Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)

Tóth, S.: A Mátra Múzeum zengőlégy gyűjteménye (Diptera: Syrphidae)

Pipiza quadrimaculata (PANZER, 1804): Altalános elterjedése PECK (1988) szerint: Europa nagy része, beleértve a Szovjetunió európai részének északi és középső területeit is. Ázsiában Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban először THALHAMMER (1899) munkájában bukkan fel (Budakeszi), > majd TÓTH (1979) közli a Tisza-völgyből (ez az adat megerősítésre szorul) és később a Bakonyból TÓTH (1984). Adataival rendelkezünk még az Alpokaljáról és az Északi-Középhegységből. A Mátra Múzeum gyűjteménye a Mátrából (Ágasvár, Galyatető, Rudolftanya) tartalmaz példányokat. Pipizella divicoi (GOELDLIN DE TIEFENAU, 1974): Általános elterjedése PECK szerint: Európa középső és déli része (D, DDR, B, CS, F, CH, A, I, YU, GR), beleértve a Szovjetunió európai területének középső és déli részeit is, Transzkaukázus. Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia. Magyarországon szórványos előfordulású, faunisztikai irodalmunkban csak bakonyi adata található TÓTH (1984). Példányokkal rendelkezünk még hazánkból csaknem valamennyi hegyvidékünkről. A Mátra Múzeum gyűjteményében Pásztóról (Zagyva-part) származó példányok találhatók. Platycheirus manicatus (MEIGEN, 1822): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa nagy része beleértve a Szovjetunió európai területét is. Transzkaukázus. Ázsiában Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria (Altaj), Mongólia. Magyarországon kimondottan hegyvidéki faj, melyet eddig csak a Bakonyban TÓTH (1982) és a Mátrában (Galyatető) gyűjtöttek. A Mátra Múzeum gyűjteményében az utóbbi példányt őrzik (Galyatető, 1983. 06. 09., lg, leg. TÓTH S.). Platycheirus tarsalis (SCHUMMEL, 1837): Általános elterjedése PECK (1988) szerint Európában: GB, DK, NL, B, L, D, PL, CS, F, CH, A, BG, a Szovjetunió európai területe. Ázsiában Kelet-szibéria, Távol-Kelet. Nearktikus Régió. Közép-Európában csak hegyvidékeken él, mindenütt ritka. Magyarországon szórványos előfordulású, elsőként TÓTH (1902) közli a Bakonyból. A Bakonyon kívül gyűjtötték a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben és a Pilisben TÓTH (1990). Eddig csak a Bakonyból és a Mátrából ismerjük több lelőhelyét. A Mátra Múzeum gyűjteményében található példányok lelőhelyei: Galyatető, Mátraszentimre, Párád. Psarus abdominalis (FABRICIUS, 1794): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa néhány országa (S, B, D, PL, F, A, YA, R, BG), a Szovjetunió európai területének középső és déli sávja. Magyarországon szórványos előfordulású. Faunisztikai irodalmunkban megtalálható THALHAMMER (1899), 8ARTAL (1906), PILLICH (1914) és TÓTH (1978b, 1984) munkájában. Gyűjteményi adattal rendelkezünk a fajról a Bakonyon kívül a Sátor-hegységből a Nagyhutához tartozó Kőkapu lelőhelyről. A Mátra Múzeum gyűjteményében a Bükk déli lejtőjéről (Tardi-patak völgye) származó példányt őriznek. Pyrophaena granditarsis (FORSTER, 1771): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa, beleértve-a Szovjetunió európai területét, Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-Ázsia (Kirgizia), Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Észak-Kína, Nearktikus Régió. Magyarországon szórványos előfordulású. Elsőnek TÓTH (1979) közli a Tisza-völgyből Tiszatarjánból, majd később a Bakonyból TÓTH (1983b). A Mátra Múzeum gyűjteményében található példányok Tiszatarjánból, Fehértóról és Szécsényből származnak. Sericomyia silentis (HARRIS, 1776): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa nagy része, beleértve a Szovjetunió európai területének középső és déli sávját. Transzkaukázus. Ázsiában Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet, Japán. Európában hegyvidéki faj, Magyarországén eddig még nem került elő. A Mátra Múzeum gyűiteményében Csehszlovákiából (ßecherov-Javoryni, 1973. 07. 10-17., ló*, leg. JABLONKAY-VARGA) származó példányát őrzik. Spazigaster ambuláns (FARRICIUS, 1798): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európa (PL, CH, I, YU, R), a Szovjetunió európai területének déli része, a Transzkaukázus. ÍÍEPEL^K (1986) azonban Szlovákia több pontjáról is említi. Ugyancsak rendelkezünk közölt adatokkal (THALHAMMER 1899), de közületien adatokkal is Magyarországról, a Mátra Múzeum gyűjteményében található példány Szlovákiából származik (8echerov-Javoryni, 1973. 07. 10-17., о leg. JABLONKAY-VARGA) és kiegészíti a faj Szlovákiában való elterjedésének ismeretét. Sphaerophoria loewi (ZETTERSTEDT, 1843): Általános elterjedése PECK (1988) szerint: Európának főleg az északi fele (N, S, SF, GR, ПК, Ml., T, 0, PL, F, A, R), a Szovjetunió európai területének északi és középső részei, Ázsiában Kazahsztán, Szovjet Közép-^zsia, Mongólia. 121