B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Kecskeméti Tibor: „A csigák ura” - A 60 éves Fűköh Levente köszöntése

jének biosztratigráfaiai vizsgálatáról (Biostratigraphic Investigations in a Holocen Basin of Transdanubia, 1988). Ekkor már befutott kutató. A kutatás mellett igazgatja a vidék egyik legértékesebb és leggazdagabb anyaggal rendelkező természettudományi főprofilú múzeumát. Tárgyal felettesekkel, külső szervezetekkel. Oroszlánrészt vállal a múzeum saját alapítású periodikumának, a Fóliának profil alakításában, cikkek toborzásában, lektorálásában. Szerkeszti a Malakológiai Tájékoztatót, besegít a Soósiana szerkesztésébe. Kiállításokat tervez, rendez, kivitelez, népszerűsítő cikkeket ír, előadásokat tart. S közben a terepi gyűjtéstől kezdve a preparáláson, mikroszkópi és értékelő munkán át a gépelésig tartó munkával elkészíti kandidátusi értekezését. Címe: A magyarországi holocén Mollusca-fauna fejlődéstörténete az elmúlt tízezer év során (1990). Ebben összefoglalja eddigi kutatási eredményeit. Nagyon tartalmas a mű: a Magyar-középhegység barlangi és medencebeii üledékeiből előkerült gazdag és változatos malakofaunát vizsgálja benne. Mind a tér-, mind az időbeli keret alkalmas fajsúlyosabb tudományos megállapítások megtételére. A gazdag faunát először taxonómiai és ökológiai szempontból elemzi. Utóbbi elemzése közben bevezeti az ún. csiga-hőmérő fogalmát és módszerét. (Amely, mint utóbb kiderült, jól használható környezeti események regisztrálására egy másik hőmérővel, az ún. pocok hőmérővel együtt.) Majd nyomon követi a természetes szukcessziókat, s azok egymásrakövetkezéséből egy fejlődéstörténetet konstruál. Finomrétegatni gyűjtéssel rétegtani egységeket különít el, s ezeket időbeli sorrendbe állítva nagy felbontású rétegtani tagolást alakít ki. Párhuzamosítja az egymástól távol lévő rétegtani egységeket, ezzel egy nagyobb területre érvényes molluszka-sztratigráfiát alkot meg. Végül ezt integrálja egy klíma - vegetáció - gerinces fauna rendszerbe. A mű méltán érdemelte ki a magas kandidátusi fokozatot. Úgy vélhetné az ember, hogy a sikerrel megvédett disszertáció után kutatómunkájában kisebb „fordulatszámra" kapcsol. Nem, továbbra is tartja az iramot. Az egyre szélesebb és mélyebb ismeretek birtokában segíti a régészek munkáját. Több dolgozatban ad új információkat számukra, elsősorban a neolitikumi ember környezet-átalakító tevékenységére vonatkozóan. Cikkezik a puhatestű-fauna archaeológiai jelentőségéről. Őslénytani módszertani segédletet állít össze számukra (1998). Szakmai „kirándulást" tesz a szedimetológia területére is. Egy víztározó molluszkafaunára gyakorolt hatását vizsgálja egy dolgozatban, egy másikban pedig a monosbéli, ún. darázskőbánya forrásvízi mészkövének keletkezését tárgyalja. Geomorfológiai tárgyú cikke is van: a Mátraalja felszínalaktani változásaira ad magyarázatot a molluszkafauna elemzésével. S az idő során elkerülhetetlenné válik, hogy a felhalmozott tudás és tapasztalat átadásra kerüljön. Meghívják előbb az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, majd a Debreceni Egyetem előadói körébe. Előadásaiból jegyzet is készül, Bevezetés az őslénytanba és paleoökológiába (2002) címmel. A társszerzőkkel