoztam. Mondta, hogy menjek el máskor is hozzájok, de nem akarom, hogy megint azt kérdezzék, hogy mit keres? Váltig azt hajtogatta, hogy muszáj neki abból a rózsából szereznie, hogy már keresett is. Nem hittem én azt, pedig mondta vagy tízszer. Higyje a ki akarja. Azután behítt a szobába, azt is csak azért, mert vendég jött, de én mondtam, hogy ebédelni megyek. Azután még azt sem mondta, hogy Isten áldja meg, csak be akart menni. Csak mikor kezet csókoltam neki (ő csókolhatta volna meg nekem), akkor motyogott valamit. Én leforrázva mentem el, átkot szórva az egész házra. Bocsánat, hogy így beszélek róluk, de azt sem érdemlik, hogy a papírt teleírjam velők. Pénz nem maradt, sőt kevés is lett nagyon, mint írtam. Igaz, sem a pénzről, sem a zongoráról nem tetszett semmit írni. Egy francia szótárt is kénytelen voltam venni, 2 frt 40 kr-ért, bekötés 25 kr, ez volt a legolcsóbb szótár, a mely legjobb is. Szükség van rá, mert Boileau „L'art poétique"-jét ° fordítjuk, a melyet pedig szótár nélkül nem fordíthatok. Német szótárra is égető szükségem van, mert Jankóvszky tanár úr tanítja a német nyelvtant; kérem a kedves papát, legyen szives azt mennél hamarább elküldeni, t. i. azt a mama német szótáriát

, mert „Wilhelm Tell"-t és a „Jungfrau von Orleans"-t. Ezt pedig szótár nélkül fordítani nem lehet. Nem minden könyvet vettem 119 1890-től 1893-ig a Dósa-ház lakója volt egy francia kislány, Adrienne Lavernier. 120 Boileau, Nicolas (* 1636-11711) francia költő és kritikus Art Poétique (Költészettan) című könyve 133