Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Szakáll, S.–Kovács, Á.: Adatok a Cserhát és a Karancs-hegycsoport ásványainak ismeretéhez
VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK I. INTERMEDIER VULKÁNITOK UREGKITÜLTÖ ÁSVÁNYAI Adulár, pirit, kalcit Karancsberényből. A Karancs-hegycsoport kőzettani vizsgálata során ÓOOR (1962) érintőlegesen már foglalkozott az andezitben található ásványokkal. Az andezitben pirlthintést és hidrotermás elváltozást mutató zónákban kalciteret figyelt meg. A karancsberényi Arany-hegy és Homorú-tető közötti andezit kőfejtőben több helyen észleltünk hidrotermásan bontott zónákat, melyek a kőfejtő alsó és felső szintjein egyaránt megtalálhatók voltak. Az elsősorban karbonátos-1imoni tos telérk1töltések vastagsága több cm-es, elérheti akár a 15-20 cm-t is. A kitöltések ásványtani vizsgálata a következő fajokat eredményezte: uralkodó ásvány a kalcit, mely többféle habitusban jelenik meg: fehér vagy víztiszta lapos romboéderek (01Î2) formával határolva, melyek nagysága elérheti a 4-5 cm-t (1. ábra). Ezekből többszörösen összetett ikrek is előXordulnak a (01Î2) Ikersík szerint. Ritkábban észlelhetők a (01Î2) és ( 101 П) formák kombinációjával előálló ágyupát termetű kristályok. Ennek változata az, amikor az elsőrendű prizma kevéssé fejlődött ki és lapos lencseszerö a habitus. Ezek a kristályok max. 1 cm-es méretet érnek el. Légritkábbak a szkalenoéderes termetű kristályai, melyeken csak a (2lTl) forma lapjait ismertük fel. Ennek legnagyobb mérető kristályai az 5 cm-t is meghaladják. Itt jegyezzük meg, hogy a kalcit számos esetben elbomlott és csak goethlt utáni pszeudomorfózák jelzik egykori jelenlétét. Ezek a pszeudomorfózák oly módon képződtek, hogy az eredeti kalcitkristály felületét vékony pirit vagy markazit kéreg fedte be. A kéreg alatti kalcit kioldódott, a vas-szulfid pedig goethitté alakult. A telérek másik, némely esetben uralkodó mennyiségben jelenlévő karbonát ásványa az ankerit. A mintáink röntgendiffratométeres felvételei a kutnahorit és ankerit JCPDS kártya adataival mutatták a legnagyobb egyezést, de a kvalitatív mikroszonda elemzés benne Mn-t nem mutatott ki. Legnagyobb mennyiségben Ca, kisebb mennyiségben Ее és minimális mennyiségben Mg jelentkezett az elemzéskor, így ankerlthez leginkább közelálló összetételű. Sárga, halványsárga színö, kissé gyöngyházfényű kérgekben jelenik meg. Л kérgeket alkotó 2-3 mm-es, néha hajlott lapú romboéderes kristályai apró (1011) romboéderekből épülnek fel. Nemegyszer alkot bekérgeződéses pszeudomorfózát kalcit után. Egyetlen alkalommal találkoztunk az aragonittal. Fél cm-t elérő tűs csomói к a le it kérgeken nőttek fenn. Rajtuk az (110) és (010) formák lapjai uralkodnak. A kvarc igen ritka, mm-es nyillt-oszlopos kristályokként jelentkezik. Л kristályok egyrésze mindkét^ végén kifejlődött, romboéderlapokkal határolt. A kristályokon csupán a (loTo) és (ЮГ1) formákat figyeltük meg. A kvarc társaságában találkoztunk a szanidinnak alacsony hőmérsékleten képződött, adulár változatával. Mm alatti romboéderes habitusú fehér kristályait a következő formák határolják: (110), (Tol) és apró lapokkal (001). Megjelenése Igen figyelemreméltó, minthogy a Kárpát-medencében az adulár a miocén vulkánitokban az esetek többségében polimetallikus ércesedések jellegzetes kisérő ásványa. Ritkán észlelhető a barit, mely tejfehér, fél cm-t elérő vastagtáblás kristályokban jelenik meg. Rajtuk csupán a (001) ás (110) formák lapjait figyeltük meg. A pirit a kőzetbe hintve nem ritka. A telérkitöltésekben kalcitkristályok társaságában 2-3 mm-es oktaéderek, hexaéder-oktaéder kombinációk és ezekből összeálló cm-t elérő gömbös halmazok formájában a leggyakoribb. Ritkán megfigyelhetők oszlopos termetű kristályai is. Ezek tulajdonképpen hexaéder-oktaéder kombinációk, csak a hexaéderlap az egyik irányba erősen megnyúlt. E lapokon kívül, a kristály párhuzamos továbbnövekedése miatt, mintegy az oktaéderlap meghosszabbításaként görbült, matt vagy rostozott 28
