Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

lalta Damjanich János emberi és hadvezéri nagyságát (Damjanich, Damjanich serege). A hős tábornok emlékét később is többször felidézte. A hozzá írt versek hangvétele azt bizonyítja, hogy viszonyuk Petőfi és Bem apó kapcsolatához hasonlítható: a gyermek apja iránt érzett csodálatával és szeretetével nézett föl a kiváló hadvezérre. Az övén kívül más, nagyrészt a Damjanich-hadtesthez tartozó honvédtisztek portréját is megrajzolta (Görgey Arthur, Klapka, Kiss Pál, Földvári Károly, Leiningen, Aschermann, Csikány százados). A Csikány százados Jókai Mór fantáziáját is megragadta. A Szabadságdalok első példányát személyesen vitte el neki, aki „rögtön átlapozta", s a Csikány kapitányról szóló versen akadt meg a szeme, amelynek „hőséről bővebben kérdezősködött".'

7 A kötet és a vers tehát „számontartandó az 1848 mitológiáját képező Jókai-művek forrásai között",

1

8 Gyulai Pál pedig egyszer Egerben jártakor arról beszélt Zalárnak, hogy egyik legnépszerűbb költeménye, a Hadnagy uram - mely 1850. március 9-én jelent meg először nyomtatásban -az ő ihletésére született.

1

9 A verset nemcsak a költő személye, hanem lírai hőse is Gyöngyös hagyományaihoz kapcsolja. Csikány Ferenc a Nógrád megyei Ilinyben született 1822-ben. Családja később - nem tudjuk pontosan, mikor - Gyöngyösre költözött. Ebben a városban nevelkedett tizennyolc éves koráig, amikor katonának állt. 1846-ban leszerelt, és visszaköltözött Gyöngyösre. Ott érte meg a forradalom győzelmét. Részt vett a nemzetőrség szervezésében, segédtisztként tevékenykedett annak parancsnoka, Brezovay Imre mellett. Innen indult el azon az űton, mely a Zalár József és Gyulai Pál által megörökített hősi halálig vezetett a tápióbicskei ütközetben, 1849. április 4-én. A csatában súlyos sebet kapott, de még akkor is harcra buzdította a többieket, amikor fájdalmában összeroskadt, s a legendássá vált „Fiúk, előre!" szavakkal köszönt el bajtársaitól és életétől. A Szabadságdalok talán legszebb darabja az Éjjeli előőrsön, mely Petőfi Pacsirtaszót hallok megint... című versére emlékeztet. A költőnek a harcok szünetében, az éjszaka sötétjében, csöndjében és magányában Isten szegődik társául, a háború, az „öldöklés" erkölcsi abszurditásán töpreng, s a népek testvériségének eszméje, a keresztényi szeretet és megbocsátás gondolata, a béke utáni vágy suhan át a lelkén. A Komáromban című vers 1849. április 22-én keletkezett, s a híres vár és város felszabadítását köszönti. Egy hét múlva - április 28-án - baleset érte Damjanichot: lovai elragadták kocsiját, lábtörést szenvedett, mely mártírhaláláig az ágyhoz kötötte. Zalár József évtizedekkel később így idézte föl az eseményt Damjanichné című versében: 1

7 MORVAY Győző 1916. 112. I

S Vö. KERÉNYI Ferenc 2007. 397. 1

9 MORVAY Győző 1916. 112. 371