H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
A pincepásztor hivatala és ténykedése immár 30 esztendeje a múlté, azóta az egri gazdák nem tartják indokoltnak fenntartani ezt a városi adminisztrációtól független, tisztán a népi társadalom szervezetéhez tartozó tisztséget. (1984) Jókai Mór és a néprajz A múlt év végén a televízió Jókai vetélkedője sokoldalúan idézte fel a nagy magyar mesélő alakját, életművét. A célkitűzéseknek megfelelően Jókai regényírása állt a figyelem középpontjában, de szóba került tudományos érdeklődése is. Sajnálatos, hogy néprajzi, folklorisztikai tevékenységének felvillantására a televíziós játék nem adott lehetőséget, bár hihetetlenül nagy munkabírása és széles érdeklődési köre a népéletre és a néphagyományokra is kiterjedt. A folklóron belül Jókai figyelmét leginkább a „néphumor” kötötte le, erről tartotta akadémiai székfoglaló előadását is 1860-ban, megszerezvén így az egykorú tudományos fórumok és közélet elismerését. Egész élete folyamán számtalan tapasztalatot, benyomást szerzett a nép életéről, és különösen vonatkozik ez a tardonai bujdosás fél esztendejére 1849-ben. Ezeket az emlékeket különböző írásaiba időről időre beépítette. Most azonban inkább Jókai ismeretterjesztő műveire szeretném a figyelmet felhívni, mert ezek képezik a néprajz terén kifejtett tevékenységének fő értékét és hasznát. 1885-ben kapcsolatba került Rudolf trónörökössel, aki megbízta Jókait az Osztrák-Magyar Monarchiáról készülő reprezentatív mű magyar nyelvű kiadásának szerkesztésével, és ez alkalmat adott arra is, hogy több fejezetet maga írjon meg. Közöttük legjelentősebb A magyar nép című általános ismertetés, melyben közérthetően megírta mindazt, amit a magyarság nyelvéről, eredetéről, pszichikai és biológiai jellemzőiről, családi életéről, népi vallásosságáról, szokásairól és népköltészetéről a tudományok 19. századi szintjén tudni lehetett. Ezzel megalkotta az első nagyobb terjedelmű, ismeretterjesztésre szánt írásművet a magyar népi kultúráról, pontosabban annak társadalmi és folklór ágazatáról. Jókai tehát rangos megalapítója, előfutára a néprajzi ismeretterjesztésnek, bár a népi kultúrát a történelem, a nyelvészet és más tudományokkal összefüggésben tárgyalja. A módszernek ebben a formában nincs folytatása, mert később az etnográfia hivatásos művelői többnyire maguk írtak az olvasók szélesebb tábora számára is. Ortutay Gyula Kis magyar néprajz-a, Fél Edit - Hofer Tamás Magyar népművészete, Balassa Iván - Ortutay Gyula Magyar Néprajz-a és a Magyar Rádióban jelenleg is sugárzott Kis magyar néprajz előadásai jelentik korunk etnográfiai ismeretterjesztésének mérföldköveit és kimagasló teljesítményeit. A tudományos ismeretterjesztés alapvető követelménye a hitelesség, a kutatók eredményeinek hű tolmácsolása közérthető módon, de lényeges változtatás nélkül. Az a tény, hogy Jókai Mór, a korszak legnevesebb, legismertebb regényírója vállalta a népszerűsítést, már önmagában siker volt, mert neve és írásművészete a megkívánt formát eleve biztosította. A hitelesség, a tudományos tények tisztelete azonban nem jutott érvényre egyenlő módon a magyar népet tárgyaló munka minden részletében. Egyes fejezetek, mint az ősvallás, a népi próza, vagy a népköltészet hiteles információkat adnak a kor tudományosságának színvonalán. Más részek azonban, mint a Szent Iván éji tűzünnep, vagy a temetési szertartás leírása már a tudomány és költészet sajátos keveréke, melyben Jókai regényírói fantáziája viszi a főszerepet. Az ősök és a hagyomány tisztelete adja meg e sorok alaphangját és a romantika hatása alatt kialakult, új nemzeti érzés, amely a nemzet fogalmában a nemesség mellett már helyet adott a népnek, a jobbágyságnak és a polgárságnak is. Mert „nálunk a Helicon tanult a mezőtől” és „nagy... költőink mellett áll egy mindegyiknél nagyobb költő, a nép: (aki) névtelen és mégis halhatatlan” - vallotta Jókai Mór. (1984) 199
