Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)
Bakalárné, Sütő, I.–Orbán, S.–Suba, J.–Takács, B.: A Cypripedium calceolus L. feltárt termőhelyei a Bükk-hegységben és környékén
talom igen magas volt Felsőtárkánynál és Omassánál (98,5 mg/100 g). Ez a felsőtárkányi és ómassai dolomit alapkőzettel hozható összefüggésbe. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a termőhely megbolygatása, főleg a tarvágások hatása erősen veszélyezteti a Cypnpedium létét. Fontos feladat tehát az előfordulási helyek fokozott védelme. ÖSSZEFOGLALÁS: A Bükk-hegységben és környékén öt Cyprípedium calceolus termőhelyet tártunk fel — tölgyes, gyertyános tölgyes és bükkös növénytársulásokban. Minden területről cönológiai felvételt készítettünk. Megállapítottuk, hogy minden esetben szerepelt: a Caipiuus betulus, Cornus mas, Melittis giandifloia, Fagus silvatica és a Queicus petiaea. Magasabb, 42 %-os, aránnyal részesednek a mediterrán és szubmediterrán j£llegű flóraelemek. A felsőtárkányi termőhelyen a mediterrán Queicus viigiliana is előfordul, ugyanakkor Omassánál az Aconitum moldavicum, mint kárpáti endemizmus. Az életformában dominálnak 67,7 %-al az évelő lágyszárúak. Jellemzi a termőhelyeket a gazdagabb cserjeszint. A mohák közül a xero-mezofita fajok uralkodnak. Talaj-pH igény szerint többségben vannak a neutrofil mohák, ennél kevesebb a kalcifilok száma és igen kevés az acidofil. A talaj jellemzői eltérői termőhelyenként. Igen magas K 2 0 szint jellemzi a felsőtárkányi talajt, ugyancsak kiemelkedő a felsőtárkányi és az ómassai talajok Mg tartalma. IRODALOM: BORBAS, V. (1879): Budapest és környékének növényzete. (Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda, Budapest). — BOROS, A. (1968): Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. (Akadémiai Kiadó, Budapest). — BORSOS, O. (1954): Magyarország és a Kárpátmedence orchideáinak geobotanikai monográfiája (Ann. Biol. Univ., Debrecen 2: 183—193.). — GOMBOCZ, E. (1945): Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii I—II. (Verlag des ung. Naturw. Mus., Budapest). — KELLER, G. — SOO, R. (1930): Monographie der Orchideen Europas und des Mittelmeergebietes. II. Teil. (Verlag des Repertoriums, Berlin). — MEUSEL, H. — JÄGER, E. — WEIN ART, E. (1965): Vergleichende Chorologie der Zentraleuropäischen Flora. (VEB Gustav Fischer Verlag, Jena) — RÉDL, R. O. SCH. P. (1942): A Bakony-hegység és környékének flórája. (Magyar Flóraművek V. Veszprém). — SOO, R. (1928): Revision der Orchideen Südosteuropas und Südwestasiens. (Botanisches Archiv, Bd. 23., Leipzig). — SOO, R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertani — növény földrajzi kézikönyve V. (Akadémiai Kiadó, Budapest). — WAISBECKER. A. (1882): Kőszeg és vidékének edényes növényei. (Leitner N. Könyvnyomda, Kőszeg). Érkezett: 1981. IV. 5. BAKALÁR Sándorné, dr. ORBÁN Sándor dr. SUBA János, TAKÁCS Béla Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszéke H-3300 EGER Szabadság tér 2. ) 83
