Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Matits Ferenc: Madarász Victor egy képének Heves megyei vonatkozásai

szerűvé tették. A párizsi és a hazai kritika is felfigyelt rá. 1859-ben a Kakas Márton álnév alatt kritikákat író Jókai Mór a Mûegyletben bemutatott képei láttán „lángész"-nek nevezte és az alábbi lelkes sorokkal köszöntötte az addig kevésbé ismert festőt a Vasárnapi Újságban:

14 „... egyszerre három művel lép elénk, ollyan művel, a miken nem csak festést látunk, de látunk lelkeket előjönni belőlük, a mikről ihletés borzadály a fut végig rajtunk. Ezek a művek úgy vannak ideteremtve, a hogy azok a művész forró fantáziája előtt megjelentek, a ki egyúttal költő is, és érző szellem. Az egyik Zrínyi, az utolsó Zrínyi, ki megőrülve a börtönben hal meg, gyér kékes világosság szűrődik át fekete börtönlakába valami magasból, ollyan halavány benne elhaló arcza, ezüst szakálát ugy fáj látni. A mű technikája is merész és sikerült. Második képe Zách és leánya. Sokáig kell azt nézni, a mig valaki megérti, hogy ez a mű mennyire szép és kifejezésteli. Harmadik műve a lefejezett Hunyady László. Egyszerű gondolat. ...Ilyen egyszerű, nemes és megragadó jelenetet csak nagy ihletésű művész alkothatott, hogy az ne borzasztó, hanem sympathicus szép legyen. ..." 1861-ben a Párizsi Szalon kiállítására beküldött három képe - a Hunyadi László siratása, a Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt és a Zách Felicián - meghozza számára a sikert, elnyerte a szalon nagy aranyéremét. A Hunyadi László siratása képét tartja a kiállítás legjobbjának Théophile Gautier, a Moniteur Universel kritikusa, aki cikkét az alábbi mondattal zárja:

15 „...Madarászban van eredetiség s az első pillanatban magára tudta vonni a figyelmet, ami nehéz dolog abban a jellegzetesség nélküli vászontömegben, mely elárasztja a Salont. ..." A párizsi művészvilág érdeklődéssel fordult és befogadta maga közé az üstökösként feltűnő magyar tehetséget. Mint később oly szívesen emlegeti az öregedő művész, személyes ismeretséget köthetett vezető francia festőkkel és írókkal. Madarász Victor 1870-ben ereje teljében, 40 évesen nagy ambíciókkal érkezett francia feleségével Magyarországra. A Városligetben műteremházat emeltetett - az első ilyen típusú épületet a fővárosban - és megpróbált művészetéből megélni. Az 1867-es kiegyezéssel azonban lényegesen megváltozott a politikai helyzet Magyarországon és ezzel összefüggésben a művészettel szemben támasztott elvárások is módosultak. A festőművész is megkísérelt igazodni e változásokhoz. Madarász tíz évig hasztalan próbálkozott itthon elfogadtatni magát. Bécsi, illetve müncheni akadémián nevelkedett riválisai népszerűbbek voltak a kritikusok, illetve a nagyközönség körében. A 48-as szellemiség által hevített drámaiságra nem volt többé igény. Az önkényuralom befejeztével a kiegyezéssel hatalomra került vezetőréteg konszolidációt hirdetett, ünnepélyes, fennkölt történeti ábrázolásokkal vette magát körül. Ezen okok és körülmények összjátékának hatására nem 14 Kakas Márton /Jókai Mór/: Tárház, Vasárnapi Újság, 1859. 260. 15 CSAPLÁROS István 1936. 316. 665