Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Füköh, L.: Adatok az Upponyi-szoros csigafaunájához
FAUNISZTIKAI EREDMÉNYEK Az egyes lelőhelyek faunájának faji összetételét táblázatban adom meg, ezért itt csak a közöttük levő azonosságokat és különbségeket mutatom be (I. tábla). A szoros két oldalának eltérő kitettségéből adódik a legalapvetőbb különbség. A Oranaria frumentum aránya a Keresztes-kő oldalában kijelölt öt mintában 65% (maximum 87%, minimum 35%), ezzel szemben a Sima-kő oldalában és a nyugati falon gyűjtött mintákban 13% (maximum 18%, minimum 8%) relatív gyakorisággal szerepel. A mennyiségi eltérés mellett a következő minőségi különbség adódik: a Sima-kő oldalában Zebrina detrita egyáltalán nem fordul elő, ugyanakkor a Keresztes-kő mintáinak anyaga ezt a fajt nagy példányszámban tartalmazza. Nincsen viszont a déli kitettségű oldal faunájában az északi kitettségű területeket jellemző Orcula dolium (3. ábra). Hasonló figyelemre méltó eltérések az azonos kitettségű területek faunái között is tapasztalhatók. Ha szemügyre vesszük a 3. és 4. ábrát, látható, hogy az 5. mintanégyzet faunája eltér a többitől. Ez az eltérés csak azzal magyarázható, hogy a terület növényzettel való borítottsága a többitől nagymértékben különbözik (ez a négyzet tölgyes területére esik). A tölgyes, — még ha területe kicsi is — az egyéb növényzettől eltérő mikroklímát determinál, így olyan életfeltételeket biztosít, melyeket a többi, általunk vizsgált területen nem találunk. Ez okozhatja a Clausiliidae számarányának növekedését (a Laciniaria biplicata százalékaránya itt éri el a maximumot, 2%), s megnő a Vállania -fajok relatív gyakorisága is. A várttól eltérő az 1. négyzet faunája is. Összetételében a Sima-kő oldalában gyűjtött faunákhoz hasonlít (I. tábla, 3. ábra). Olyan fajok is megjelennek, melyek csak a 7—8 mintákban dominánsak (Chondrina clienta, Pyramidula rupestris). A jelenség okára a páratartalom mérések eredménye világít rá, A Keresztes-kő mintavételi pontjain — az 5. mintát kivéve -— a Jr TT ppő relatív páratartalma 60% körül mozog, míg a vizsgált 1, sz. négyzetben ez az érték 66%. Ez a következőképpen magyarázható: az 1. mintaterület a szoros ívének legvédettebb pontján van, így a völgyben állandóan meglévő szélmozgás itt érezteti legkevésbé a hatását. Másrészt az 1. pont szemben helyezkedik el a völgy kijáratával, így a víztárolóval is. Ennek következtében esetenként a víztároló felől érkező páradús levegő — relatív páratartalmának értéke 90% körül mozgott — itt éreztette leginkább hatását. Ezt a hatást segítette elő az a sziklagerinc — a Horváti-lik is ebben alakult ki —-, melyen a mintavételi pont található, azáltal, hogy szinte felvezette a völgybe érkező párás levegőt (1. ábra). Ily módon szépen látható, hogy a mintegy 5%-os páratartalom-eltérés mennyire befolyásolja a fauna összetételét. A 3. négyzet faunáját (I. tábla, 3. ábra) alapvetően meghatározza, hogy a terület bokros. A 4. és 6. minták faunája tipikusan melegkedvelő sziklasztyepp típusú, igen magas (84, ill. 87%) Oranaria frumentum-gyakor\ságga\ (3., 4. ábra). A két fauna között a fajszám összehasonlításával különbséget tehetünk (I. tábla) : míg a 4. négyzet faunáját 13 faj alkotja, addig a 6. minta esetében mindössze 6 faj fordul elő. A fajszegénység feltételezhető oka itt a bizonyos fokú extremitás. A völgy irányában állandóan erős légáramlás volt megfigyelhető, ami a völgybejárat fölötti platón igen erősen — valószínűleg szelek140
